Szuper Anya: Galambos Kornélné szerint egy szuper anyára mindenki büszke

Kedves Olvasók! Csaknem egy évet futott A hét embere címen, vasárnapról vasárnapra megjelent cikksorozatunk, amely rendszerint olyan vásárhelyi vagy körékbeli személyeket mutatott be, akik tevékenységük, személyiségük, élethelyzetük által kitűntek a hétköznapokból, és figyelmet, elismerést érdemeltek. Hisszük, hogy az elmúlt egy évben ezt a palettát a lehető legszínesebb és legszélesebb módon, hitelesen merítettük ki. Örömünkre azonban az izgalmas és megbecsülésre méltó személyek tárháza végtelen, éppen ezért úgy döntöttünk egy új köntösbe bújtatja folytatjuk tovább a vasárnaponként megjelenő nagyinterjúinkat, méghozzá Szuper Anya címszó alatt!

Az első Szuper Anya, akit bemutatunk, nem más, mint a hódmezővásárhelyi Galambos Kornélné D. Szabó Katalin könyvelő, a Béke-telep képviselőjelöltje.

Galambos Kornélné (42) két gyermek édesanyja. Lánya 19 éves, fia pedig 14. Férjével való boldog, kiegyensúlyozott házassága immár több mint két évtizedre nyúlik vissza. Fiatalkoruk ellenére azonban a családalapítás egyértelmű és megalapozott volt.

Mikor kötött házasságot a férjével?

Immár 21 éve, 1998 óta élünk boldog házasságban a férjemmel. Viszonylag rövid ismeretség után határoztunk úgy, hogy egybekötjük az életünket. Én mindössze húszéves voltam akkor, amikor igent mondtam. Ezt követően aztán egyértelmű volt, hogy gyermeket is vállalunk, ugyanis mind a ketten családcentrikus, konzervatív értékeket valló környezetben nevelkedtünk, ahol a házasság szövetsége szent és sérthetetlen volt, a gyermekvállalás és -nevelés pedig kiemelten fontosnak számított.

Ebből adódon tehát akkor egyértelmű volt, hogy vállalnak gyermeket, gyermekeket?

Igen. A házasságkötést követően megérkezett a kislányunk, aki teljessé tette a kapcsolatunkat. Majd öt évvel később úgy határoztunk, hogy egy újabb gyermekkel gazdagítjuk a mindennapjainkat. A ma 19 éves lányunk és 14 éves fiunk azóta a világ legféltettebb kincsei a számunkra. Határozottan kijelenthetem, hogy a legjobb döntését hoztuk meg az által, hogy vállaltuk őket. A köztük és közöttünk levő, viszonylag kis korkülönbség egy remek, őszinte és lendületes családi légkört és viszonyt hozott létre, amelyben mindenki tökéletesen tudja, hogy mikor, milyen szerepe van. Ahol mindig, mindenki őszintén ki tudja fejezni magát. És ahol az egymás közti kapocs igen szoros és tiszta.

Milyen hozzáállásbeli különbségeket vélt felfedezni a gyermekek megszületését követően?

A fiunk világrajövetele a körülményekre és a szempontokra való tekintettel is tervezett volt. A lányunké kevésbé. Nemükből adódóan mind ketten különleges és egyedi személyiséggel rendelkeznek. Így aztán mind a kettőjükkel más-más az a bizonyos közös hang. Elmondhatom, hogy szerencsére mind a kettőnek sikerült átadunk azokat a viselkedési normákat és értékeket, amelyek mentén a férjem és jómagam is nevelkedtünk. Ebből adódóan soha nem kellett különösebb harcokat vívnunk egymással. Minden olyan helyzetet, amely az adott életkort jellemezte, nyíltan megvitattuk. Nem volt tabu sem a szexualitás, sem alkohol- és a drogfogyasztás, sem a szórakozás, sem pedig a baráti és szerelmi kapcsolatokról való eszmecsere.

Én pedig igyekeztem minden szituációban megtalálni a megfelelő szerepet, s magamra ölteni azt. Anya voltam, amikor anyának kellett lennem, feleség, amikor feleségnek kellett lennem, emellett pedig a barát és munkavállaló szerepét is el kellett határolnom egymástól. Persze ütköztem nehézségekbe és tagadhatatlanul dolgozott bennem is a félelem, hogy vajon képes leszek-e mindenhol helytállni úgy és akkor, amikor kell. A csodálatos férjemnek köszönhetően azonban ezek a félelmek hamar elszálltak. A háztartást ketten vezetjük, a feladatok elvégzései pedig egységesen oszlanak meg. Ez pedig merőben megkönnyíti a női mivoltom.

Ha meg kellene fogalmaznia, hogy ön szerint milyen egy Szuper Anya, mit mondana? És ön annak tartja magát?

Véleményem szerint a szuper anya mindig jól néz ki, mindig mosolyog, mindig tiszta a lakása, a szuper anyának szuper gyermekei vannak, illetve mindig mindenki büszke rá, a szülei, a gyermekei, a férje és még a barátai is. Ezen sorrendre tekintve én nem feltétlenül és nem minden esetben vagyok egy szuper anya, de ha arra gondolok, hogy egy ép családban élek, okos, értelmes, egészséges párral és gyermekekkel, ahol a nagyszülőkkel való kapcsolat mind két irányban kiváló, ahol ha nem is száz százalékban, de kilencvenben mindig minden rendben van, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy talán esetenként szuper anya vagyok. Célom, hogy mind a két gyermekem boldog és teljes életet éljen. Hogy megvalósítsák az álmaikat. Éppen ezért minden nap azon dolgozunk, hogy az út, amelyre léptetjük őket, felszínre hozza a bennük rejlő tehetségeket és képességeket, hogy aztán azokat kamatoztatni tudják.

Jut-e a szuper anyának énidő?

A rugalmasság és a dinamizmus, ami a családi életünket jellemzi, szerencsére teret biztosít az énidőnek. Persze erre leginkább egy-egy nap végén, vagy pedig vasárnap délután egy és három óra között van lehetőség. Ekkor legszívesebben olvasok, horgolok, és előszeretettel foglalkozom a hódmezővásárhelyi politikai élettel. A 2019-es önkormányzati választásokon a Béke-telep képviselőjelöltjeként indulok, a Fidesz-KDNP színeiben, annak érdekében, hogy a település újra egy egységes, barátságos és békés város legyen. Azt gondolom ugyanis, hogy így érdemes élni. Családban, nyugalomban, gyerekekkel. A jelenlegi városvezetés azonban sokkal inkább háborút szít, mint sem összekovácsol.

Véleménye szerint okozhat kárt úgy a házasságkötésben, mint a családalapításban egy-egy politikai helyzet?

Úgy vélem, az emberek hajlamosak elhinni , hogy igen, a politikai helyzetek azok, amelyek tönkreteszik őket, a családjukat a hivatásaikat és magát az életüket. Miközben azt gondolom, hogy minden egyes család egy-egy kis kormányként, önkormányzatként kell, hogy működjön az otthonokban ahhoz, hogy ép és egészséges tudjon maradni. Ha ki kellene emelnem, hogy miért érdemes családot alapítani, mindenképp az emberi boldogság legkülönbözőbb pillanatai lennének azok, amelyeket meghatároznék. Ugyanis feleségnek, anyának és nőnek lenni mind-mind másfajta boldogságként élhető meg. Azért viszont, hogy ezekben a szerepek helyt tudjunk állni, dolgozni kell, méghozzá igen sokat, mindegyik félnek. Nem húzhatjuk rá a politikára és a kisebb-nagyobb ügyeinkre, bajainkra a sikertelenséget és a kudarcot állandóan. Nem dobhatjuk el a már meglévő értékeinket csak és kizárólag azért, mert egy homokszem belecsúszott abba a fránya gépezetbe. Vagyis nem dobhatjuk el a családunkat egy-egy fránya kis homokszem miatt. Pont úgy, mint, ahogyan a szülővárosunkat sem hagyhatjuk veszni akkor, amikor azok bizonyos vezetők a rossz döntések sorozatára építkeznek.

Fotó: Gémes Sándor