Miért nem épít új gyárat a Villeroy Vásárhelyen?

Információink szerint néhány évvel ezelőtt nagyon komoly előkészítő tevékenység folyt az Erzsébeti útra tervezett beruházás kapcsán. Továbbra is kérdezünk és kérdezünk, hogy kiderítsük az igazságot ebben az agyonhallgatott ügyben.

Hódmezővásárhely két hete a „lex Villeroytól”, vagyis a több mint 800 főt foglalkoztató gigamunkáltatóra, a porcelángyárra kivetett brutális többletadótól hangos. Legutóbbi cikkeinkben bemutattuk: úgy tűnik, a cég rövid távú vásárhelyi terveit szerencsére nem befolyásolja az önkormányzat által kivetett 113 milliós adóteher, de a jövő kapcsán még mindig kérdőjelek sokasodnak.

Hiába tettünk fel konkrét kérdéseket a Villeroy & Boch Magyarország Kft.-nek, a vállalat adós maradt a konkrét válaszokkal. Így továbbra sem világos például, hogy ha a cégnek pár évvel ezelőtt még helyi adókedvezményre volt szüksége Hódmezővásárhelyen (amit 2018-ban, valamint 2019-ben igénybe is vett), akkor 2020-tól miért nem okoz nehézséget a 113 milliós adótöbblet, ami az éves nyereségük 10 százalékát is meghaladja. Nem világos továbbá, hogyan lehet az, hogy néhány éve a vásárhelyi fideszes városvezetésnek még az adókedvezmény, az adókönnyítés fontossága mellett érveltek a vállalat helyi vezetői, míg a jelenlegi baloldali-liberális vezetésnek viszont már gond és fenntartások nélkül fizetnek többletadót. Sőt, a felháborodott vásárhelyiek előtt még a megadóztatott cég védi közleményekben az őt megadóztató polgármestert. Hároméves óvodás legyen, aki nem érzi ebben a történetben a politikai áthallást!

Annak ellenére tehát, hogy ezeket és még számos kérdést feltettük a Villeroynak – bár egyenes feleletet nem kaptunk rájuk –, a közösségi médiában többen éppen azt vetették szemünkre, hogy nem kérdezünk. Még cég szakszervezetének képviselői is – nyilvánvalóan tájékozatlanságból, figyelmetlenségből eredően – azzal vádoltak minket, hogy nem kérdezünk. Hát rendben, kedves szakszervezet, erre ne legyen panasz!

A napnál is világosabb, hogy a Villeroynál takargatnak valamit a nemrég még bőszen tervezett bővítésről és a cég jövőbeni terveiről. Portálunk célja az igazság felderítése, így – ha már azzal vádolnak minket, hogy nem kérdezünk – annak eredtünk a nyomába, mi a helyzet az elmaradt bővítéssel. Mivel az egész várost érdeklő és érintő, kiemelt jelentőségű témáról van szó, ígérjük: kérdezünk, kérdezünk és kérdezünk. Megkeresünk mindenkit, aki érintett volt a cég által most elhallgatott tárgyalásokban, és összerakjuk a mozaikot.

Információink szerint pár esztendeje olyannyira komolyak voltak a cég bővítési és gyárépítési szándékai, hogy nagy ütemben zajlott a beruházás előkészítése. Úgy tudjuk, a vállalat vásárhelyi vezetése tárgyalt az akkori önkormányzattal a tervbe vett projektről, és komoly lépések történtek a jelenlegi gyárépület melletti területek vásárlása érdekében is.

A következő napokban, hetekben tehát mindenkit megkeresünk és megkérdezünk: a Villeroy, a jelenlegi és a korábbi önkormányzat, valamint a kormányzat képviselőit is, mert ez a sanda ügy nem maradhat többé homályban. Mindenkinek az álláspontját kérjük és várjuk!

Kiderítjük, miért tett le a vállalat a vásárhelyi bővítésről, miért nem valósul meg városunkban az új gyártókapacitás, amely az akkori hírek szerint 500 új munkahellyel is kecsegtethetett volna. A munkahelyek mellett a helyi gazdaság fejlődése az egész várost erősítette volna. Lerántjuk a leplet a most agyonhallgatott ügyről, olvasóink előtt semmi sem maradhat rejtve: joguk van tudni, mi történik, milyen játékok zajlanak a fejük fölött.

A Villeroynak az alábbi kérdéseket küldtük el:

– Miért nem épül új gyár Hódmezővásárhelyen?
– Igaz-e az, hogy korábban megkezdték az új gyár felépítésének előkészítését, tervezését?
– Igaz-e, hogy ennek érdekében tárgyalásokat folytattak az akkori önkormányzat képviselőivel?
– Igaz-e, hogy az új gyár megépítése érdekében tárgyalásokat folytattak a kormány képviselőivel?
– Igaz-e, hogy az új gyár építéséről a cég vezetőségi ülésén, igazgatósági ülésén is szó esett több alkalommal?

Folytatjuk!

Borítókép: MTI/Kelemen Zoltán Gergely