Szuper Anya: Török Hajnalka szerint egy szuper anya képes harmóniát teremteni
A hódmezővásárhelyi Török Hajnalka (28) viszonylag korán, 17 éves vált édesanyává. Hajnalka nagycsaládban, szerény körülmények között nőt fel. Ez azonban nem riasztotta el attól, hogy ő maga is anyává váljon. Éppen ezért azt sem bánja, hogy mindez fiatalon következett be. És bár kislánya édesapjával azóta útjai különváltak, a helyes értékrendek mentén való nevelés mind a kettőjük számára egyaránt fontos maradt.
Milyen körülmények és értékrend mellett nevelkedett?
Szerény körülmények között nevelkedtem az öt testvéremmel egyetemben. Ebből adódóan viszonylag korán fel kellett nőnünk bizonyos feladatokhoz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindez nem befolyásolt abban, hogy hamar kirepüljek a családi fészekből, viszont mégis ez a fajta értékrend és közeg, amiben nevelkedtünk, tette egyértelművé a számomra azt, hogy magam is anyává szeretnék válni. Ugyan a véletlennek köszönhetően történt meg mindez 17 éves koromban, ennek ellenére a férjem és én is biztosak voltunk abban, hogy képesek leszünk a feladatra. Fiatal szülőként mindvégig igyekeztünk a legjobbat kihozni önmagunkból.
Ön milyen értékek mentén neveli Gyöngyikét, aki jelenleg 11 éves?
Természetesen szeretnék neki mindent megadni, amit mondjuk én nem kaphattam meg, vagy legalábbis nem olyan formában és szinten, ahogyan azt kellett volna. Ettől függetlenül azonban törekszem arra nevelni, hogy ne legyen anyagias. Ahogyan én sem vagyok az. Törekszem arra, hogy mindenkit egyenrangú félként kezeljen, jótékonykodjon, gondolkodjon tudatosan. A legfőbb célom, hogy a barátnője legyek, akivel mindig mindent megtud osztani őszintén. Mindez egyenlőre és nagy-nagy örömömre megvalósulni látszik. Kapcsolatunk a nyílt beszélgetésekre épül. Gyöngyike végtelenül szabad szellemű és értelmes. A korához képest igen fejlett. És mivel jómagam a spiritualitás híve vagyok, őt is az ezzel összeférő értékrendek mentén nevelem. Sok olyan programunk van, amely erre épül, és amelyen boldogan veszünk részt mind a ketten. Legyen szó akár jógáról, akár meditációról vagy közös mozgásról.
Ütközött valaha akadályba mint fiatal anya?
Nem, sőt, azt hiszem, ez egy fajta előny is a lányommal való viszony kialakításában. Úgy vélem, sokkal megértőbb tudok lenni vele szemben, és ez az ő számára is egyfajta biztonságot képez. Amiről 17 évesen lemaradtam, azt most bepótolom a megfelelő módon és keretek között. Legyen szó szórakozásról, kikapcsolódásról vagy annak a bizony “énidőnek” a legkülönfélébb módon való kihasználásáról.
Mit gondol, milyen egy szuper anya? Ön annak tartja magát?
Nem vagyok biztos abban, hogy léteznek szuper anyák, ugyanis mindannyian emberek vagyunk, és hibázunk. Ebből adódóan viszont a szuperség és a tökéletesség megkérdőjelezhető. Véleményem szerint anyának lenni nem feladat, és még talán hivatás sem, hanem attól sokkal több. Egy jó anya azonban minden bizonnyal képes az egyensúly és harmónia megteremtésére. Én nem tartom magam annak, viszont törekszem rá, és ez a lényeg. Ezt a kérdést talán Gyöngyikének érdemesebb lenne feltenni, ő adhatná meg az igazán hiteles választ.
Említette, hogy a gyermeke édesapjával hamar külön utakon folytatták tovább az életet. Milyen hatást gyakorolt mindez a kislányukra?
Így van, egy bizonyos idő után úgy döntöttünk, hogy külön folytatjuk tovább, ám ez Gyöngyikére szerencsére nem hatott negatívan. Persze dolgoztunk azon, hogy ez így legyen, sőt, mind a mai napig ezt tesszük. Folyamatosan félretesszük önmagunkat, az egymással szemben kialakult sérelmeinket, a saját önzőségünket és nézeteltéréseinket azért, hogy a lányunk mind a kettőnknél ugyanúgy azt érezze, ő a legfontosabb, mert hiszen ez így is van. Egy vágyunk van: boldognak, kiegyensúlyozottnak és egészségesnek látni őt.
Fotó: Gémes Sándor
