Miért kellett a tram-trainből politikát csinálni?

Márki-Zay Péter álszent módon közel két éve hergeli a hódmezővásárhelyieket a város elmúlt százötven évének legnagyobb, korszakos fejlesztése ellen, majd békebírót játszana. Ez az alakítása azonban teljességgel hiteltelen.

Ha Márki-Zay Péter valamiben példát szeretne venni a szomszédvár polgármesteréről, az a városi nagyberuházások ügyének kezelése, kommunikációja, társadalmasítása lehetne. Botka László, Szeged vezetője – hiszen felvezetésünkben rá utaltunk – lassan két évtizedes polgármestersége alatt soha, egyetlen alkalommal sem uszította a Tisza-parti település közösségét semmilyen kiemelt jelentőségű fejlesztés ellen. Lehetett annak bárki a gesztora, és járhatott bármekkora felfordulással, kellemetlenséggel – hiszen ki ne emlékezne rá a vásárhelyiek közül, hányszor túrták fel Szegedet az utóbbi időszak uniós, állami és városi beruházásai közepette. Botka mindig türelemre intett, megértést kért az átmeneti nehézségekért, hiszen tudta és elmagyarázta, hogy az infrastrukturális nagyberuházások a város érdekét szolgálják, a Szeged és lakossága jövőjébe tett befektetések.

Botka László számtalan alkalommal nyilatkozott büszkén a régió legjelentősebb közlekedési fejlesztéséről, a tram-trainről is, mely nemcsak összeköti majd a két megyei jogú várost, de Hódmezővásárhely mellett Szegednek is új lendületet ad. Üdvözölte a beruházást, és teljes mellszélességgel kiáll mellett. „Évtizedek óta konszenzus van a térségben arról, hogy a gazdasági fejlődés beindításához a közlekedési infrastruktúra európai szintre fejlesztése szükséges. Először a közúti infrastruktúrát javítottuk fel, most pedig a villamosközlekedés és az elővárosi közlekedés megvalósítása van soron” – ezt mondta az ünnepélyes ceremónián, amikor még anno Lázár Jánossal, Vásárhely akkori polgármesterével közösen(!) együttműködési megállapodást kötött a villamosvasút tervezéséről, kialakításáról.

Vagyis Szeged polgármestere már akkor leverte a cölöpöket: a közlekedési infrastruktúra európai szintre emelése nemcsak az utazást teszi könnyebbé és gyorsabbá, de a helyi, vagyis a szegedi és a vásárhelyi gazdaság dinamikájának élénkítésével is kecsegtet. Magyarra fordítva: megéri a befektetett időt, pénzt, energiát és a rövid távú lakossági áldozatvállalást!

Botka László tisztában van vele, hogy szűklátókörű, és végső soron közössége ellen dolgozik az a politikus, aki a könnyebbik utat választja, amikor a város, a térség, a régió jövőjét meghatározó nagyberuházások kapcsán az átmeneti nehézségeket meglovagolva, a pillanatnyi népszerűséget hajhászva a fejlesztés: a fejlődés ellen hangolja a polgárokat.

Hódmezővásárhely jelenlegi polgármestere ha valamiben, ebben biztosan nem követte az exszocialista kolléga példáját. Márki-Zay Péter közel két éve nem tesz mást, mint változatos hangszereléssel és szólamokon a tram-train ellen hergeli és hangolja a hódmezővásárhelyieket. Politikát, politikai terméket csinált a tram-trainből, hogy politikai tőkét kovácsolhasson belőle. Ami a politikai percemberek szokása és jellemzője, nem a felelős és nagy formátumú vezetőké.

Különösen annak tükrében igaz ez, hogy tudjuk, a tram-trainért több város versengett, és számos vezető a fél karját odaadta volna egy ilyen volumenű fejlesztésért, amit végül Vásárhely Szegeddel közösen nyert el. A jelenlegi polgármester szűklátókörűségét mutatja, hogy ennek ellenére támadja: ezek szerint számára nem városa fejlődése az elsődleges, hanem mindent saját politikai céljainak rendel alá.

Az eredendő bűn tehát ez esetben egyértelmű tetten érhető: ez pedig Márki-Zay tram-train ellenes álszent és képmutató uszítása. A polgármester stratégiája közel két éve arra épül, hogy elmondhassa, ő ugyan örül ennek a beruházásnak, de… És a hangsúly a „de” kötőszón van, mert a városvezető populáris érzelmi húrokat pengetve folyamatosan kaján gúnnyal vesézi ki az ilyen nagyberuházásokkal értelemszerűen járó útfelbontásokat, lezárásokat, nehézségeket, felfordulást. Alig leplezett gúnyos örömmel figyeli, hogy felhergelt hívei „rémtrénnek” csúfolják a város elmúlt százötven évének legjelentősebb, a hazai közlekedésfejlesztés számára útmutató beruházását vagy éppen amatőr Mókus-őrsöt alkotva civil gittegyletbe tömörülve fotózzák, zaklatják az építkezéseken dolgozó munkásokat. A politikai végcél pedig nem más, minthogy beletörölhesse a lábát a fejlesztés kormánybiztosába, a város országgyűlési képviselőjébe: Lázár Jánosba.

Márki-Zay Péter most – csütörtökre – közmeghallgatást trombitált össze a tram-trainről, hogy újra megpróbálja meglovagolni az éppen általa politikai termékké silányított tram-train hullámait. Ha már önálló fejlesztésekkel nem rukkol elő, mint lassan két éve regnáló, két hónapja teljes többséggel regnáló vezető, akkor újra pellengérre állítaná a város tulajdonképpen egyedül folyamatban lévő nagyberuházását – mely persze cseppet sem hozzá kötődik. Szavakban valamiféle békebírót játszana, de nem áll jól neki ez a szerep, pontosabban az előzmények tükrében teljesen hiteltelen az alakítása.

A vásárhelyiek ugyanis lassan megtanulják: nem azt kell nézni, amit a polgármester mond, hanem azt, amit tesz. Márki-Zaynak így hát a nap végén arról kell majd felelősséggel elszámolnia, miért kellett a fejlődés ellen ágálni, miért kellett a közös sikert elrontani. Miért kellett a tram-trainből politikát csinálni?