Cseri: hallgattuk a szép szavakat, a rendszer a függöny mögött darált és darált

A hódmezővásárhelyi Fidesz-KDNP képviselője, Cseri Tamás hivatalos közösségi felületén osztotta meg az alábbi gondolatokat, amelyeket változtatás nélkül közlünk:
“Szavak és tettek
Az alakuló ülésen polgármester úr egy nagyon korrekt és szép beszédet tartott. Tulajdonképpen annyira rendben is voltak szavai, hogy amennyiben azok a valósággal is mutatnának némi konvergenciát, vissza is adhatnám ellenzéki mandátumom. Sajnos azonban a valóság most is más, mint a szavak melyek mögé elbújtatták.
Az egész gondolatmenet a korrupció és megfélemlítés elleni harcra volt felfűzve, melyben természetesen nem számít ki szoci és ki fideszes. Hiszen a lopásnak és a politikai gátlástalanságnak nincs pártpreferenciája, lánglelkű polgármesterünk mindenhová lesújt, ahol ilyen visszaéléseket tapasztal. Picit árnyalja azonban a képet, a városvezetőnk balján helyet foglaló alpolgármester asszony puszta jelenléte is a pulpitus mögött. Hiszen bár nekem az előző közgyűlés előtt többször megígérte, hogy a Zuschlag üggyel kapcsolatos ténykedését megismerhetem majd tanúvallomásából, ez azóta sem történt meg. Erre pedig a komoly érintettségen túl igen nehéz ésszerű magyarázatot találni, hiszen általában nem az ártatlanok takargatják szerepüket egy büntetőügyben. De felhozhatnám még újra a másik korábbi szocialista képviselő lakásbotrányát is, mellyel kapcsolatban is polgármesterünk inkább a terelést választotta a sarkos elhatárolódás helyett. Úgy tűnik a „mi kutyánk kölyke” politikai logikája most is működik, csak jó vastag cukormázzal leöntve.
De sajnos a megfélemlítés elleni harc sem több üres toposznál. Míg tartott a szónoklat a Díszteremben, én szétnézve a hivatali dolgozók között már csak egy fidesz szimpatizánst tudtam felfedezni. Ő is – nyilván a fideszeseket érő túlszeretés hatására – már a felmondási idejét tölti. A legaranyosabb azonban az egészben, hogy alpolgármester asszonyunk, miközben szocialista pártkötődését kukázta, az ott magába szívott antidemokrata hajlamokat megtagadni mégsem tudja. Hiszen a Hivatalban felélénkítette a Szabad-nép félórákat, csak most nem a világforradalom helyzetét mutatja be a dolgozóknak, mint szép emlékű szellemi elődei – hanem a hivatali irodákat módszeresen körbejárva – a távozó dolgozókkal kapcsolatban tart “felvilágosításokat”. Így a kiutált kollégákon még kicsit tud taposni a hátuk mögött, gondolom csakis a Szeretet Hatalma nevében. Persze ahhoz, hogy az ilyen és ehhez hasonló akciók zavartalanul folyhassanak, kell a Botka hivatalából ejtőernyőző jegyző asszony, és egy olyan aljegyző is, akinél nagyobb humanisták szerintem tucatjával szolgáltak a Gestapóban.
Viszont, ha úgy nézem a megfélemlítésnek lassan tényleg vége, hiszen év végére mindenhonnan kinyírják a Fidesszel kapcsolatban lévő vagy egyszerűen csak a Fidesz által kinevezett embereket. Sajátos módját választva a félelem megszüntetésének, nem a félelmet számolják fel, hanem azokat akik félhetnek. E logika mentén – a Hivatal megtisztogatása után – most már a meglévő közgyűlési többség birtokában, az önkormányzati cégek vezetői, igazgatósági- felügyelő bizottsági tagjai lettek villám gyorsan kipattintva székeikből. Abban a pillanatban, ahogy erre mód és lehetőség nyílt, az eleganciára nem különösebben adva, rögtön az alakuló ülés után.
Tehát míg a Díszközgyűlésen hallgattuk a szép szavakat, a rendszer a függöny mögött darált és darált. A lehet más a politika elképzelése pedig ismét kifújt, mint a párt mely felvette nevében e sokak által kívánatosnak tartott célt.”