Káosz és véget nem érő nevetés: Páratlan Páros a BFMK színpadán

Mi történik akkor, amikor egy átlagosnak tűnő, londoni taxisofőr hirtelen hőssé válik, ám ez felborítja addigi, nyugodt életét, és a felszínre hozza az eddig ügyesen rejtegetett titkát? Ray Cooney darabja, amit csütörtök este a vásárhelyi közönség is láthatott, ezt a szituációt mutatja be.
John Smith békés életét teljesen összekuszálja, amikor egy este verekedésbe keveredik, és egy idős hölgy, aki őt is támadónak véli, komoly fejsérülést okoz neki. A taxisofőrt kórházban látják el, és reggel egy rendőrfelügyelő szállítja haza. Ekkor kezdődnek a bonyodalmak! John ugyanis más címet mondott be a rendőrségen és megint mást a kórházban. Innentől egy kétségbeesett magyarázkodás veszi kezdetét, amibe a felső lakó is bekapcsolódik.
Magyarázkodásra pedig bőven van ok, hiszen Johnnak két lakása és két élete van. Egyik hazugság szüli a másikat, míg végül eluralkodik a káosz. Ez pedig az a típusú káosz, ami a néző rekeszizmait is alaposan próbára teszi.
Az előadásban a főbb szerepeket olyan nagyszerű színészek játszották el, mint Kiss Ramóna, Gesztesi Károly, Száraz Dénes, valamint Bugár Anna. De a mellékszerepek is zseniálisan lettek megformálva.
Kiss Ramóna az előadás előtt elmondta, szerinte a Páratlan Páros Cooney egyik legjobb vígjátéka, amiben körülbelül húsz éves korában már volt szerencséje játszani. Akkor még kisebb színpadon, hobbi szinten adták elő, de megfogalmazódott benne az a gondolat, hogy nagyobb közönség előtt is szeretné eljátszani. Nem csoda hát, hogy kapott az alkalmon, amikor kiderült, hogy színre fogják vinni a Páratlan Párost.
Hozzátette, az első tíz percben a nézők megértik, hogy mi történik, ki hova tartozik, ezt követően pedig jön a nevetés, a második felvonás pedig az igazán „combcsapkodós” rész. Kiss Ramóna kiemelte, „ez az a műfaj, amire nagyon nagy szükség van, hogy az embereket ki lehessen kapcsolni, és önfeledten tudjanak szórakozni.”
A közönség egy emberként nevetett a szituáció szülte, már-már abszurd helyzeteken, amit a nagyszerű színészi játékok tettek tökéletessé.