A lúggal megcsonkított Renner Erika története / harmadik rész /

Renner Erika nevét 2013-ban ismerte meg az ország. Története a rendszerváltást követően kétségkívül az első olyan, nők ellen irányuló erőszak szimbóluma lett, amely Magyarországon sokakat megrendített, és amellyel legalább ugyanennyien éreztek együtt. Erika ugyanis a nyilvánossághoz fordult azután, hogy a nemi szervét és alsótestét lúggal brutálisan megcsonkító Bene Krisztán, a Budai Irgalmasrendi Kórház akkori főigazgatója ellen indult nyomozást az Ügyészség másfél év után megszüntette.

Renner Erika történetével lapunk az elmúlt három héten keresztül, minden pénteken foglalkozott. Az első részben egy rövid összefoglaló keretében olvashattak az előzményekről és a történtekről. Ezt IDE kattintva idézhetik fel újra.
A második részben ismertettük, hogy B. Krisztián megbízásából egy ügyvéd alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Indoklása szerint alkotmányellenes a Kúria hivatkozása és ítélete, és kérte, hogy semmisítsék meg a jogerős ítéletet, az ügyet pedig tárgyalja újra a harmadfok. A beadványozó indoklása szerint B. Krisztiánt megfosztották az érdemi felülvizsgálat jogától. Az Alkotmánybíróságnak (Ab) november 5-én döntenie kellett volna B. Krisztián alkotmányjogi panaszáról, erre viszont azon a napon nem került sor.

Lapunk ezen tény apropója kapcsán a hódmezővásárhelyi, Szemző Margit ügyvédnőt hívta segítségül. Vagyis a lúggal megcsonkított Renner Erikával történteket másodízben és ennek tudatában ezen interjúra alapozva dolgozta fel. Erről IDE kattintva olvashatnak.

Aztán november 19-én, azaz kedden a sajtóban napvilágot látott a hír, miszerint a benyújtott panaszról azon a napon állítólag tárgyalt az Alkotmánybíróság. Így az ügyet feltáró és tömören összefoglaló sorozatunk harmadik és egyben utolsó részében úgy véltük, a leghitelesebb az lesz, ha magát az áldozatot, Renner Erikát is megkérdezzük az elmúlt hetekben történt, ügyét érintő eseményekről.

Hosszú, nehéz évek állnak Ön mögött. Mit gondol, az, hogy nyilvánosságra hozta a történetét, mennyit ártott, és/vagy használt elsősorban Önnek, és magának az ügynek?

Én azt gondolom, hogy ha nincs nyilvánosság, akkor most nincs interjú sem Önnel. Mert nincs ügy sem. Ezt az ügyet az ügyészség megszüntette, úgy, hogy még ismeretlen tettes ellen sem indított nyomozást és a bizonyítékokat 30 napon belül megsemmisíteni rendelte el! Ezt az egyetlen egy eszközt hagyták meg számomra. Nem volt választási lehetőségem. A nyilvánosság segített abban, hogy egyáltalán foglalkozzanak az ellenem elkövetett súlyos bűncselekménnyel.

Az, hogy ennyien álltak és állnak mind a mai napig (lásd sárga rózsás tüntetés, közösségi felületeken megjelent különböző posztok, cikk megosztások, vélemények) ki Ön mellett, milyen érzéseket, gondolatokat és véleményt kelt és vált ki Önben?

Amikor már úgy érzem, hogy nagyon elfáradtam, akkor ez nagyon sok erőt ad. De ennél talán sokkal fontosabb, hogy most már egyre többen kiállnak az áldozatokért, az áldozatok jogaiért. Nem hagyják őket magukra és szolidaritást vállalnak velük. Ezért ez nem csak nekem, hanem az összes többi áldozatnak is erőt adhat.

Tapasztalatai szerint egy-egy ügyhöz való bírói hozzáállást és/vagy döntést meghatározhatja-e a bíró neme, illetve, hogy milyen empatikus készséggel rendelkezik?

Nem. Ehhez semmi köze az eljárásban szereplők nemének. Egyáltalán nem számított, hogy milyen nemű bíró, ügyész, nyomozó stb. vett részt az ügyben. Bár az elsőfokú bírótól – aki férfi volt – hangzott el az a kérdés felém: „ez a fajta sérülés a mindennapjaiban okoz-e Önnek bármilyen problémát?”. Talán egy női bíró meg sem kérdezte volna ezt, mert magától tudta volna erre a választ.

Ismertetné, hogy most hol tart az ügy? Ugyanis hétfőn látott napvilágot egy hír, miszerint a vádlott által benyújtott panaszt kedden az Alkotmánybíróság tárgyalta. Létező tény, hogy a vádlottat, vagyis Bene Krisztiánt előbb-utóbb felmentik?

Ez a büntető ügy 2018. július 12-én jogerősen lezárult. Egy évvel ezelőtt alkotmányjogi panaszt adott be az elítélt. Erről döntés fog születni hamarosan. Valamint folyik most már több mint 2 éve a kártérítési polgári per, ahol a bíróság az újabb vizsgálataimat rendelte el a napokban (igazságügyi nőgyógyász, égésplasztikai sebész és pszichológus). Nem tartok attól, hogy felmentik. Négy különböző bírói tanács ítélte el és a bűnösség kérdésében soha nem volt kétsége egyiknek sem. Ha az Alkotmánybíróság mégis visszahelyezné a Kúriára az ügyet, akkor viszont a jogi képviselőm az általa eddig is képviselt minősítést, az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletét fogja képviselni.

Végül, érez-e haragot bárki iránt mindezzel kapcsolatosan? Valamint fél-e?

Ez az ügy nem arról szól, hogy én haragszom-e valakire, bárkire. Ez egy bűncselekmény volt, amit a törvény büntet, függetlenül az én esetleges haragomtól. Azt viszont szeretném, hogy egy áldozat jogait is ugyanúgy tartsák tiszteletben, figyeljenek rá, mint egy elkövetőére! Ebben az eljárásban nekem is sérült a családi élethez, a tisztességes eljáráshoz, sőt az egészséges élethez való jogom is. Csak nekem nincs lehetőségem emiatt panasszal élni. Hogy félek-e? Nem, nem félek.

És, hogy miért dönt egy vidéki, fiatal újságíró úgy, hogy beáll a sorba és a tények után közli a véleményét?

Azért, mert Renner Erika története-ügye, mindenki története és ügye kell, hogy legyen ahhoz, hogy soha, senkivel ne fordulhasson elő az, ami vele megtörtént.

Renner Erika véleményem szerint az egyik legtiszteletreméltóbb és bátrabb állampolgár ebben az országban.

Forrás: Forrás: blikk.hu /168 óra.hu / Kékfény / ATV/ 444.hu/ Razzia/ Hír Tv/közösségi felületek

Fotó: MTI/Tv2 – Mokka/Renner Erika