Hiába a Szahara, súlyos válság fenyeget, ha elfogy a homok
Sokan azt hiszik, hogy kiapadhatatlan forrás, pedig nem az: már most is súlyos a homokválság. A homok intenzív kitermelése szennyezést, áradást, alacsonyabb víztározókat és az aszály súlyosbodását eredményezi. Az építőipar és sok más iparág alapvető anyaga a homok, ezért világszerte bányásszák. A túlzott kitermelés nagyon súlyos problémát jelent, ami eddig még a tudósok figyelmét is elkerülte.
Lassan tetőzik a globális homokválság
A homok egyre jobban kifogyóban van a Földön, ezért a homok iránti folyamatosan növekvő igényt kezelni kell. A 2019. május 7-én Genfben összeült ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint a globális homok- és sóderigény évente 40-50 milliárd tonnát tesz ki, ami kétszer annyi, mint ami évente a természetben képződik. A jelentés rámutat, hogy a homok és a sóder a víz után a második legnagyobb kitermelt, illetve legnagyobb mennyiségben forgalmazott forrás.
Eddig nem igazán foglalkoztak a problémával, bár a homokválság egyre nagyobb figyelmet kap a médiában. A homokot az eróziós folyamatok hozták létre, hosszú évezredek alatt. A homok komoly ökológiai hatást gyakorol a környezetre, a folyókra, deltákra, a parti és a tengeri ökoszisztémákra.
A partvidékek eróziója földvesztéshez vezet, ezáltal csökken a vízfelület és csökken az üledékszállítás intenzitása is.
A kolosszális mennyiségű homok és sóder kitermelése és felhasználása, illetve az ettől való növekvő függés, valamint ennek a környezetre gyakorolt szignifikáns hatása többnyire ismeretlen a politikai döntéshozók és a nagyközönség számára is.
27 méter magas falat építhetnénk az Egyenlítőn
Mértékadó becslések szerint a világon az összes betongyártáshoz felhasznált aggregátum (az aggregátum ipari kifejezés: homok és sóder együttese) 2012-ben 25,9 billió 29,6 milliárd tonnára rúgott.
Ez a hatalmas mennyiség – a szemléltetés kedvéért – elegendő lenne ahhoz, hogy az Egyenlítő vonalán 27 méter magas és ugyanilyen széles falat építsünk.
Ehhez még hozzájön a mesterséges gátak, szigetek létrehozásához, a partvonalak fejlesztéséhez, az utak töltéséhez felhasznált plusz 180 millió tonna körüli homok.
A homok gátlástalan kitermelésének szörnyű hatása van a környezetre, így például a tengerparti erózió miatt a turizmusra és a parti öv különleges ökoszisztémáira, de az erózió megnöveli a viharhullámok romboló hatását is.
Az ENSZ e problémák miatt felszólította az érintett országokat, hogy mérsékeljék a homok kitermelését. Statisztikai adatok szerint a homokbányászat intenzitása évente átlagosan 5,2 %-kal növekszik.
Becslések szerint az urbanizáció és infrastruktúra fejlődésével a homok kivonásának növekedési rátája 5,5% éves átlagra fog ugrani a közeljövőben. A fenntarthatatlanná váló kitermelésnek nemcsak káros környezeti, hanem közvetett módon messzire nyúló negatív szociális hatásai is lehetnek.
Homokra épül a mai modern társadalom
Tulajdonképpen a mai idők városai “homokra épülnek”, hiszen ez az elsődleges nyersanyaga a betongyártásnak. De kvarctartalma miatt szintén a homok alkotja az üveg, így például a szélvédő, vagy az okostelefon képernyőjének az alapanyagát is.
Olvasztott kvarchomokból készül a szilikon alapanyagú chip a telefonba és a számítógépbe, valamint minden háztartási elektromos felszerelésbe is.
Sok régióban a növekvő kitermelési igények miatt már most válságos a homokhelyzet Például Vietnámban a hazai szükséglet felülmúlja az ország teljes tartalékát, és ha ez folytatódik, lehet hogy 2020-ban kifogynak az ország saját homoktartalékai. Ezt a problémát eddig még csak ritkán állították a tudományos konferenciák középpontjába, és a kérdés nem volt szisztematikusan tanulmányozva. A tudósok nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy számszerűsítsék az infrastruktúra-rendszerek – úgymint utak és épületek – hatását az élőhelyekre, de hogy az e műtárgyak létesítéséhez felhasznált építési ásványoknak (homok, sóder) kivonása hogyan hat az élőhelyekre, többnyire figyelmen kívül hagyják.
A homok tulajdonságai és alkalmazása a szemcsék méretétől és alakjától függ. A homokszem mérete 0,05-2 mm között mozog. Noha a sivatagokban rengeteg a homok, de a szél csiszolta homokszemek apró méretük miatt nem alkalmasak az ipari beton alapanyagának.
A sivatagi homok tehát nem jó építési alapanyagnak, mert a szél koptató hatása túlságosan lekerekíti a szemeket, amelyek így túl simák és kerekek ahhoz, hogy összetapadva stabil betont formáljanak.
Az építkezésekhez a folyami üledékből származó homok a legideálisabb. Homokot ezenfelül még kavicsból és zúzott sziklából lehet gyártani, illetve a folyó- és tengerpartokról, valamint homok- és kavicsbányákból lehet kitermelni.
De nemcsak épületekhez használják a homokot, hanem mesterséges termőföldek létesítéséhez is. Kaliforniától Hongkongig évente tonnák millióit szívják fel a tengerfenékről, hogy a parti területeken mezőgazdasági művelésre alkalmas talajt hozzanak létre ott, ahol ilyen soha sem volt.
De a tengerfenékről kikapart mesterséges földtömegek alkotják például Dubaj pálmafa alakú szigeteit, és ez csak egy példa a sok közül.
Pusztulnak az emberek élőhelyei is
A tengeraljzat kotrása súlyosan károsítja a korallzátonyokat Kenyában, a Perzsa-öbölben, valamint Floridában is, Kínában emiatt pedig sok helyen eltűntek a tengerparti vizes élőhelyek, és megnőtt a vízszennyezés.
És itt van Szingapúr példája is, amely élen jár a mesterséges “földcsinálásban”. A zsúfolt városállam az elmúlt 40 évben 130 km2 mesterséges földdel toldotta meg területét, mindezt majdnem teljes egészében más országokból importált homokkal oldotta meg.
Ez olyan extrém környezeti károkkal járt, hogy a szomszédos Indonézia, Malajzia, Vietnám és Kambodzsa korlátozta a homokexportot Szingapúr számára.
A tengeri homokkitermelés azért rendkívül környezetkárosító, mert lerombolja a parti élőhelyeket, és elpusztítja a fenéklakó organizmusokat is.
Óriási mennyiséget bányásznak a föld regenerálásához, a palagázkivonáshoz és a tengerpart visszatáplálásához is. Növekvő igény támadt a homokra a mostanában történt áradások miatt Houstonban, Indiában, Nepálban és Bangladesben.
Kozmetikázott statisztikák és bányászati monopóliumok
2010-ben a nemzetek csak építkezésre hozzávetőleg 11 milliárd tonna homokot bányásztak, a legnagyobb arányban az ázsiai-csendes-óceáni régióban, amit Európa követett.
Az Egyesült Államok építkezési homok és sóder termelésének becsült értéke 8,9 milliárd USA dollár volt 2016-ban, és a termelés az utóbbi 5 évben 24%-kal növekedett.
A környezetvédelmi szervezetek szerint sok országban elhallgatják, hogy valójában mennyi homokot termelnek ki. A hivatalos statisztikák nagyban aluljelentik a homokbányászattal kapcsolatos valós adatokat, mert tipikusan nem tartalmazzák a nem építési célokra felhasznált homok mennyiségét.
Hongkong kormányzata válaszul a homokért folyó harcra állami monopóliumot hozott létre a homok bányászatra és -kereskedelemre a 20. század második felében.
Sok helyen homokmaffiák tartják kézben a bányászatot
Számos helyen bűnözői csoportok tartják kézben a homokbányászatot és -kereskedelmet. Latin-Amerikában és Afrikában gyermekeket kényszerítenek rabszolgamunkára a homokbányákban, és lefizetik a korrupt rendőröket, valamint kormányhivatalnokokat, hogy hunyjanak szemet az üzelmeiken, aki pedig az útjukba áll, bántalmazzák, vagy meg is ölik.
Ez történt a José Luis Álvarez Flores környezetvédelmi aktivistával a dél-mexikói államban, Chiapasban tavaly júniusban, aki a helyi folyóban történő illegális homokbányászat ellen kampányolt, ami miatt a bűnözők agyonlőtték.
Két hónappal később az indiai Rajastanban rálőttek az illegálisan bányászott homokot szállító traktorkonvojt megállítani próbáló rendőrökre. A fegyveres csatban két bányász meghalt, két rendőr pedig kórházba került. Dél-Afrikában a közelmúltban egy bányászra hétszer rálőttek egy másik bányászcsoporttal való vita során. És ez csak a legutóbbi néhány eset.
A homok miatti erőszak életeket oltott ki Kenyában, Gambiában és Indonéziában is az utóbbi években. Indiában a homokmaffia emberek tucatjait ölte meg. Az áldozatok közt volt egy tanár és egy aktivista, akiket halálra vagdaltak, valamint egy újságíró is, akit – mivel nyomozott utánuk – elevenen elégettek, és legalább 3 rendőrt is elgázoltak.
Egyedül csak az indiai homokmaffia több mint 80 ezer embert foglalkoztat, a munkásokkal pedig rabszolgaként bánnak.
Ázsiában luxuscikk a homok
Ázsiában a megapoliszok építésére – mint amilyen például Sanghaj vagy Peking – annyi homokot használtak az utóbbi években, mint amennyit az Egyesült Államok az egész 20. század során.
Számos állatfajra van káros hatással a bányászat, így többek között a halakra, a delfinekre, a rákfélékre, vagy a krokodilokra és teknősökre. Az dél-ázsiai folyórendszerekben élő kritikusan veszélyeztetett krokodilt, a gangeszi gaviált (Gavialis gangeticus) fokozottan fenyegeti a homokbányászat, mert tönkreteszi, erodálja a homokpartokat, ahol lerakja a tojásait.
A homokbányászat kipusztítja a trópusi partok mangroveerdőit, ami felgyorsítja a tenger előretörését. A duzzasztás és a homok kivonása miatt kevesebb üledéket szállítanak a folyók sok tengerparti területhez, ezért kevesebb a lerakódó üledék a folyódeltákban, és felgyorsul a tengerparti erózió.
A homokbányászat miatt lassan eltűnik a híres Mekong-delta
A folyóból kiszedett homok hozzájárul ahhoz, hogy a vietnami Mekong-delta lassan eltűnőben van. Ez a terület 20 millió ember otthona, és a fél ország élelmiszerforrása. A klímaváltozás okozta tengerszint-emelkedés a másik oka, hogy naponta másfél futballpálya nagyságú Mekong-delta terület tűnik el.
A delta évszázadokon át a folyó által a Közép-Ázsia hegyeiből szállított üledékkel töltődött fel, de az utóbbi években a Mekong mentén fekvő minden egyes ország óriási mennyiségű homokot bányász ki a folyóból. Francia kutatók 2013-as tanulmánya szerint csak 2011-ben 50 millió tonna homoktól fosztották meg a folyót. Ráadásul az utóbbi években 5 nagy gátat építettek a Mekongon, 12 pedig Kínában, Laoszban és Kambodzsában épül, amelyek tovább fogják csökkenteni az üledék áramlását a deltához.
Az emberek élőhelyét is tönkreteszi a bányászat. A tengerpartok, lápok védik a tengerparti közösségeket az áradásoktól. A bányászat okozta erózió miatt sérülékenyebbek az áradásokra és a viharos hullámokra. A Water Integrity Network friss jelentése azt találta, hogy a homokbányászat súlyosbította a 2004-es indiai-óceáni cunami hatásait Srí Lankán. A homokbányászat egészségügyi hatásainak leírása még nem feltárt, amihez további tanulmányok szükségesek. A bányászat miatt állóvizes medencéket hoznak létre, amik a maláriahordozó moszkitók tenyészhelyszínévé válnak. Könnyen lehetséges, hogy e medencék fontos szerepet játszanak a megjelenő betegségek terjedésében, úgymint a burulifekély bakteriális bőrfertőzés Nyugat-Afrikában.
A homokot helyettesítő fenntartható megoldásokon dolgoznak a tudósok
A nyugati országokban a folyami homokbányászatot nagyobb részt meg akarják szüntetni, de arra rávenni a világ többi részét, hogy kövessék ezt a példát, nagyon nehéz. Mette Bendixen, a Colorado Egyetem geográfusa egyike azoknak, akik felszólítják az ENSZ-t és a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO), hogy tegyenek többet, és limitálják a homokbányászatot a kitermelés okozta károk csökkentésére.
Monitoring programra és jóval hatékonyabb irányításra van szükség, mert jelenleg egyáltalán nem kezelik a problémát- mondja a geográfus. Jelenleg senki nem tudja pontosan, hogy mennyi homokot termelnek ki, csak azt tudjuk, hogy minél több az ember, annál több homokra van szükség.
Számos tudós dolgozik azon, hogy a betonban lévő homokot kicserélje más anyagokkal, például a széntüzelésű erőművek pernyéjével, aprított műanyaggal, összetört olajpálma héjakkal, és rizspelyvájával. Mások pedig olyan beton fejlesztésén dolgoznak, ami kevesebb homokot kíván, illetve hatékonyabb módokat keresnek, a ledarált beton újrahasznosítására.
Forrás: origo.hu
