Kiállítással búcsúztak Blaski Márta festőművésztől a vásárhelyi művésztelepen

“A kedvessége, a mindenki iránti elfogadóképessége az, amit örökre a szívembe zártam” – osztotta meg velünk Rapcsák Katalin, a művésztelep vezetője. Hozzátette, a kiállítás már korábban is tervben volt, de a művész betegsége közbe szólt. Így végül Blaski Márta férjének segítségével állítottak össze a gazdag életműből a tárlatot, amelyet november végéig lehet megtekinteni.

A megemlékezésen Matiszlovics Tibor a MANK szolgáltatási igazgatója, és Dr. Nagy Imre művészettörténész méltatta Blaski Márta munkásságát. Közreműködtek:  Lauer Ágnes zongoraművész és Vágó János kürtművész.

Blaski Márta restaurátorként részt vett a Feszty-körkép megújításában, hiszen szakterülete a falfestmény, a vászon- és a fatáblafestmény restaurálás volt. Keze nyomát számos hódmezővásárhelyi gyűjteményben található alkotás is dicséri: többek között a városháza dísztermének festményei, de a múzeum műtárgyai közül is jó néhány restaurálását ő végezte. Az egyik legizgalmasabb feladata és kimagasló szakmai munkája Tornyai János és Barcsay Jenő közös vászonra készített kétoldalas, de mindkét oldalán 2-2 művet tartalmazó festménye volt. Az alkotás a 2015. évi Barcsay, a festő, a tanár című kiállításon mutatkozott be a nagyközönségnek, majd a fővárosban is prezentálta Vásárhely városának rendkívüli művészeti örökségét, melynek Blaski Márta is letéteményese, folytatója volt. Bár Márta önmagát rendkívül expresszív személyiségként jellemezte, a műtárgyak felé mégis mérhetetlen türelemmel és alázattal fordult. Azt vallotta, hogy őt a restaurálandó művekben az az alkotói folyamat érdekli, amelyet a múltbeli mester akart megjeleníteni. Munkásságát 2016-ban Csongrád megyei Príma-díjjal ismerték el.

Bár főiskolai éveitől kezdve alkotott és kiállított, férjét csak az ezredfordulótól követte a Vásárhelyi Őszi Tárlatok világába, amelynek az elmúlt szűk két évtizedben szinte állandó kiállítója volt. Ugyanígy rendszeres résztvevője lett a festő- és képzőművészeti szimpóziumoknak és azok beszámoló kiállításainak Hódmezővásárhelyen, Budapesten és Szentendrén. Az alkotótáborokban a Blaski-Kéri művészházaspár mindig anyai-atyai, házigazdai gondoskodással fordult a vidéki, főként fiatal alkotók felé, megismertetve velük a vásárhelyi festői hagyományokat és az attól jelentősen eltérő saját művészetfilozófiájukat. Közös műteremben alkotva férjével félszavakból, ki nem mondott gondolatokból is megértették egymást, kapcsolatuk mérhetetlen harmóniát sugárzott. A művésztalálkozókon szerénységük ellenére aktív társassági életet éltek, szívélyes és tartalmas beszélgetéseket folytattak mindenkivel.

Blaski Márta művészetére markáns, mégis finoman érzékeny világ volt jellemző, melyben a portrék végigkísérték pályafutását a főiskolai évektől kezdődően egészen utolsó munkáiig. Az elmúlt évek őszi tárlatain férjét „végtelenül szeretve”, nyolcas alakban ábrázolt kompozíciókban pasztellkrétával ábrázolta.

Kapcsolódó cikkünk:

Gyászol a vásárhelyi művészközösség – Elhunyt Blaski Márta restaurátorművész