Szuper Anya: Tánczos Hanna szerint egy szuper anya boldog és kiegyensúlyozott

A hódmezővásárhelyi Tánczos Hanna (36) egy kilenc éves kisfiú és egy hat és fél éves kislány édesanyja. Egy helyi hipermarketben dolgozik, mint vevőszolgálati specialista. Férjének egy, neki két testvére van. Ebből adódóan tehát az otthonról hozott minta, már ideje korán egyértelművé tette a számukra, hogy a házasságkötést követően igenis vállalnak gyermeket, és az is biztos volt, hogy legalább kettőt. Első gyermekük, Bence azonban sajátos nevelést igényel, ugyanis közepesen súlyos szellemi fogyatékosként látta meg a napvilágot.

Milyen minta alapján vállalt gyermeket a férjével?

Megismerkedésünkkor az a fajta neveltetés és közeg, amelyben odahaza részesültünk, és felnőttünk gyorsan egyértelművé tette mind a kettőnk számára azt, hogy az egybekötött éltünk csak és kizárólag két gyermekkel lesz teljes. A férjemnek egy, nekem pedig két testvérem van. Egy kisfiút és egy kislányt szerettünk volna. Örömünkre sikerült is. Bence kilenc, Hanna pedig hat és fél éves. Ám Bencénél a születését követően kiderült, hogy a baloldali fejbiccentő izma rövidebb a másiknál, ezt követően felkerestünk egy gyógytornászt, aki hamar észrevette, hogy bizonyos jelekre nem úgy reagál, mint, ahogyan kelletne. Majd kezdetét vette a konzultáció a háziorvossal, véghez ment egy tucatnyi vizsgálat, míg végül sajnos nem tudták megállapítani azt az okot, ami miatt mindez bekövetkezhetett, viszont az egyértelművé vált, hogy ennek következtében ő egy közepesen súlyos szellemi fogyatékos fiú. A várandósság ideje alatt elvégzett vizsgálatokkor egyébként egyetlen egy jel sem mutatkozott minderre.

Miben különbözik ezáltal Bence a többi, egészséges gyermektől?

Bence látszólag semmiben sem különbözik az egészséges gyermekektől. A tempó, amellyel fejlődni képes és a kommunikáció az, ami ismerteti, hogy ő fogyatékos. Emellett számára a napi rutin jelenti a biztonságot. Vagyis, ha egy kicsit is kimozdítjuk őt a komfortzónájából, például olyan közösségbe visszük, ahol sokan vannak és az emberek ismeretlenek, kényelmetlenül érzi magát és gyakorlatilag nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ennek ellenére azért igyekszünk minél több szeletet megmutatni a számára ebből a világból, viszont semmit sem erőltetünk.

Amikor ezzel szembesül egy szülő, ki az, akit hibáztat? Egyáltalán, hibáztat-e valakit?

Kijelenthetem, hogy sem a a férjem, sem pedig én nem hibáztattunk mindezért soha, senkit. Az első pillanattól kezdve mind a ketten, együttesen dolgozunk azon, hogy ennek ellenére a mi gyermekünk is egy boldog és szeretetteljes életet tudjon élni. Eddig mindig, minden vizsgálaton részt vettünk és mindent megtettünk azért, hogy az ő szükségletei betöltésre kerüljenek. Persze tagadhatatlan, hogy az elmúlt években egy-egy ilyen helyzetben akadtak olyan pillanatok, amikor hatalmába kerített bennünket az a nagyon erős a remény, és bíztunk abban, hogy az orvosok egy-egy vizsgálatot követően azt mondják majd, hogy a gyermekünk még sincs annyira lemaradva, hogy idővel majd jobban lesz, vagy, hogy meggyógyul. Aztán a tények mindig visszarántottak bennünket a valóságba és szembesítettek azzal, hogy ő bizony soha sem lesz olyan, mint a többi.

Milyen szabályok keretében zajlik önöknél a nevelés, lévén, hogy nem csak nemileg és korban, hanem egészségügyileg is egy nagyon meghatározó különbség van a két gyermek között?

Annak ellenére, hogy nemileg, korban és egészségügyi szempontból is igen nagy különbségeket tehetünk a gyermekeink között azt kell, hogy mondjam, hogy az a szabályokból álló rendszer, amelyet az ő érdekükben alakítottunk ki és építettünk fel, mind a kettőjükre egyaránt vonatkoznak.

Érte önöket vagy a gyermekeiket atrocitás az adott helyzetből kifolyólag?

Egyenlőre egyikünket sem érte még atrocitás. Ennek a veszélye természetesen inkább a kislányunk, Hanna szempontjából veszélyesebb, ez viszont úgy gondolom, hogy majd csak a későbbiekben fog előtérbe kerülni. Jelenleg a korához és tudásához mérten azonban teljesen tisztában van azzal, hogy testvére milyen állapotban van és, hogy mindez mivel jár.

Mit gondol, milyen egy szuper anya, és te annak tartja-e magát?

Szerintem a szuper anya boldog. Szereti azt, amit csinál, ezáltal kiegyensúlyozott, igyekszik az idejét a szerepeihez mérten le és beosztani, emellett pedig hagy időt önmagára is. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ez a fajta egyensúly minden területen, ahol egy nőnek helyt kell állnia meglegyen. Magamat viszont nem feltétlenül tartom szuper anyának, de törekszem rá. Törekszem arra, hogy minden területen egységes legyen ez a bizonyos helytállás és arra is, hogy a gyermekeim boldogok legyenek. És azt remélem, hogyha majd egyszer valaki őket kérdezi afelől, hogy szuper anya voltam-e akkor ők már határozottan állítják majd, hogy igen.

Amennyiben rendelkezik szabadidővel, mivel tölti azt szívesen?

Hobbim a testépítés, amit egy ideje immár versenyszerűen űzök. Ez pedig köztudott, hogy nem olyan egyszerű és hétköznapi. Rengeteg áldozatot, lemondást és tervezést igényel. Nem csak fizikailag, de szellemileg is erősnek kell lenni, ebben viszont a családom a legfőbb támaszom. Elsősorban a férjem, aki maga is érdekelt ebben a sportban, csak ő nem versenyszerűen foglalkozik mindezzel, másodsorban pedig az anyósom, aki viszont a háztartás vezetéséből és a gyermeknevelésből veszi ki a részét egy-egy komolyabb felkészülési időszakban. Számomra azonban ez nem csak egy kihívás, hanem ugyanakkor egy feltöltődés is. Az edzés közben kellemesen és egészségesen elfáradok, emellett a kifejtett hatása több szempontból is látványos és jótékony. Mindez viszont tényleg egy radikális életmódváltást követelt, ahol a táplálkozásra is nagy-nagy figyelmet kell fordítani minden időben. Ettől függetlenül persze a gyermekeink mindent, amit megkívánnak, megehetnek. Őket nem vontuk bele mindebbe, hiszen mind a kettőjüké egy még igen nagy mértékben fejlődő szervezet, amely nem a diétára termett.

Annak ellenére, hogy elfogadták a tényt, hogy Bence közepesen súlyos szellemi fogyatékos, ez nagy mértékben azért mégiscsak egy másfajta terhet ró önökre, szülőkre. Elfárad ebben a „teher” cipelésben?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Mert elfáradok. De ez a fáradság sokkal inkább a megfelelési kényszertől való fáradság, ami gyakran lelkiismeret-furdalással jár. Viszont a férjem, a másik felem, akivel maximálisan kiegészítjük egymást. Nem csak a gyermeknevelés terén, hanem a házimunka megosztásában is. Avagy ezeket a terheket is örömmel és mindig közösen cipeljük.

Tánczos Hanna hobbijával a hódmezővásárhelyi a Kriko Team csapatát erősíti. Elért eredményeiről lapunk már többször is beszámolt. Erről bővebben IDE kattintva olvashatnak.

Fotó: Gémes Sándor/Tánczos Hanna