A mazsorett és a könyvelés harmóniát hoz Galambos Kornélné életébe

A fiatalos lendület híve Galambos Kornélné D. Szabó Katalin, aki a mindennapjait is eszerint próbálja alakítani. A kétgyermekes családanya a munkája mellett 13 éve mazsorettcsoportot vezet, valamint kertészkedni, kirándulni és szórakozni is szeret. Nem áll tőle a közéleti szerepvállalás, ezért is indul el a Fidesz béke-telepi képviselőjelöltjeként. Vele beszélgettünk.

– Sokakat meglepett a hír, hogy önkormányzati képviselőjelöltként indul a Béke-telepen. Mi vette rá arra, hogy szerepet vállaljon a közéletben?

– Már gyermekkoromban is iskolai képviselő, osztályképviselő voltam, tehát nem idegen tőlem a közösségi, illetve közéleti szerepvállalás. Úgy is mondhatom, valahol bennem volt, hogy képviselőként is megmutassam magam szeretett városomban, Vásárhelyen. Most az vett rá a jelöltségre, hogy szeretném, ha megfiatalodna, megújulna és dinamikusabb válna a Béke-telep. Bár sok fiatal él itt, mégis inkább az elöregedő generáció alkotja a városrészt, ezért szerintem sokkal több, a fiataloknak szóló rendezvényt kellene tartani, és közterületeket kellene kialakítani nekik. Szeretném elérni, hogy ne menjenek el innen, hanem itt alapítsanak családot, hiszen ők jelentik a városrész és Vásárhely jövőjét is.

– Mit szólt mindehhez a család?

– Az egész családom – kicsiktől nagyokig – maximálisan támogat és mindenben mellettem áll, segítenek engem. Mindannyian szorgalmazták, hogy mérettessem meg magam és mutassam meg, mit tudok tenni Béke-telepért és a városért.

– Mivel foglalkozik a mindennapokban, amellett, hogy családanya, és két gyermeket nevel?

– Főkönyvelőként dolgozom a vállalkozási szférában. Szeretem a munkám, amiben igyekszem a lehető leghatékonyabb lenni. A pozitívumai mellett akad hátránya is, nevezetesen, hogy egy irodában ülök reggeltől délutánig, ezért kicsit bezártnak érzem magam. Ezért is hasznos a mazsorett, mert azt mindig a szabadban tartjuk, és mozgással is jár.

– Apropó, mazsorett. Mikor jelent meg ez az életében, és mit ad önnek?

– 1990–91 tájékán alakult meg az első mazsorettszakkör az akkori Petőfi Művelődési Központban, ahová az elsők között jelentkeztem. Közel egy évtizedig jártunk ide, majd miután ez megszűnt, 2006-ban egy korábbi csoporttársaimmal úgy gondoltuk, hogy a városban mégiscsak szükség lenne egy ilyen csoportra. Azóta, 13 éve működünk, ez már a tizennegyedik tanévünk. Rendezvényeken, fúvószenei fesztiválokon működünk közre. Most szeptembertől 20 gyermekkel foglalkozunk a Crystal Dance Klubban. Rengeteg barátot, ismerőst szereztem már ezáltal, ugyanis az országban számos helyen jártunk már, és ami a szívemhez talán még közelebb áll: a határon túl is, például Aradon, Zentán és Torontálvásárhelyen vendégeskedtünk, és ottani magyarok előtt léptünk föl. Remekül ki tudnak kapcsolódni a gyerekek, ráadásul az ilyen programok a magyarságtudatukat is elmélyítik, megerősítik.

– Beszélgetésünk elején többször említette a fiatalítást, az újítást. Ez a szabadidejében is megmutatkozik?

– Igazi közösségi ember vagyok, a családért, a társaságért, a közösségért élek-halok, ez motivál. Ha szeretnék egy kicsit magamba zárkózni, akkor zenét hallgatok, vagy kiülök a kertbe, és kertészkedem, gondozom a virágjaim. Ez nagyon megnyugtat. Imádom a növényeket, kimondott céljaim közé tartozik a virágzó Vásárhely kialakítása. Olvasni is szeretek, a szépirodalomtól a krimin át a ponyvaregényig mindenevő vagyok. Horgolni is szoktam: attól, hogy nem annyira divatos ez a tevékenység manapság a fiatalasszonyok körében, rendkívül modern dolgokat is lehet így alkotni. Hétvégente pedig szívesen járok a családdal kirándulni, és szórakozni is valamilyen rendezvényre, tehát bárhol jól tudom magam érezni.

– Mindezek mellett a napokban gyűjti a támogató aláírásokat a választókörzetében. A képviselő-jelöltséghez szükséges mennyiségű ajánlás már megvan, mégis folyamatosan házról házra jár. Mit tapasztalt, hogyan fogadják a lakosok itt Béke-telepen?

– Bevallom, az első két napban nagyon izgultam amiatt, hogy önkormányzati képviselőjelöltként mennyire fogadnak el a környékbeliek. Tősgyökeres béke-telepiként volt iskolatársaimmal és olyan idősekkel is találkoztam, akik kicsi korom óta ismernek, és elmondhatom: nem ért negatívum. Sok helyre eljutottam már, és rendkívül jók a tapasztalataim. A személyes találkozások során szerencsére nem jellemző a közösségi médiában elterjedt agresszív stílus, hanem illedelmesek az emberek, és megadják a kellő tiszteletet, amit természetesen én is megadok mindenkinek, bármilyenek legyenek a nézetei. Kiváló ötleteket kapok az itt élőktől, igyekszem minden tanácsot megfogadni, minden véleményből épülni, tanulni.