Szuper Anya: Szélné Rózsa Andrea szerint egy szuper anya egyszerre több szituációban is helyt tud állni

Szélné Rózsa Andrea (32) egy három- és egy ötéves kisfiú édesanyja, jelenleg projektasszisztensként dolgozik, illetve a Szegedi Tudományegyetem jogi karának joghallgatója. Az oktatást levelező úton végzi. Férjével, Szél Istvánnal, Székkutas polgármesterével 2006-ban ismerkedtek meg, majd 2013-ban kötöttek házasságot. Ezt követően tudatosan készültek arra, hogy megfelelő hátteret biztosítsanak a családalapításhoz. Az otthonról hozott minta már ideje korán egyértelművé tette a számukra, hogy közös életük így lesz teljes.

Mi volt az a minta, ami alapján nem volt kétsége afelől, hogy ön is a megfelelő időben édesanya szeretne majd lenni?

Édesanyám igen fiatal volt, amikor én a világra jöttem, a húgom pedig majdnem egy évtizeddel később született csak meg. És gyakorlatilag ez volt az, ami arra motivált, hogy harmincéves korom előtt megtaláljam életem párját, akivel majd családot is alapíthatunk. Végtelenül fontos volt, hogy ez az ember hasonlóan családcentrikus és modern gondolkodású legyen. Hogy a normál értékek mentén élje a mindennapjait, és hogy az a fajta épség, amiben én magam nevelkedtem, rá is jellemző legyen. Szerencsémre a húszas éveim végén mindez megadatott.

Mennyiben különböznek az ön nevelési módszerei az édesanyja által alkalmazott nevelési módszerektől? Annál is inkább érdekel ez, hogy mindkét gyermekük fiú…

Így van, nyilván más a nevelési módszer és ritmus a lányoknál, mint a fiúknál. Édesanyává válásomkor hasonló tempót és rendszert követtem, mint amit az édesanyám a húgomnál és nálam alkalmazott, ám idővel sikerült kialakítanom egy olyan keretrendszert, ami sajátos. Nem titok, hogy ebből adódóan nem mindig és nem feltétlenül egyezik a véleményem már az édesanyáméval. Persze ettől függetlenül mindig meghallgatjuk egymást. Sőt, a létezése óriási kincs a számomra.

Hogyan jellemezné a gyermekeit?

Révén, hogy fiúk, igen csak aktívak, ezt kétségkívül az édesapjuktól örökölték. Imádnak játszani, éppen ezért egy-egy mókázás keretén belül meg-megragadjuk az alkalmat arra, hogy a korukból adódóan nehezebben értelmezhető helyzeteket vagy tudnivalókat játék közben ismertessük velük. Nagyon szeretik a sporttal és kirándulással kapcsolatos tevékenységeket. De előszeretettel alkalmazzuk az óvodában látott, hallott és megtapasztalt elfoglaltságokat is idehaza. Tagadhatatlan, hogy gyakran csintalanok, és bizonyos esetekben igen is határozottabban rájuk kell szólni. A szabadidőnket igyekszünk aktív tevékenységekkel eltölteni. Számomra ez volt, amit meg kellett tanulni – aktív pihenéssel eltölteni a szabad pillanatokat. Az anyaság viszont természetesen, mint ahogyan sok minden mást, ezt is ösztönből változtatta meg bennem.

Mit gondol, milyen egy szuper anya? Ön annak tartja magát?

Azt gondolom, a szuper anyák egyszerre több helyzetben és dologban is képesek helyt állni. Számomra mindig, minden esetben a család az első. Ugyanakkor igyekszem minden szerepben, tehát feleségként és anyaként is helytállni, úgy, hogy mindezen szerepek mellett megtartsam a nőiességemet is. A napjaink hasznosan telnek. Nem jellemez sem engem sem pedig a családomat a monotonitás. A fejlődés és a tanulás iránti vágy annál inkább. Az élményszerzésre, az egységben való létre és boldogságra fektetjük a hangsúlyt. Így aztán félve ugyan, de kijelenthetem, szuper anya igyekszem lenni.

Szabadidejében előszeretettel sportol, méghozzá egy nem mindennapi mozgásformát, a testépítést választotta. Milyen apropó kapcsán történt mindez?

Igen, immár két éve, hogy ezen mozgásformának élek. A második fiunk születését követően szerettem volna visszanyerni az alakom, ám a puszta diéta nem segített mindebben, így elkezdtem a Kriko Gymbe járni. Ahol a konditerem vezetőjével, Kristó Endre edzővel kezdtem el súlyzós edzéseket végezni. Ő volt az, aki látott bennem potenciált arra, hogy kipróbáljam magam egy-egy testépítő versenyen, a koromhoz és az adott kategóriákhoz mérten. Én pedig egy kiváló kihívásként tekintettem erre, így aztán belevágtam. Úgy a tavalyi, mint pedig az idei évben elért eredmények pedig csak megerősítettek mindabban, hogy jól döntöttem. Nem utolsósorban pedig a sikerekhez hozzájárult a férjem támogatása, a nagyszülők segítsége, akik a gyermekek felügyeletét vállalták az edzések, illetve a versenyek alkalmával. És magáról az élethelyzetemről sem szabad megfeledkeznem, ami rendkívül szerencsés abból a szempontból, hogy a munkabeosztásom igencsak rugalmas.

Igyekszik ezt a fajta tudatos és egészséges életmódot megfelelő keretek között a gyermekek életébe is belecsempészni annak ellenére, hogy még igen fiatalok?

Részben igen. Viszont én csupán egy útmutató vagyok nekik, aztán majd ők akkor, amikor ennek eljön az ideje, eldöntik, hogy milyen életformát választanak maguknak. Jelenleg az ő fejlődésükben ez a fajta tudatosság sokkal inkább kárt okozna, mint hasznot.

Milyen nehézségekkel jár, – ha egyáltalán azzal jár – egy polgármester feleségének lenni?

Szerencsére soha nem ütköztem különösebb nehézségekbe az által, hogy a férjem kétségkívül a térség egyik legismertebb politikusa. Még úgy sem, hogy a hobbi, amit űzök, nem mindennapi. Az viszont tény, hogy hivatásnak él, ami rengeteg áldozatot követel tőlünk. Sokat van távol, és végtelenül precíz, dolgos és maximalista, nekem kötelességem őt biztosítani arról, hogy rám bármikor számíthat, mindig mellette állok, jóban-rosszban. Én pedig örömmel teszem mindezt, mindeközben pedig igyekszem helytállni az itthoni teendők elvégzésében.

Fotó: Gémes Sándor / Szélné Rózsa Andrea