Nagy Gyöngyi: sokkal jobb dolog építkezni és alkotni, és ezáltal adni, mint lerombolni azt, amit elődeink felépítettek

A hódmezővásárhelyi Emlékpont történészével a 2019-es évet értékeltük kulturális és művészeti szempontból. Mint az összegzésre került, több jelentős eseményt tudhat magáénak Hódmezővásárhely. A történésszel való beszélgetés során kiderült, hogy a vásárhelyieket leginkább a saját városuk értékei érdeklik. Mindemellett Nagy Gyöngyit, aki immár hosszú évek óta dolgozik a kultúra és a hagyományok megőrzéséért, arról is kérdeztük, hogy miben volt az idei év más, ha egyáltalán az volt, és mekkora szükségét érzi annak, hogy Hódmezővásárhely ezen területeken újra és újra megújuljon.

Melyek voltak a 2019-es év legfontosabb és legkiemelkedőbb vásárhelyi, művészethez és/vagy kultúrához kapcsolódó eseményei?

Az év egyik legjelentősebb vásárhelyi eseményének az évente megrendezésre kerülő Őszi tárlatot tartom, amely nagy érdeklődésre tart számot úgy a vásárhelyiek, mint az ország más részéből érkezők körében. Minden bizonnyal kijelenthetjük, hogy a város kulturális életében minden évben ez a legnagyobb esemény, amely tömegeket vonz, és ezt bizonyára az is ösztönzi, hogy már több mint fél évszázados hagyománya van. A Tornyai János Múzeum emellett egész évben érdekes helytörténeti előadásokat és kiállításokat kínált, amelyek között a régészet, a néprajz és a várostörténet iránt érdeklődők is találhattak maguknak megfelelő programot. 2019 alkalmat adott arra, hogy 100 évvel ezelőtti évfordulókhoz kötődő programok is megvalósuljanak Vásárhelyen. Az Emlékpont például sok energiát fordított arra, hogy bemutassa a 100 évvel ezelőtt hatalomra jutott Tanácsköztársaság történetét, így márciusban Propaganda és valóság – Az első magyarországi proletárdiktatúra plakátjai címmel rendezett kiállítást. Ezt mindenképpen kiemelkedőnek tartom, mert hiszen ez egy részben feltáratlan, ugyanakkor aktuálpolitikai töltettel rendelkező témakör is a magyar történelemben. – A feltáratlanon azt értem, hogy a nemzeti történetírásnak a marxista, úgy is mondhatnánk irányított történetírás égisze alatt született kutatásokkal szemben, ebben a témakörben még nagyon sok restanciája van.

Mindezek mellett fontos megemlíteni e két intézmény könyvkiadói tevékenységét is, ugyanis 2019-ben a Tornyai János Múzeum és az Emlékpont kiadásában több olyan kiadvány is megjelent, amely az intézményekben folyó munkát mutatja be.

Nagyon fontos lépésnek tartom a város kulturális életében azt, hogy megjelent a Hódmezővásárhely története című monográfia 3. része, amely 1950-ig dolgozza fel városunk történetét. Ezen a téren a hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság tevékenységét is mindenképpen érdemes kiemelni, hiszen tagjai évről-évre megjelentetik értékes és különleges várostörténeti tanulmányokat tartalmazó évkönyvüket, amely ugyancsak egy több évtizedes hagyományra nyúlik vissza.

Véleményem szerint a jelentősebb kulturális események közé kell sorolni az Ótemplomi Egyházközség programjait is, amelyek egész évben változatos lehetőségeket nyújtottak azoknak, akik minőségi kikapcsolódásra vágytak. Emellett ez a közösség mások megsegítését is fontosnak tartja, így például decemberben közel 200 gyermeknek gyűjtöttek ajándékot karácsonyra a Nyilas Misi Pakk program keretében.

Az értékteremtő, szórakoztató és jótékonysági események rendezéséből kivette a részét a Szeretem Vásárhelyt Egyesület is, amely változatos, modern programokkal jelentkezett egész évben. Ezek közül a Kincses Vásárhely 2020-as naptárt emelném ki, amelynek a bevételéből a Kozmutza Flóra óvoda és általános iskola számára egy játszóteret adományoztunk.

Tapasztalatai szerint ezek mekkora érdeklődés övezte a helyiek körében?

Már több éve dolgozom a város kulturális életéért, és azt kell mondanom, hogy a vásárhelyieket leginkább a saját városuk értékei érdeklik. Ha egy Vásárhelyről szóló könyv jelenik meg (pl. Herczeg Sándor: Öt halott a vásárhelyi paplakban), vagy egy városról szóló kiállítás megnyílik (A Plohn-műterem 75 éve), vagy egy máshová elszármazott vásárhelyi mutatja be a munkásságát (pl. Korody-Paku István és Gyimesi László zongoraestje a zene világnapján), akkor ott mindig nagy érdeklődésre lehet számítani. A lokálpatriotizmus egy nagy fontos dolog, amely rengeteg értéket képes közvetíteni, és egyben közösségépítő is. Lokálpatriótának lenni nemcsak azt jelenti, hogy szeretem a városomat, hanem azt is, hogy képes vagyok tenni azért, hogy a kulturális élete színesebb és gazdagabb legyen. A fentebb említett programszervezők egyben egy-egy közösséget is jelentenek, és programjaik arról árulkodnak, hogy ezeket a közösségeket cselekvő emberek alkotják, akiknek fontos, hogy a város lakossága, amelyhez ők is tartoznak, egész évben minőségi programokon vehessen részt.

Miben volt ez az év más – ha egyáltalán más volt – a művészet és a kultúra tekintetében?

A 2019-es év Vásárhelyen – véleményem szerint – a hagyományaink melletti kiállás, a szinten tartás, és ezzel együtt a megőrzés éve volt. A kulturális programok jó része is erre törekedett. Ez utóbbi gondolat az, amely az én mindennapi munkámat is szokta ösztönözni, mert sokkal jobb dolog építkezni és alkotni, és ezáltal adni, mint lerombolni azt, amit elődeink felépítettek. A fentebb felsorolt közösségek – minden negatív hatás ellenére – a szinten tartást, a megőrzést, a józan haladást választották, és így elmondhatjuk, hogy kulturális tekintetben mozgalmas esztendőt tudhatunk magunk mögött, amelyre jó visszatekinteni.

És végül véleménye szerint mennyire igénylik a vásárhelyiek és a térségben élők azt, hogy úgy a művészet, mint a kultúra és a szórakozás terén is egy fajta rendszeres megújulás történjen?

Úgy gondolom, Vásárhely kulturális élete eddig is nagyon gazdag volt, viszont szükség van megújulásra abban a tekintetben, hogy minél több olyan program valósuljon meg, amely a vásárhelyi identitásunk mellett a nemzeti identitásunkat is erősíti. A 2020-as esztendő legnagyobb eseménye a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója lesz, ez is indokolja azt, hogy számot vessünk önmagunkkal: kik voltunk 100 évvel ezelőtt, hová jutottunk, milyen örökséget hoztunk magunkkal ebből a 100 évből, hogyan sáfárkodtunk a helyi és a nemzeti örökségeinkkel. A fiatalokkal is meg kell értetnünk, hogy a nemzeti érzés, a keresztény-polgári értékrend nem ellenség, és nem hangzatos szólam, hanem igenis megélhető, és egy olyan kimeríthetetlen kulturális értéket közvetítő közeg, amelyre fel lehet építeni a jövőnket. Erre a történelemben számos példa volt már. Remélem, hogy a 2020-as év az emlékezés mellett az építkezés éve is lesz, úgy Hódmezővásárhelyen, mint Magyarországon. Az az értékteremtő közösség, amelyhez én is tartozom, ezt az utat fogja választani.

Fotó: Archív