Klárafalva hősei! Az utókor nem felejt!

Szeptember 14-én avatták fel Klárafalván Simor Márton alkotását, az Első világháborús Emlékművet.

Süttői mészkőből,  két egymástól különálló elem kialakításával készült. A stilizált geometriai vágás az állócsaták lövészárkait jelképezi, és az ország későbbi szétszakítottságára utal. Húsz név olvasható a hátlapján, a kutatások folyamatban, így a későbbiek során (már kiegészült huszonháromra!) –, folyamatosan kiegészítik.

Az emlékmű az első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, a Klárafalvi Község Önkormányzat, az adományozók: a Csongrád Megyei Önkormányzat, a Barankovics István Alapítvány, az Újszentiváni Svábház Falu Szociális Szövetkezet és 38 magánszemély adakozásából valósult meg.

Az emlékművet dr. Kiss-Rigó László, Szeged-Csanádi megyés püspök szentelte fel.

Köszöntőt Fekete József, Klárafalva polgármestere mondott, üdvözölve a megjelent tisztségviselőket, meghívott vendégeket, a település lakosságát és az elhunyt hősök hozzátartozóit, az emlékezőket!

Majd dr. Juhász Tünde, Csongrád megye kormánymegbízottja, dr. Ravasz István alezredes, hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa mondott avatóbeszédet.

Közös üzenetük: ,,A múlt tisztelete, ismerete, megbecsülése nélkül –, a jelen és a jövő sem építhető!”

Fekete József, Klárafalva polgármestere köszöntő beszéde: ,,Ma már csak az utódok róhatják le kegyeletüket a háborúban elesett hozzátartozójuk előtt. A történészek által közzétett adatok szerint 660-680 ezer áldozata volt az első világháborúnak. Nem beszélve a hadifoglyokról, sebesültekről. Magyarországon minden családot érintett valamilyen formában! Férjek, fiak, testvérek lettek áldozatai a háborúnak.

A magyar katonák először a déli fronton, Szerbiában, majd az észak-galíciai fronton ontották vérüket. Bár akkor még a hadvezetés azt a szlogent sulykolta: ,,mire lehullanak a levelek, katonáink hazatérnek”. Többször hullottak le a levelek, mire 1918. november 3-án, az orosz fronton, majd Európa minden frontján és a világ összes harcterén május 11-én elhallgattak a fegyverek! Ekkor a történelmi Magyarország területéből egy négyzetcentiméter sem hiányzott! Hatalmas áldozatot fizetett az ország, és gyakorlatilag a mi kis falunk is!  Az Emlékműre húsz hősi halott neve került fel, de az áldozatok száma 23-ra emelkedett, és a kutatások folyamatosak. A legdrágábbat, az életüket áldozták a hazáért! Ezzel az Emlékművel adjuk tovább az üzenetet: dicsőség a hősöknek, de soha többé háborút!”

Dr. Juhász Tünde kormánymegbízott: “Tisztelt emlékezők, tisztelt lakosság! Köszönöm a meghívást abból az alkalomból, hogy Klárafalva Önkormányzata emlékművet avat első világháborús áldozatainak!  Büszke lehet magára az a település, amely száz évvel a nagy világégés után sem feledkezik meg egykori lakóiról, akik honvédként mutattak példát hősiességből és hazaszeretetből! Méltó tisztelgés, hogy itt, a település központjában pályázati forrásból és közadakozásból Emlékhely létesül, ahol virágokkal, mécsesekkel tudja leróni tiszteletét és kegyeletét az utókor! A Magyarországról, Csongrád megyéből és Klárafalváról besorozott katonák döntő többsége egyszerű kétkezi munkás, földműves, ács, kereskedősegéd, napszámos volt, és parancsot teljesíteni érkezett a frontra!  Azt tette, amit a katonának tenni kell, ha hívja a haza! Mondjuk ki! A magyar katonákat, közöttük azt a 23 klárafalvi férfit, akire ma emlékezünk, feláldozták! Egy, az ország számára semmit sem ígérő, világméretű összecsapásban! De ők, szenvedéseikkel dacolva, a végsőkig kitartottak, hogy aztán messze az országhatártól katonatemetőkben, esetleg jeltelen sírokban nyugodjanak.”

Dr. Ravasz István alezredes emlékező beszéde:  ,Tisztelt Kormánymegbízott asszony, polgármester úr, eminenciás püspök úr, bajtársak, hölgyeim és uraim! A magyar lélek kapui kitárulnak, mikor hőseire emlékezik, akik hazájuk védelmében ontották vérüket!  Nagy ünnep ez egy kisebb közösség, település életében! Nagyszerű pillanat, a magvetés és az aratás magasztos találkozója! A magvetés a múlt hőseinek halála, az aratás a jelen megélése, ,,íme, élünk!” Az alkotás folyamatát az aratás koronázza meg! A hősi halált halt emberek szelleme magasra emeli az utókor szívét! Ez, és a felolvasott ige egy csodát, és egy parancsot állít elibénk: a liszt csodáját, és a kovász parancsát! Adjunk hálát az építőmunkásoknak, a falu közösségének, Simor Márton szobrászművésznek, de elsőként annak, aki a Nemzetek sorsát intézi, s aki most is itt van közöttünk!”  Beszédét a hősi halottak neveinek felsorolásával zárta, melynek elhangzása után, a község lakói egy-egy mécsest helyeztek el az emlékműnél!”

Dr. Kiss-Rigó László, szeged-csanádi egyházmegye püspöke: “Tisztelt emlékezők! Egy olyan világkatasztrófa után, mint amire ma emlékezünk, még évszázad után is, családi érintettség révén, sokan személyesen is emlékeznek, gyászolnak, de az emlékezés mindenkinek a kötelessége! Azt szokták mondani, hogy azért kell emlékezni, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő! Sajnos hiába emlékeztünk, eddig is jött a második világháború, és azóta is az egész emberiséget érintő katasztrófák,  tragédiák,  borzalmak sorozata történik. Általában a tragédiák, negatív eseményeire történéseire emlékezünk. Érdemes azt is tudni, hogy a legszörnyűbb embertelen körülmények, borzalmak, tragédiák tudják kihozni, csiholni az emberből a legemberségesebb, a legértékesebb erényeket is. Mint a kötelességteljesítés, a bajtársiasság, a becsület, a segítés, és a szolidaritás. Ezért nem csak az áldozatokra kötelességünk emlékezni, hanem azokra a hősies, emberi magatartásokra, amelyeket megvalósítottak a hősök és az áldozatok! Ha valóban el akarjuk kerülni, hogy ilyen tragédiák történjenek, akkor nem csak emlékezni kell, hanem magunkban, az ő példájuk alapján is meg kell erősíteni a szolidaritást, az egymásra figyelést, a közösséggel való törődést, a becsületet, kötelességteljesítést! Ezekkel a gondolatokkal kérem a Mindenható Istent, áldja meg ezt az Emlékművet, áldja meg azokat, akik emlékeznek,  hogy emberségben, szolidaritásban gazdagodjunk! Az áldozatoknak pedig kérjük, hogy adjon az Örök Hazában valódi örök békét és szeretetet!”

Az emlékművet katonai tiszteletadással koszorúzták meg, majd egy-egy szál virággal adóztak az elhunyt hősök, katonák emléke előtt!

A koszorúzást követően a Faluházban dr. Halmágyi Pál történész, nyugalmazott iskolaigazgató nyitotta meg a kiállítást, ahol első világháborús katonai relikviákat tekinthettek meg a szép számban megjelenő érdeklődők!

,,Én is jártam Isonzónál” dokumentumfilm vetítésekor betekinthettek abba a korba, melyet sosem feledhetünk! Az elhunytak, áldozatok emlékét őrizni és tisztelni kell, és fő üzenete a jelenkor és a jövő számára: ,,Soha többé háborút!”

Klárafalva lakossága, az érintett családok, de azok is ,ahol nem volt áldozat, örökké emlékeznek!

//height height: 500,

//autoplay autoplay: true, autoplayOnHover: 'none', autoplayDelay: 5000,

arrows: true, buttons: true, smallSize: 500, mediumSize: 1000, largeSize: 3000, fade: true,

//thumbnail thumbnailArrows: true, thumbnailWidth: 120, thumbnailHeight: 120, thumbnailsPosition: 'bottom', centerImage: true, imageScaleMode: 'cover', allowScaleUp: true, startSlide: 0, loop: true, slideDistance: 5, autoplayDirection: 'normal', touchSwipe: true, fullScreen: true, }); });

Első világháborús emlékmű átadó Klárafalván

Hunyadi-Huszta Brigitta