A gyász feldolgozásának szakaszai

A mindenszentek vagy mindenszentek napja a keresztények ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, amelyet a katolikus keresztény világ november elsején tart. A még élők a küzdő egyházat, a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a szenvedő egyházat, az üdvözültek pedig a diadalmas egyházat képviselik általa – írja a Wikipédia.

A leírás figyelmeztet, hogy ez azonban nem tévesztendő össze a halottak napjával, amelyet 998 óta az egyház a rá következő napon, azaz november másodikán, az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért bevezetett emléknapon tart.

November elsejét viszont a halottak estéjének is nevezik, ilyenkor ugyanis sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át is szólnak a harangok, a temetők a gyertyák fényétől válnak világossá, a sírok pedig a rájuk helyezett virágoktól még meghittebbé. A társadalmak nagy többsége így emlékezik meg évről évre elhunyt szeretteiről ezekben a napokban. Az elvesztés azonban nem merül ki a rendszerinti megemlékezéssel. Az elvesztést előbb fel kell dolgozni, ez pedig azon a bizonyos gyászon keresztül megvalósuló folyamaton következik be, amelynek szakaszai vannak.

Lapunk ezen szakaszokat kívánja ma alább ismertetni:

A gyászfolyamat szakaszai

Sokk: A veszteség hírét meghallván az első reakció a sokk, amikor még nem is tudjuk elhinni a hírt, ekkor egy fajta dermedtség, üresség, letaglózottság lesz úrrá rajtunk. Ez időnként percekig, órákig, más esetekben akár napokig is eltarthat.

Kontrolláltság: A hivatalos ügyintézések ideje. Ebben az időszakban egyesek túlságosan passzívak, mások fokozott tevékenységgel próbálják elterelni a figyelmüket az érzéseikről.

Tudatosulás, az érzések kavalkádja: Ebben a szakaszban elöntenek minket a nehéz érzelmek. Gyorsan váltják egymást a fájdalom, a szomorúság, a magány, a tehetetlenség, a düh, a megsemmisültség, a kiüresedettség, a félelem, a szorongás, a kilátástalanság, a céltalanság érzései. Eleinte a nehezebb, mélyebb érzések jelennek meg, például a düh és a harag. Ez az indulat irányulhat például az egészségügyi dolgozókra, Istenre, de magára az elhunytra is. Emellett a bűntudat és önmagunk hibáztatása is sokszor jelen van. Később megjelenik a tehetetlenség, majd a fájdalom és a hiány. Idővel az érzelmek intenzitása csendesedik és a szomorúság burkolja be a gyászolót. Eközben azonban olyan testi tünetek is megjelenhetnek, mint a torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyengeségérzet, étvágytalanság, álmatlanság, energiátlanság, szédülés, mellkasi szorítás, emésztési problémák. A gyásznak ez a leghosszabb és legnehezebb időszaka.

Elfogadás: Nem különíthető el élesen az előző szakasztól. Az érzelmi hullámzás csendesedik, helyét egyre inkább a tudatos emlékezés veszi át. A fájdalmas emlékek mellett már egyre több szép emlék is megjelenik. És a testi tünetek is már enyhébbek, mint a kezdeti időszakban.

Feldolgozás, az élet újraszervezése: A gyászoló képessé válik arra, hogy életét folytatni tudja, immár együtt élve a tudattal, hogy ezt szerettének (vagy egy szeretett helyzet, állapot) hiányában kell megtennie. Visszatér a világ iránti nyitottság is, képes a jövő felé tekinteni, és visszatérnek a pozitív, örömteli érzések, hangulatok is.

Traumatikusnak megélt haláleset feldolgozásának záró szakasza a poszttraumás növekedés. Ez azt jelenti, hogy a veszteséggel való megküzdés a lelki fejlődés katalizátora is lehet. A feldolgozás lezárulásával a személy nem a trauma előtti állapothoz tér vissza, hanem meghaladja azt. Ez a szenvedés átalakító, transzformatív ereje.Ez egy általánosan elfogadott modellt, ami ugyan a szakaszokat vázolja fel, ám a szakértők szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek nem szigorúan egymást követő szakaszok, hisz ezek átlapolódhatnak illetve egymásba nyúlhatnak.

Emellett pedig arról sem feledkezhetünk meg, hogy minden gyászfolyamat egyedi: mindenki a maga útján, a saját érzelmi viszonyulásával, megküzdési módjaival, saját életszemléletén átszűrve megy végig a folyamaton. Ezt követi az elhunytra való emlékezés, amely sok esetben minden nap keresztül fut az adott családon, a hozzátartozókon, és barátokon. Az idő múlásával azonban a hiány csökken, a megemlékezés pedig minden évben november elsején és másodikán kap igazán nagy és szívszorongató teret a temetőkben.

Forrás: wikipedia.hu / perinatus.hu

Fotó: pixabay.com