Cseri Tamás: Üres a kassza
Sok dologban lehet eltérő nézőpontra helyezkedni, de a pénz kérdése általában egyértelmű: van, vagy nincs. És az „elméletileg van” nekem csak azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs – mondja lapunknak Cseri Tamás, miközben a második cukrot ejti a kávéjába.
A Fidesz vásárhelyi frakcióvezetőjét arra kértük, hagyja maga mögött a politikai üzeneteket, és egy kávé mellett mondja el a véleményét a már elfogadott költségvetésről, de leginkább arról: mit várhatnak a vásárhelyiek 2020-ban.
Rögtön a beszélgetés elején azért neki szegezzük a kérdést, ugye nem csak arról van szó, hogy ellenzékiként támadják a polgármestert. – Bárcsak úgy lenne, örülnék, ha a Márki-Zay Péternek lenne igaza és a bőség éve előtt állnánk – jön a meglepő válasz. – Az elfogadott költségvetésből feketén-fehéren kiolvasható, hogy üres a kassza. De, ami még ennél is nagyobb gond, még csak a halvány lehetősége sem látszik annak, hogy Hódmezővásárhely a már felvett 1 milliárd forintnyi hitelen kívül más külső forrást be tudna vonni a város fejlesztésébe. A hitel is működésre fog elmenni, ráadásul december végén vissza kell fizetnünk – mondja Cseri.
A Modern Városok Programból – folytatja – 2018-ban történt az utolsó pénzlehívás. Azóta nincs előrelépés. Ez azt jelenti, hogy – mivel az eltelt két évben jelentősen megváltoztak az árak – már nem lehet a kormánnyal kötött megállapodás szerinti költségeken megvalósítani a beruházásokat. Márki-Zay kétéves tétlensége azt eredményezi, hogy ezeket sorra el fogjuk bukni, hiszen az állam nem fog azért többletköltséget adni, mert két évig nem csináltunk semmit, nekünk meg nincs százmilliókkal több pénzünk, hogy a drágulást fedezzük. Persze, akkor majd megint lehet szidni a fideszes kormányt, de ez megint csak politikai kommunikáció, ami ahogyan eddig, ezután sem fog sehova sem vezetni. Két éve csak kormányváltó forradalom van Vásárhelyen. Mit nyertünk vele? A város kasszája kiürült, cégek, vállalkozások zárnak be, a beruházások elmaradnak, a már megítélt támogatásokat is elbukjuk.
A 15 milliárdos főösszeg hasonló a tavalyihoz, ebből nem az látszik, hogy sokkal kevesebb pénze lenne a városnak – érdeklődünk.
– A költségvetésben több milliárd forintot úgy terveztek be, hogy annak még a könyvvizsgáló szerint sincs meg a fedezete. Ezek elméleti forintok, amik a tervekbe nagyon szépen mutatnak, de soha nem jelennek meg a kasszában. Az útépítőt pedig elméletileg nem lehet kifizetni. De vissza is kérdezhetnék: ha nem lenne ekkora bajban a város, Ön szerint miért kell mindennek megemelni az árát? Az önkormányzat megsarcolja a sportegyesületeket, a kórháznak és az intézményeknek többet kell fizetni a betegek és a tanulók étkeztetésért, a tankerületnek magasabb uszodahasználati díjat kell fizetni a mindennapos testnevelésért, de drágábbak lettek a belépők, nőttek a vállalkozók terhei, és még sorolhatnám. Ilyen pénzbehajtás évek óta nem volt Vásárhelyen. Márki-Zay Péter egyik kezével elengedte az építményadót, miközben a másik kezével sok kis tételből beszedi ugyanezt a vásárhelyiektől. És ebben a legszomorúbb a hozzáállás – mondja borúlátóan.
Mire gondol, kérdezzük a képviselőt, aki a kávéja végeztével egy ásványvizet rendel az asztalunkhoz lépő pincértől.
– Márki-Zay és képviselői csak gazdaságossági szempontok alapján nézik a várost, és kajánul ünneplik magukat, hogy észrevették az intézmények veszteségeit, amit mérsékelni is akarnak. Egyrészt: mi is tisztában voltunk a veszteségekkel, nem nagy találmány felfedezni, hogy több pénz megy el egy intézményre, mint amennyit hoz. Másrészt viszont ez egy súlyosan téves hozzáállás a város vezetéséhez, a kiadás mérséklésére tett lépések pedig még inkább azok. Egy vásárhelyi méretű település városi uszodája, stadionja vagy kulturális intézményei várhatóan soha nem lesznek nyereségesek. Ezeket a város nem a gazdasági haszon miatt működteti, hanem, hogy szolgáltatásokat biztosítson az itt élő embereknek. Mondok egy konkrét példát: 30 millióból építettünk futópályát a Népkertbe, ami semmilyen bevételt nem hoz, sőt, a karbantartása még kiadást is jelent. Lehet erre azt mondani, hogy nem gazdaságos beruházás, de több tucatnyi ember fut rajta nap, mint nap, kevés város mondhatja el magáról, hogy rekortán futópályája van. Ilyen a sportuszoda is, ami soha nem lesz nyereséges, de minden gyermek megtanulhat úszni, és a vásárhelyiek megfelelő méretű sportolásra alkalmas vízfelülettel rendelkeznek. Még Szegeden is gond volt sokáig, hogy nem volt elég vízfelület a sportolóknak és a lakosságnak. Ezek társadalmi hasznot jelentenek, nem gazdaságit. Nem adnak bevételt a városnak, de hozzájárulnak ahhoz, hogy jobb legyen Vásárhelyen élni, több lehetőségünk legyen arra, hogy azt a kevés szabadidőt, ami az embereknek manapság van, a város határain belül is el tudjuk tölteni. A költségvetés vitájában azonban egyértelművé vált: Márki-Zay problémaként tekint a vásárhelyiekre, akik sportolni akarnak, kulturális programokat szeretnének, amit neki kell fizetni.
A kávénk elfogyott, a beszélgetést viszont hosszan lehetne még folytatni. Legközelebb, erre is sor kerül.
