Nem taperol, nem füttyöng, nem zaklat – de, mégis

Feneket taperol, füttyöng, nem zaklat. Anyázik, buzizik, cigányozik, nem zaklat. Szőke nőzik, mellett bámul, tolakszik, nem zaklat. Hitgyülizik, zsidózik, négerezik, külhoni magyarozik, nem zaklat. Liberális, konzervatív, fideszes, ellenzéki, tartózkodik, független, nem zaklat. Kritizál, kommentel, üzenetet küld, nem zaklat. Személyeskedik, nőzik, odanyúl, kihasznál, nem zaklat. Molesztál, bántalmaz, csonkít, öl, nem zaklat. Áldozathibáztat, unalmasnak tart, megaláz, nem zaklat. Fogyatékosozik, telhetetlen, csal, nem zaklat.

Ja de, kérem szépen, zaklat! Mert még a wikipédia megfogalmazása is úgy tartja, hogy aki zaklat, az: sérti az emberi méltóságot, szexuális vagy egyéb természetű magatartást gyakorolva, amely az érintett személynek az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-ában meghatározott tulajdonságával – neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete – függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.

Grézcy Zsolt, a győri gyermekgyilkos, Milan Gurović, Gothár Péter, a nyugalmazott honvéd alezredes, darnózseli hentes, Borkai Zsolt, Wittinghoff Tamás, Kenderesi Tamás, Kerényi Miklós Gábor, Marton László, Bene Krisztián. Hogy mi a közös bennük? Magyarok. Férfiak. Politikusok. Sportolók. Ismertek. Elismertek. Vezető beosztásúak. Zaklattak. Taperoltak. Dörgölőztek. Bántalmaztak. Csonkítottak. Öltek. Nőket. Gyerekeket.

Többek között róluk tudunk, róluk hallottunk, róluk írtunk, róluk beszéltünk. Mert kiderült, mert lebuktak, mert az áldozatok elmesélték. Mert politikailag megpuccsolták őket. És vajon hányan vannak még rajtuk kívül?! …

Egyedi, de mégis hétköznapi, gyakran előforduló, titokban zajló történések, ezt pedig az alábbi mini statisztika is igen jól bizonyítja.

Bizonyítja, hogy:

• Hogy Magyarországon havonta legalább 3 nőt meggyilkol férje vagy volt férje, élettársa vagy volt élettársa, barátja vagy volt barátja, alkalmi partnere.
• Hogy minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját.
• Hogy a nőket érő erőszak elkövetői az esetek túlnyomó többségében partnerek vagy volt partnerek
• Hogy a nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el. A férfiakra vonatkozó hasonló adat 3 százalék volt.
• Hogy a meggyilkolt nőknek több mint felét (volt) férjük vagy élettársuk ölte meg, Magyarországon a rendőrség adatai szerint például 2009-ben a megölt nők 51,2%-át (43 nőt), másik rendőrségi forrás szerint 76%-át (64 nőt) partnere ölte meg.
• Hogy a partnerük által megölt férfiak bírósági aktáiból az esetek 80 százalékában tudható, hogy a nő elkövetővé válását hosszan tartó súlyos feleségbántalmazás előzte meg a férfi részéről.
• Hogy a nők 23 százaléka élt át legalább valamilyenfajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által. (Az adat konzervatív becslésű alsó érték.)
• Hogy a testi erőszakot átélt nőket partnerük az esetek legkevesebb 7 százalékában szexuálisan is bántalmazta. (Az adat konzervatív becslésű alsó érték.)
• Hogy a testi erőszakot megélt nők 55 százaléka, a szexuális erőszakot megélt nők 44 százaléka a támadás során súlyos sérüléseket szenvedett (zúzódások, ficamok, nyílt sebek, csonttörések, fej- és arcsérülések). A nők egyharmadának orvosi ellátásra volt szüksége a sérülései mértéke miatt.
• Hogy a nők átlag 35 verést szenvednek el mielőtt segítségért fordulnak, és akkor átlag 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak vagy megölik őket vagy gyerekeiket.
• Hogy a válást vagy szakítást követő időszakban a nőket érő erőszak gyakorisága és intenzitása jelentősen növekszik, a szakítási szándék bejelentésétől számított két évet a szakirodalom fokozott veszélyességű időszaknak tekinti. Ebben az időszakban sok nő a fenyegetésektől való jogos félelmében tér vissza a partneréhez.
• Hogy a bántalmazást megélt nők 27 százaléka arról számol be, hogy partnere az erőszakkitörések során soha nem állt alkohol vagy drog hatása alatt.
• Hogy a párkapcsolati erőszakot megélt nők más nőkhöz viszonyítva ötször olyan eséllyel esnek át vetélésen és abortuszon.
• Hogy a párkapcsolatukban bántalmazást megélt nők ötször olyan gyakorisággal számolnak be depresszióról, mint nem bántalmazott társaik. Ha a kapcsolat még tart, a depresszió esélye 13-szoros.
• Hogy a megegyezéses válások 90 százalékban a gyermekek az anyánál maradnak, ha azonban az apa pert indít, az esetek 40%-ban nála helyezik el a gyerekeket, miközben a bántalmazás kivizsgálására általában nem kerül sor (nem is kerülhet, hiszen a bírók többsége és igazságügyi szakértők nem képzettek a témában). Nemzetközi adatokból kiderül, hogy a peres gyerekelhelyezések túlnyomó többségének hátterében nőbántalmazás áll.

Szóval, azzal, hogy taperol, meg füttyöng, meg simogat, meg dörgölőzik, meg cigányozik, zsidózik, hitgyülizik, szőke nőzik, négerezik, külhoni magyarozik, odanyúl, alányúl, buzizik, mellett bámul, meg ver, szexuálisan kihasznál, vagy csonkít, igenis, sok-sok esetben zaklat.

Ez nem túlzás, ez tény. Ez károkat okoz. Ez sebeket ejt. Ez többségben még mindig a nőket érinti. Nem volt ez másként 2019-ben sem. De meddig még?

Fotó: pixabay.com