Magyar szuperhős a képregények világában?
„Rekordmennyiségben jelennek meg képregények a hazai piacon, de ezeknek csak a töredéke magyar alkotás. Az évente kiadott több száz fordításra néhány tucat magyar alkotói képregény jut” – mondta el a Délmagyarnak Váradi Gábor, aki 12 évig tanított képregénytörténetet a Szegedi Tudományegyetemen.
„Elképesztő időt emészt fel egy-egy kiadvány elkészítése, de senki sincs Magyarországon, aki meg tudna élni belőle. Csaknem ötszázan foglalkoznak – íróként, rajzolóként, színezőként – képregényekkel az országban, de mindenki csak munka mellett alkot. Hiányzik a fizetőképes kereslet, viszont hatalmas a kínálat” – részletezte. Egy-egy hazai képregénynek a híre alig jut el a potenciális olvasókhoz abban az információtengerben, amiben élünk.
„A képregény lenézett műfaj volt a szocializmusban. Azt mondták, hogy még a gyerekeknek se adjuk a kezébe. Akkoriban legfeljebb adaptációs képregények jelentek meg az országban. Ezek irodalmi művek feldolgozásai voltak” – mondta Pilcz Roland. A szegedi férfi 15 éve írta és rajzolta meg első, nagyközönségnek szánt munkáját, az Angyali békét.
A popkultúra gyermeke, aki a nyolcvanas években nőtt fel, amikor Magyarországra is eljutottak az amerikai kalandfilmek. Szerinte a hazai képregénykultúra a 22-es csapdájában vergődik. Akkor tudna fejlődni, ha több lenne az olvasója, és a műfaj sokkal szélesebb körben lenne elfogadott. Hiányzik az a magyar szuperhős is, aki meghódítaná a közönséget. Példaként az örökifjú Pókembert, Batmant vagy Garfieldot említette. Ezek a hősök tették népszerűvé a műfajt nyugaton, majd a siker teret nyitott a művészi hangvételű alkotásoknak is.
(Forrás: delmagyar.hu; Borítókép: Frank Yvette)
