A Csillagbörtön elítéltjei is hisznek Isten kegyelmében

Immár közel két évtizede annak, hogy a legalább egy tucat vallási felekezet mellett a Hit Gyülekezete is helyet kapott a Szegedi Fegyház és Börtön, avagy közismertebb nevén a „Csillagbörtön” vagy „Csillag” büntetés-végrehajtási intézet falai között. Ahol azóta heti rendszerességgel végzi hitéleti szolgálatát. A gyülekezetnek minderre a Belügyminisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága biztosított lehetőséget 2002-ben, mégpedig egy elítélt kérelme által – ismertette lapunkkal Pásztor Antal, a hódmezővásárhelyi Hit Gyülekezetének lelkésze.

Mint megtudtuk, a Csillagbörtönben való szolgálatot 2002 őszén az akkor már a szegedi, belvárosi gyülekezetben javában hitéleti tevékenységet végző Kunstár Csaba és Szűcs Gábor kezdték meg. Ők ezt követően nem sokkal felkeresték a már gyülekezeti tagként ismert jó barátjukat, a Pásztor Antalt, akinek ötletként vetették fel a Szegedi Fegyház és Börtön falai közötti, heti rendszerességgel végezendő igehirdetési tevékenységet. Pásztor Antal elmondása szerint eleinte ugyan tartott a feladattól, 2003 tavaszán azonban mégis úgy döntött: elvállalja azt. Mindeközben pedig csak egyet remélt, mégpedig, hogy az a fajta bibliai ismeret, hitbéli kiállás és igehirdetésre való elhívás, ami már akkor részben a birtokában volt, hosszú távon kedves lesz majd Isten előtt. Nos, így is lett. Pásztor Antal ugyanis azóta nemcsak a Vásárhelyen működő gyülekezet lelkésze, hanem a Csillagbörtön, Csillag gyülekezetének lelkésze is lett egyaránt. A helyi lelkésszel való beszélgetésem apropója tehát nem más volt, mint kideríteni, hogyan is zajlik az elítéltek hitéletének gyakorlása a börtön falai mögött.

Milyen program mentén és mekkora létszámmal működik a Szegedi Fegyház és Börtön falai között a Csillag gyülekezet?

Természetesen az általunk Csillag gyülekezetnek hívott, közel ötvenfős közösségben is ugyanazon program mentén és ugyanazon keretek között valósul meg az istentiszteleti összejövetel, mint ahogyan az megvalósul bárhol az országban, ahol a Hit Gyülekezete létezik. Az alkalmakra minden vasárnap délelőtt kerül sor. Először imádkozunk, majd dicsérjük az Urat, ezt követően pedig igyekszem az elítélteknek átadni Isten igéjét a Bibliából úgy, hogy az mindegyikük tudásához és ismeretéhez mérten érthető és könnyen fogyasztható legyen.

Önön kívül kik azok, akik hétről hétre szolgálnak az elítéltek között?

Kónya József és Szalma Krisztián azok, akikkel felváltva végezzük a Csillagbörtön falai között a munkát, emellett Savanya Béla is gyakran segíti a tevékenységünket, aki egyébként a Nagyfán található objektumban gyakorolja hivatását Joób Istvánnal együtt. Savanya Béla évekkel ezelőtt a Csillagbörtönben indult gitáriskola egyik oktatója volt. Ő volt az, aki a zene és a muzsikálás iránti fogékonysággal rendelkező elítélteknek segített elsajátítani az alapokat. Akik között akadtak olyanok is, akik a már meglévő alaptudásukat bővítették ki Béla segítségével. A több hónapon át tartó oktatás pedig azt eredményezte, hogy a Csillag gyülekezetnek lett egy dicséretcsoportja. Azon tagok, akik örömüket lelték a zenélésben és az éneklésben, idővel ugyanis hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy létre tudjuk hozni a közösségen belül ezt a nagyon fontos szolgálatot. Ennek köszönhetően minden alkalmat az imádkozás után az éneklés követ.

Azok az elítéltek, akik letöltik a rájuk kiszabott büntetést, idekinn ugyanolyan elánnal gyakorolják az Istenbe vetett hitüket?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy igen. Sőt, azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a gyülekezetek nagy része minden erejével azon dolgozik, hogy ne csak erkölcsi, hanem anyagi területen is segíteni tudjon ezt követően az adott, frissen szabadult hívőn, annak érdekében, hogy ő mihamarabb újra részese lehessen az idekinn zajló élet vérkeringésének, nem utolsósorban pedig ne váljon visszaesővé.

Amennyiben meg kellene fogalmazni, hogy miért fontos a hit, attól függetlenül, hogy az ember a börtön falai mögött vagy pedig idekinn, szabadon éli meg a mindennapjait, mit mondana?

A hit az az a fajta belső bizonyság, ami világossá teszi, hogy ezt a látható világot egy láthatatlan erő mozgatja, aki nem más, mint Isten. Ez a bizonyság az ige hallása által tud megerősödni a szívünkben, s ha mindez megtörténik, akkor ettől a perctől kezdve aztán az ember képes igazi, stabil hívővé válni. A mi célunk pedig nem más, mint hogy az emberek megismerjék ezt a láthatatlan erőt Jézus Krisztus személyében, hogy kezdjenek el hinni abban, hogy nála nincs lehetetlen, hogy számára minden lehetséges, hogy a kegyelme hatalmas, és képes megbocsátani, ha megalázzuk előtte magunkat, akár milyen bűnt követtünk is el.

A Pásztor Antal lelkésszel folytatott beszélgetést követően magam is betekintést nyerhettem abba, hogy hogyan gyakorolják az elítéltek a hitéletüket a Csillagbörtön falai között. Majd az alkalmat követően ketten közülük elmesélték, hogy mikor kezdtek el hinni abban, hogy Isten igenis létezik, hogy hogyan építik be a vasárnapi összejövetelekkor hallottakat a mindennapjaikba, és, hogy mit jelent számukra a Hit Gyülekezetéhez való tartozás.

Az egyikük 2014-ben került a büntető-végrehajtás intézményének falai közé, s még ebben az éveben a gyülekezet tagjává vált. Vallja, minden embernek szüksége van arra, hogy befogadja Istent a szívébe, ugyanis rajta kívül más nem tud segíteni. Számára ez a fajta bizonyság megtapasztalása az, ami miatt megéri a gyülekezet tagjává válni.

„2014-ben váltam a közösség tagjává, azóta minden vasárnap részt veszek az istentiszteleteken. Igyekszem az ott elhangzottakat beépíteni a hétköznapjaimba, amelyeken rendszerint egyedül is tanulmányozom Isten igéjét, és imádkozom is. Emellett időközben részt vettem egy a börtön falai között megszervezett bibliaiskolai képzésen is, ahol megtanultam a Szentírást értelmezni és forgatni. Azóta pedig fokozottan minden erőmmel azon vagyok, hogy megtartsam az Isten beszédét, ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy nemcsak a gondolkodásom és a dolgokhoz való hozzáállásom, hanem a cselekedeteim is megváltoztak. Például ma már nem káromkodom, nem dohányzom, és a magatartásomat is sokkal inkább a nyugodtság jellemzi.”

A másik férfi, aki nyolc éve tagja a gyülekezetnek a következőképp nyilatkozott:

„Nemcsak a vasárnapi istentiszteletek táplálnak, amelyeken évek óta részt veszek, hanem a hétköznapokon fogyasztott ige is. Nem titok, hogy a mindennapjaim idebent is munkavégzéssel telnek, minek után rendszerint minden este örömmel tanulmányozom a Bibliát, és veszem fel ezáltal Istennel a kapcsolatot nap, mint nap. Emellett természetesen imádkozom, és megosztom a bizonyságaimat a zárkatársaimmal. Ugyanis szerencsémre ők szintén tagjai a Csillag gyülekezetnek, így aztán velük is gyakran és könnyedén beszélhetek az Úrról és az ő jóságáról. Ő az, akiből időről időre meríteni tudok.”

Nos Kedves Olvasók, íme két remek bizonyíték arra, hogy ha hagyjuk, hogy Isten cselekedjen az életünkben, magunk is meglepődünk majd, hogy milyen csodálatos átváltozáson megy majd keresztül a gondolkodásunk és az élethez való hozzáállásunk. Ha képesek vagyunk átadni az életünket a számára, és leszámolni a bűneinkkel, minden bizonnyal megmutatkozik rajtunk a kegyelme.

Fotó: Pósa Tamara/Gémes Sándor