Megkoszorúzták a Tiszát a ciánszennyezés 20. évfordulóján

A tiszai ciánszennyezés évfordulóján az országos megemlékezést Szolnokon tartották, de a húsz évvel ezelőtti ökológiai katasztrófára az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság is visszaemlékezett a szegedi Tisza-parton. Fehér gerberákkal gyülekeztek pénteken 11 órakor a Tisza-parton, nem sokkal a vízibástya után a megemlékezők. Mintegy százezer köbméter ciánnal és nehézfémekkel szennyezett víz ömlött a Zazar patakba, azon keresztül a Lápos folyóba, majd a Szamosba, amikor átszakadt a romániai Aurul bányavállalat ülepítőjének gátja, idézte fel Borza Tibor, az ATIVIZIG Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási Osztályának vezetője a 2000 februárjában történteket. Az arany és ezüst kitermeléséhez hidrogén-cianidot, azaz kénsavat is használtak. Bár a szennyezés jelentősen hígult, mire a Tiszába ért, még így is több mint százszorosa volt a koncentrációja a megengedett értékeknek. Amikor a víz a Szamosba folyt, ott a határértékek száznyolcvanszorosát mérték.
A delmagyar.hu azt írta: a Tisza-tónál vízvisszatartást alkalmaztak, így tovább felhígult a méreg. Abban is szerencsénk volt, hogy a vízszint nem emelkedett 500 centiméter fölé az időszakban, így a hullámterek élővilágának egy része megúszta a pusztítást. A ciános víz azonban halak, alsóbbrendű élőlények, vízi madarak sokaságát ölte meg. Az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársai teljes létszámban mentették, ami menthető: elzárták a hullámtéri csatornákat, hogy a szennyezett víz ne juthasson ki az árterekbe. Hogy az elpusztult halak tömegét el tudják távolítani a vízből, műszaki zárat állítottak össze uszályokból – beszélt azokról a napokról az osztályvezető, amikor levonult a Tiszán a méreg.
A vízi emberek, vízügyi szakemberek körében hatalmas volt a kétségbeesés, hiszen nem lehetett tudni, nem kellenek-e hosszú évtizedek a folyónak, hogy kiheverje a ciánt. Az élet azonban hamar visszatért a vízbe és a vízpartra: jó ideje virágzik a Tisza minden évben, márpedig a tiszavirágzás egyik feltétele a kiváló vízminőség. 2000. június 16. óta február elseje a Tisza élővilágának emléknapja. A beszéd után a megemlékezők fehér koszorút bocsátottak a vízre, és egy-egy szál gerberát dobtak a hullámok közé. A virágokat rögtön érdeklődve kezdték kerülgetni a vadkacsák.
Forrás: delmagyar.hu