quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 24. hétfő
  -  Mátyás
Vásárhely24.com archívum

Az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állította Magyarországon

2019. december 23.

A karácsonyi ünnepkör leglátványosabb jelképe a feldíszített fenyőfa, ami a legtöbb kultúrában az életet, az újjászületést és az örökkévalóságot szimbolizálja. Magyarországon az első karácsonyfát az 1820-as évek elején Brunszvik Teréz grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója állította fel kisdedóvójában, később a díszített fenyők megjelentek a közösségi tereken, majd pedig az emberek otthonaiban is.

Nagyné Batári Zsuzsanna, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum néprajzkutatója elmondta, a karácsonyfa-állítás szokása először a magasabb társadalmi osztályoknál jelent meg, majd a 19. század második felében terjedt el a vidéki, értelmiségi családok körében is.

A karácsonyfa-állítás szokása a parasztság körében csak később terjedt el, mivel földrajzi, illetve anyagi okok miatt a szegényebbek nem jutottak hozzá az örökzöldekhez.

Kruták Zsófia, a Karácsonyház tulajdonosa kiemelte, az alföldi régióban voltak olyan települések, ahol fenyőfa hiányában gyümölcsfaágakat vontak be zöld színű papírral, így imitálták a fenyőfát.

Az egyszerű emberek találékonyak voltak, fenyő híján néhol muskátlit vagy leandert díszítettek fel, de akadtak egyéb megoldások is. Nagyné Batári Zsuzsanna elmondta, „több helyen hosszú ágba vagy botba lyukakat fúrtak, és a lyukakba egy-két fenyőgallyat szúrtak bele, így próbálva a karácsonyfa igazi hangulatát megidézni”.

Az idők során a fára kerülő díszek is folyamatosan változtak. A régi idők polgári rétegének karácsonyfáit üvegből, papírból és drótból készült díszek ékesítették.

A 19. század végén a díszek mellett a szaloncukor is megjelent a fákon, de akkoriban csak a tehetősebbek tudták megvásárolni a díszes csomagolású karácsonyi édességet, a parasztságnak mindez nem adatott meg. A néprajzkutató elmondta, a szegényebb családok félbevágott kockacukrot vagy aszalt szilvát csomagoltak be.

Hozzátette, azonban volt olyan család is, ahol még ezt sem engedhették meg, így a csomagolópapírba széndarab vagy krumpli került.

Azóta nagyot változott a világ, a karácsonyfa ágain a gyertyákat felváltották a fényfüzérek, megjelentek a műfenyők, a minden színben, illetve formában pompázó díszek, sőt, egyre több karácsonyi divatirányzat is kialakult. A díszítésnek manapság csak a fantázia szabhat határt, hiszen a fa lehet élő vagy mű, természetes zöld vagy extrém színben pompázó, csünghetnek ágain klasszikus üveggömbök vagy manók, unikornisok és tengeri figurák is.

(Forrás: hirado.hu; Borítókép: illusztráció)