Leánykérés száz évvel ezelőtt – a gyalogsátánok nyomában

A Németh László Városi Könyvtár a házasság hetéhez kapcsolódó programsorozatában A páros életről való boldogságról címmel Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutatója tartott előadást, amelyen az is kiderült, kik voltak a gyalogsátánok.

A Hódmezővásárhelyen és környékén egykor meghatározó, a párválasztáshoz és a házasodáshoz kapcsolódó népszokásokat ismertetve Terendi Viktória elmondta, hogy ezeknek egy része máig tovább él, s ilyen szereplő a vőfély. Az ő feladatuk a korábbi időkben nemcsak a lakodalom napjára terjedt ki, hanem már a leánykérésnél is közreműködtek, mint kérők.

Előfordult, hogy a két család nem ismerte egymást, s csak a kérő érkezett a lányos házhoz, hogy bejelentse a legény házasodási szándékát. A régi paraszti kultúrákban elfogadott volt, hogy a párválasztás nem a személyes érzelmek alapján történt, hanem a vagyoni helyzet és a közösségben betöltött státusz határozta meg a fiatalok sorsát. A kérő akkor is jelen volt, ha ennél közelebbi kapcsolatban voltak a fiatalok és a fiú családja jelenlétében, személyesen kérte meg a leány kezét, azonban a kérő jelenléte formálissá tette az eseményt, s közreműködése, az elmondott rigmusok, versek oldották azt a feszültséget, amely egy ilyen helyzetben előfordulhat.

A házasságok előkészítésében fontos szerepe volt a gyalogsátánnak nevezett asszonyságnak, akit ma házasságközvetítőnek neveznénk, s az egész közösséget jól ismerő asszony ajánlataival, javaslataival segítette a párok kialakulását, a házasságok létrejöttét. A gyalogsátán a leánykérésnél is jelen volt, hogy segítse az egyezkedést, hiszen ezen a formális alkalmon anyagi kérdésekről is dönteni kellett, hogy ki, mit hoz a házasságba.

A vásárhelyi szokásokat, a szereplők feladatait és az ilyenkor elhangzó verseket jelentős részét Kiss Lajos néprajzkutató gyűjtötte össze, akinek munkásságáról a Tornyai János Múzeumban Múzeumőr címmel látható időszaki kiállítás, amelyben Terendi Viktória február 15-én, szombaton 15 órától tart tárlatvezetést, s ott további szokásokról, a hordott népviseletekről és az akkoriban használt eszközökről is hallhatnak a látogatók.

Arany-Tóth Attila
közönségkapcsolati munkatárs
Emlékpont

(Fotók: Németh László Városi Könyvtár)