A lúggal megcsonkított Renner Erika története /ötödik rész/
Renner Erika nevét 2013-ban ismerte meg az ország. Története a rendszerváltást követően kétségkívül az első olyan, nők ellen irányuló erőszak szimbóluma lett, amely Magyarországon sokakat megrendített, és amellyel legalább ugyanennyien éreztek együtt. Erika ugyanis a nyilvánossághoz fordult azután, hogy a nemi szervét és alsótestét lúggal brutálisan megcsonkító Bene Krisztán, a Budai Irgalmasrendi Kórház akkori főigazgatója ellen indult nyomozást az Ügyészség másfél év után megszüntette.
A 2013 és 2019 közötti időszakról az ügy kapcsán bővebben 2019 őszén egy háromrészes sorozatban először ITT írtunk.
Aztán a második részben ismertettük, hogy Bene Krisztián megbízásából ügyvédje dr. Kadlót Erzsébet, alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Indoklása szerint alkotmányellenes a Kúria hivatkozása és ítélete, ezért kérte, hogy semmisítsék meg a jogerős ítéletet, az ügyet pedig tárgyalják újra harmadfokon. A beadványozó indoklása szerint ugyanis Bene Krisztiánt megfosztották az érdemi felülvizsgálat jogától. Az Alkotmánybíróságnak (Ab) 2019. november 5-én döntenie kellett volna Bene Krisztián alkotmányjogi panaszáról, erre viszont azon a napon nem került sor. Ezzel kapcsolatosan aztán lapunk a hódmezővásárhelyi, Szemző Margit ügyvédnőt hívta segítségül. A Renner Erikával történteket másodízben tehát a szakértővel igyekeztünk kivesézni. Ezt IDE kattintva olvashatják el.
Ám 2019. november 19-én aztán a sajtóban napvilágot látott a hír, miszerint a benyújtott panaszról azon a napon állítólag tárgyalt az Alkotmánybíróság. A panasz alapja az volt, hogy a Kúria jogerős ítélete alkotmányellenes, mivel megfosztották Bene Krisztiánt az érdemi felülvizsgálat jogától amiatt, hogy a Kúria a jogerős ítéletét a 2019 júliusában életbe lépett új Btk. szerint hozta meg, míg a per még az előző Btk. szerint zajlott. Így az ügyet feltáró és tömören összefoglaló sorozatunk harmadik és egyben akkor utolsó részében magát az áldozatot, Renner Erikát kérdeztük az ügyét érintő eseményekről. A vele készült interjút ITT tudják elolvasni.
2020. január 16-án újabb lépésre került sor az ügyben, erről az nlc.hu oldalról szereztünk tudomást.
A Fővárosi Törvényszék honlapján ugyanis mindenki számára elérhető és elolvasható, hogy Erika 2017 decembere óta polgári per keretében próbál kártérítést megítéltetni a bírósággal az elkövetőtől. Egyrészt azt hiszem sokunk szerint jogosan teszi mindezt, másrészt Erika határozottan úgy gondolja, hogy nem az áldozatoknak kell viselniük a bűncselekménnyel kapcsolatos következményeket, hanem a jogerősen elítélt elkövetőnek – legyen szó akár büntetőjogi, akár erkölcsi vagy anyagi következményekről. Tehát mind az az nlc.hu-ról kiderült, a bíróság 2020. január 15-én tárgyalta újra az ügyet, ám ezen a tárgyaláson sem az alperes, vagyis Bene Krisztián, sem a jogi képviselője nem jelent meg. Renner Erika, jogi képviselője, dr. Bartos Bálint ügyvéd, dr. Pákozdi Zoltán Rudolf bíró, Erika élettársa, Balogh Attila és a nlc.hu újságírója, – aki a korábbi ülésekről azt a tájékoztatást kapta, hogy zárt körűek, a Fővárosi Törvényszék sajtóosztálya megkeresésére a januári tárgyalási nappal kapcsolatban azt válaszolta: a tárgyalás nyilvános – vettek részt rajta.
A bíró korábban további, különböző szakértői véleményeket kért be Erika állapotáról. Tette ezt annak ellenére, hogy a büntetőjogi perben az áldozatot már többször vizsgálták szakértők, amelyből születtek igazságügyi szakértői vélemények is, amelyeket a polgári perbe okiratként akkor át is emeltek. Az új szakértői vélemények, szó szerint idézve Erika „kárát” vagyis a nemiségét és a nőiességét ért csorbát hivatottak firtatni. Ezeket a kérdéseket a Renner Erikáról szóló sorozatunk negyedik részében osztottuk meg, amelyek ITT olvashatóak.
Ezen kérdések pillanatok alatt háborították fel az ország minden jóérzésű lakóját. Arról, hogy Renner Erikára hogyan hatnak az újabb vizsgálatok, Dr. Wirth Judit, jogászt, a NANE munkatársát kérdeztük.
Milyen negatív lelki és fizikai hatást gyakorolhat az áldozatokra az, ha egy olyan ügyben, mint Renner Erikáé újra és újra az elszenvedett sérülései testi-lelki bizonyítására különböző vizsgálatokat rendel el a bíró?
Az áldozatok újratraumatizálásának felnőttek és gyerekek esetében is ismert, és sajnos szokásos módja az ilyen eljárás. Hogy a konkrét esetben ennek a lelkin kívül még milyen esetleges fizikai következményei lehetnek, az orvosi kérdés, de az biztos, hogy nehéz elképzelni, hogy van bármi, amit az eddigi számos szakértői vizsgálat nem tárt fel. Az ilyen ismétlődő vizsgálat előírása kifejezetten vegzálásnak érződik, és egyértelműen azt az üzenetet küldi az áldozat felé, hogy eleve nem hisznek neki, hogy együttérzésre, a sérelmeinek komolyan vételére ne is számítson. A jogalkalmazótól elvárható lenne, hogy megtalálja az egyensúlyt a felek érdekeinek pártatlan mérlegelésére anélkül, hogy az egyik felet méltatlan, megalázó, adott esetben akár a kínzást súroló eljárásoknak vesse alá. Különösen egy olyan esetben, amelyben az elkövetőről jogerősen megállapították, hogy a cselekményt elkövette, a sérelmet ő okozta. A sérelem mértékének feltérképezésére ebben az ügyben bizonyos, hogy leletek százai, szakértői vélemények tucatjai, az áldozat hétköznapi életének elnehezülésére meghallgatható tanúk sokasága, költségkimutatások, számlák, TB-nyilvántartások tömege áll rendelkezésre. Teljesen feleslegesnek tűnik az áldozat újabb vizsgálatokra kötelezése, kivéve, ha a cél a megalázása, további meggyötrése, és hasonló cselekmények esetleges későbbi áldozatainak elrettentése attól, hogy jogorvoslatot keressenek.
A múlt héten napvilágot látott hír szerint a bizonyítékok biztosítása érdekében újabb kérdéssorra várja a bíróság a választ. A vizsgálni kívánt kérdésekkel mennyire traumatizálja újra a bíróság az áldozatot?
Ezt pontosan csak Renner Erika fogja tudni megmondani a vizsgálatok végén. Azon kívül, hogy a kérdéssor végigolvasása is meglehetősen traumatizáló lehet, az biztos, hogy a traumatizálás elsősorban azoktól az orvosoktól és szakértőktől függ, akik a vizsgálatokat végezni fogják. Például attól, hogy a vizsgálatokat végző szakemberek vigyáznak-e Renner Erika méltóságára, komolyan veszik-e a sérülések súlyát és az elszenvedett nehézségeit, vagy – a kérdéssor egyes kérdéseinek hangnemét, hangulatát, sugallt személetét követve –a felelősségáttolás, a sérülések bagatelizálása, az áldozathibáztatás dominál-e majd az eljárásukban. Minden esetre álláspontom szerint kevésbé lenne valószínű az újratraumatizálás, ha a kérdések megmaradtak volna az objektív feltérképezésnél, és nem terjeszkedtek volna ezen túl, itt-ott szinte azt a benyomást keltve, hogy az áldozat minél nagyobb mértékű meggyötrése is cél.
Véleménye szerint számít-e a bíró neme és az ő hozzáállása az ilyen ügyek vizsgálatában?
Elvileg nem kellene, hogy számítson. Ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy ne számítana. Az egyik első ügyben, amelybe mélyebben beleláttam, az akkor még Legfelsőbb Bíróságon (ma Kúria) három férfi bíró döntött egy bántalmazónak az ellene védekező áldozata által véletlenül leszakított egyik heréjéről. A férfi nemzőképes maradt, semmilyen egyéb sérülése nem keletkezett, az általa előtte fojtogatott és összevissza vert áldozatát elítélték. A megnyert büntetőügyre alapozott kártérítési pert, hivatkozva többek közt a szépészeti következményre is, mely a beállt asszimetriából fakadt, és az ebből fakadó pszichés nehézségeire, megnyerte természetesen. Áldozata az általa szinte lakhatatlanná dúlt lakásban fagyoskodva fizette neki évekig a kártérítést. Az emberi természetet ismerve nehezen tudom elképzelni, hogy a három férfi bíró döntésében semmi szerepet ne játszott volna, hogy elképzelték, nekik milyen lenne, ha leszakítanák a heréjüket. Ezt el tudták képzelni. Azt nehezebb lett volna elképzelniük, milyen lehet szétroncsolt női nemi szervvel menstruálni. Vagy hogy milyen lehet, ha valakinek azt sugallják, hogy ne nyavajogjon, hiszen a sérülései nyilván “nem maradandóak” és “nem visszafordíthatatlanok”, mivel lehet, hogy lombikprogrammal még minden további nélkül veszélyeztetheti pár nagyjából épen maradt szervét, és akkor talán teherbe eshet, és akkor kivághatják belőle császárral a gyereket, ha nem fér ki a megmaradt nyíláson. Ha abban az ügyben a pénisz, vagy annak makkja (a legtöbb érzőideget tartalmazó rész) is megsérült, vagy leszakadt volna, nyilván azt is el tudták volna képzelni, mit gondolnának arról a kérdésről, hogy tudnak-e szexuális életet élni. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy Renner Erika ügyében a bíró, vagy az őt vizsgáló szakemberek mit értenek szexuális életen. (Már csak azért is, mert erről semmiféle egységes álláspont nincs semmiféle tudományterületen, tehát arra nem támaszkodhatnak.) Nekik (a bírónak, a konkrét vizsgáló orvosnak, a konkrét vizsgáló pszichológus szakértőnek) mit jelent a szexuális élet? Különbözik-e ez esetleg aszerint, hogy nők, vagy férfiak? És mit gondolnak arról, hogyan minősítik, ha valaki mást ért szexuális életen, mint ők? Míg ezekre a kérdésekre nem kaphatunk pontos választ, addig az egyetlen ember, aki meg tudja mondani, hogy Renner Erika tud-e szexuális életet élni, az Renner Erika. Erről bárki mást megkérdezni teljesen értelmezhetetlen. Ráadásul véleményem szerint teljesen kívül esik a megkérdezhető témák körén, mert ugyan miért ne kellene kártérítést fizetnie egy elkövetőnek objektív sérülésekért akkor is, ha az áldozata van olyan erős, hogy újraértelmezi például azt, hogy mit ért szexuális életen? Ha az elkövető a lábát vágta volna le, és megtanult volna kézen járni, akkor a lábáért kevesebb kártérítés illetné meg? És ha nem tanulna meg kézen járni, akkor nem tett meg mindent a rehabilitációjáért, és azért is kevesebb kártérítés illetné meg? Folytathatnám (és a bíróság által feltett kérdések bizonyos értelemben folytatják is), de azt hiszem, már ebből is nyilvánvaló az adott kérdések sorának abszurditása.
Mi jár az erőszak áldozatainak, és milyen formában jár mindaz nekik? Legyen szó akár a rendőrség eljárás, a büntet ügy vagy akár a polgári per kereteiről…
Ehhez az olvasót szerintem érdemes az aldozatokjogai.hu honlapra irányítani, ahol nagyon részletes és kimerítő válaszokat kaphat.
És végül, van-e tudomása arról, hogy hogyan működik ez a környező országokban?
Bár ez a bűncselekmény olyan sajátos elkövetési módot valósított meg, amilyenre speciális protokollok talán máshol sincsenek, a szexuális jellegű erőszak – és ez ilyen volt – áldozatainak ellátására vannak speciális protokollok. Ilyen például először is, hogy egyáltalán van specializáció a rendőrségek, ügyészségek körében: vannak kifejezetten szexuális jellegű bűncselekmények felderítésére szakosodott csoportok, amelyeknek tagjai speciális képzést kapnak.A szexuális jellegű erőszak áldozatát ezeknek a protokolloknak az alapján elsősorban nők hallgatják ki, és nők vizsgálják a szexuális erőszakra vonatkozó eljárásrend szerint, kivéve, ha az áldozat férfi nyomozót vagy orvost kér. Ennek oka, hogy a szexuális erőszakok nagy részét a férfiak ellen is férfiak követik el, így a férfiak jelenléte az áldozat számára önmagában is újratraumatizáló, vagy félelmetes lehet. Minden kórházban úgynevezett nemi erőszak vizsgálati csomag áll rendelkezésre minden szükséges eszközzel és – elvileg legalább is – az áldozattal való tiszteletteljes foglalkozásra kiképzett kórházi személyzet végzi a vizsgálatokat, melyek között a DNS-minta vétele például alapeljárás. Az áldozat kérésére az őt támogató személy jelenlétét nem lehet megtiltani, vagy ellehetetleníteni. Sok országban a bírósági eljárást is szabályok kötik: nem lehet például az áldozat személyiségének, pszichés állapotának olyan elemeit boncolgatni, melyeknek semmi köze a bűncselekményhez, vagy nem lehet a szexuális előéletére vonatkozó kérdéseket feltenni. Számos országban igyekeznek a jogalkotásból és a jogalkalmazásból is kitakarítani a (főként a nők elleni erőszak kapcsán még bőven jelen levő) áldozathibáztató attitűdöket. Mindez nem jelenti azt, hogy van ország, ahol a nők elleni erőszak elleni fellépés tökéletesen működne. De olyan van, ahol legalább egyes területeken törekednek erre.
És, hogy miért dönt egy vidéki, fiatal újságíró úgy, hogy beáll a sorba, és a tények után közli a véleményét?
Azért, mert képtelen megérteni, hogy ez az immár hét éve húzódó ügy miért nem került még teljesen lezárásra. Mi értelme van az újabb és újabb bizonyítékok megszerzésének, miközben egyértelmű, hogy Renner Erika, akit lúggal megcsonkítottak, de túlélte, soha az életben többé nem tud teljes értékű életet élni.
#nehurcoljukmegmégjobbanazáldozatokat
Fotó: Archív, Tv2-Mokka, PestiSrácok.hu, ATV
