Öt könyv, amit mindenképp érdemes elolvasni! Mutatjuk!
Figyelem! Könyvajánló! Az Országos Könyvtári Napok keretében, amely 2019-ben szeptember 30-a és október 6. közé esett az alábbi, kortárs műveket ajánljuk figyelmükbe, amelyek közül mindegyiket érdemes elolvasni!
Az Országos Könyvtári Napok hagyományáról, és az idei évben meghatározott tematikájáról bővebben IDE kattintva olvashatnak.
Az ősz beköszöntével talán egy fokkal több idő és igény jut a kulturális eseményeken való részvételre, a hosszabb filmek megtekintésére és reméljük, hogy az olvasásra is! A következő öt könyv, amelyek között akad regény, novelláskötet és verses kötet is, mind olyan kortárs szerző tollából származnak, akik a hús-vér valóságot vetették papírra az irodalom különböző műfajainak keretén belül. Tartalmukban mindegyik jelentős, hiszen nem csak hétköznapi témákat tárnak az olvasók elé, hanem, foglalkoznak tabukkal is; mint például a nőiség kérdése, a nemi erőszak, vagy a halál.
1. Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Péterfy-Novák Éva személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk. Új regényében azonban még megrázóbb kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?
2. Simon Márton: A rókák esküvője
Simon Márton három kötet szerzője: Dalok a magasföldszintről, Polaroidok, Rókák esküvője. Költészete egyenes beszéd, kitérőkkel. Egy olyan belső monológ felvétele, amelyből az ébrenlét cenzorai még nem vágták ki a mindennapokat folytonos ostrom alatt tartó irracionalitást. Legutóbbi verses kötetében nehéz különbséget tenni élők és holtak között: van, aki távozik, és van, aki visszajár. Az emberi beszédet meg-megrepesztik a természet és a technológia szívhangjai. Belebotlunk egy papírpohárba, és mire felnézünk, a versmondatba már besétált egy őz. Vagy egy róka, amelyben a legtöbb hagyományos kultúra szerint soha nem lehet megbízni. Simon Márton versei azonban egy olyan világról szólnak, ahol lehet, hogy már csak a rókákban bízhatunk.
3. Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál pedig 2017-ben jelent meg. 2018-ban azonban elsöprő sikert aratott számára a Pedig olyan szépen éltek novelláskötete, amely a kis magyar valóságot mutatja be.
4. Rupi Kaur: Tej és méz
A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. A könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. A tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.
5. Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky Dénes nemzedékének egyik legjelentősebb költője. Első regénye generációkon és országhatárokon átívelő történet. 1990-ben Iowa City határában egy férfi halálos autóbalesetet szenved. 2013-ban egy fiatalember egy veszekedés utáni hajnalon hirtelen felindulásból elindul Budapestről kamaszkora kisvárosa felé. 1986-ban egy tüdőbénult beteg és ápolója egy vidéki szanatóriumban magnóra veszi a férfi vallomását gyerekkora sorsdöntő pillanatáról. 1956. október 26-án egy kisváros forradalmi tüntetése váratlanul pogromba fordul. 2013 nyarán egy lakodalmi éjszaka különös fordulatot vesz, 2017-ben pedig a mozaikkockák mintha összeállni látszanának, még ha a kép, amit kiadnak, nem is feltétlenül az, amire szemlélői számítanak. Az Akik már nem leszünk sosem nemcsak a személyes és a társadalmi emlékezetről, de a továbbélésről is szól. Hogyan határozzák meg jelenünket a talán nem is ismert múltbeli történetek, és hogyan tudunk velük együtt felelős, szabad felnőtteké válni.
Forrás: libri.hu
Fotó: Gémes Sándor / Borítókép: Illusztráció
