Újságíró és háziorvos kapja az idei Boldog Gizella-díjat

Draskovitsné Joó Erzsébet újságíró és Dr. Nagy István háziorvos veheti át augusztus 20-án a Boldog Gizella-díjat a Polgári Hódmezővásárhelyért Alapítványtól a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban.

– Több tucatnyi személyt javasoltak a vásárhelyiek, ezért végül úgy döntöttünk, hogy nem egy, hanem két olyan főnek ítéljük oda az elismerést, akik valóban méltóak arra – jelentette ki ma a sajtónak Kószó Péter.

Az alapítvány kuratóriumi elnöke hozzátette, a városban sajnos soha nem látott megosztottság tapasztalható, ami már nemcsak a politikai közéletben, hanem a baráti közösségekben és a családokban is megjelent. A Boldog Gizella-díj egyik célja, hogy némileg csökkentsék ezeket az ellentéteket, ezért olyan személyeket tüntetnek ki, akik életútjukkal, munkásságukkal minden ember számára példát mutathatnak.

Az elismerés Szent István királyunk feleségéről, Bajor Gizelláról kapta a nevét, aki hűséggel és odaadással szolgálta választott hazáját, Magyarországot. A díj ezért mindig olyan személyhez kerül, aki élete során bizonyította a Hódmezővásárhely iránti hűségét.

A Boldog Gizella-gálaműsort augusztus 20-án, kedden 18 órakor tartják a Bessenyeiben, ahol Draskovitsné Joó Erzsébet és Dr. Nagy István egy bronz emlékplakettet, egy díszes oklevelet és nettó 1 millió forint tiszteletdíjat vehet át.

A kitüntetésben tavaly első alkalommal Páger Lajos főorvos és felesége, Berta Éva főorvos részesült.

Életrajzok:

Draskovitsné Joó Erzsébet

Joó Erzsébet 1950. szeptember 19-én született Hódmezővásárhelyen.

Gazdász, újságíró, a vidéki szerkesztőségek vezetője. Kereskedőszülők gyermeke, apja Joó József a helyi szikvízüzemet irányítja, édesanyja évtizedeken át a János-téri élelmiszerbolt vezetője. Sokirányú érdeklődése diákkorától mindenekelőtt különféle sportágakhoz és a néptánchoz kötötte, zenét és nyelveket tanult. A pedagógus pálya vonzotta, ám, a Bethlen Gábor Gimnázium angol tagozatán tett érettségi vizsga után, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Karán tanult tovább, követve a gazdászképzőbe későbbi férjét. Draskovits Ernővel 1972-ben kötött házasságot. Új családja révén szemléletében meghatározóvá vált a konzervatív értékrend, amely még inkább kritikussá tette a fennálló rendszerrel szemben. Üzemmérnökként Mindszenten helyezkedett el, ám rövid pályakezdés után gyermekeivel otthon maradt, majd egy országos pályázattal bejutott a Csongrád Megyei Hírlaphoz. A vásárhelyi szerkesztőségnek 1977. február 15-től gyakornoka, majd a MÚOSZ Újságíró Iskola gazdaság-politikai szakának elvégzésétől, a lap munkatársa. Végzettségénél fogva elsősorban ipari, mezőgazdasági témákat vártak el tőle. Legszívesebben azonban a nehéz sorsú emberek: gyermekek, nők, családok életével, érdekellentétek ütköztetésével, valamint a természettel foglalkozott, amely a hobbija is volt. Gyermekeinek példájára búvárvizsgát tett, hogy közelebbről is megismerhesse a tengerek élővilágát. Az olvasók körében a legnagyobb sikereket és számára is a legtöbb elégtételt az e témakörökben készített riportok jelentették. Nyughatatlan természete, őszinte szókimondása gyakran sodorta konfliktushelyzetekbe. Kritikai megnyilvánulásait pályafutása során az akkori párt-kormánypolitika helyi képviselői elnézték, de gyakran szóvá tették. Írásaival tántoríthatatlanul kiállt a kisember igazsága mellett. Glosszáival előszeretettel célozta meg az élet visszásságait, sajátos vagy meghökkentő pillanatait.

Az 1990-ben Délvilág Rt-vé alakult hírlapnál Vásárhelyen egyedül látta el a tudósítói munkát, széleskörű tapasztalatokat szerezve a rendszerváltozás régi és új szereplőiről, a helyi politizálás sajátosságairól. Írásaiban objektivitásra, a tények megismerésére törekedett. Új kihívást jelentett számára a Magyar Távirati Iroda ajánlata, amelynek 1991-től lett a szegedi tudósítója. Nagyobb rálátást nyert ezzel a szomszédos régiókra, cikkeit az országos lapok is közölték.

A helyi médiában történt újabb átalakulás 1993-tól ismét Hódmezővásárhelyre szólította. A „kék” Délvilág munkatársa, majd a Vidéki szerkesztőségek vezetője lett. Az olvasók újbóli megnyerése, a lap példányszámának növelése izgalmas és szép, ám rendkívül sokrétű feladatot jelentett számára. Az új tennivalók ellátásához nagy ambícióval látott ifjú kollégáival együtt, akiknek többségét a napi munkák mellett az újságírásra is tanította. Elismert, jó csapatmunkával érték el sikereiket. 2002. július 15-től családi vállalkozásukban dolgozott tovább.

Mára a Lapcom Kft. nyugalmazott újságírója, szerettei körében él és dolgozik férjével együtt, a család gondos ellátásáért.

Dr. Nagy István

1940. február 23-án született Hódmezővásárhelyen. 1957. augusztus 13-ig, a Kórház és a Zrínyi utca sarkán lévő épületben lakott szüleivel és két testvérével. Ez a lakás nagy szerepet játszott abban, hogy az orvosi hivatást választotta élete céljául, ugyanis naponta találkozott a Kórházban dolgozó doktorokkal, nővérekkel. A család háziorvosa – aki azóta is példaképe -, Dr. Heller István volt, akinek engedélyével gyakran bejárhatott a gyerekosztályra játszani.

1946-tól 1954-ig végezte általános iskolai tanulmányait, majd 1954-től 1958-ig a Bethlen Gábor Gimnáziumban tanult. Ebben az időben a gimnázium légköre csodálatos volt, kiváló tanári karral. Az iskolai foglalkozás mellett 1952-től versenyszerűen sportolni kezdett: versenyúszó lett egészen 1972-ig. Akkoriban Magyarországon az úszás és a vízilabda egy szövetség alá tartozott, ezért természetes volt, hogy a versenyúszással együtt vízilabdázott is. Első edzője Dr. Bánki Horváth Béla volt 1956. december 31-ig, majd 1957. január 1-től Török Sándor lett.  20 év alatt sok szép sikert ért el mindkét sportágban.

1958-ban érettségizett kitűnő eredménnyel és felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára, ahol 1964. szeptember 26-án avatták orvossá. Az orvosi pályafutását a Gyulai Megyei Kórházban kezdte, majd 1965 szeptemberétől a Vásárhelyi Kórház röntgen osztályára került. 1968 októberében szakvizsgázott radiológiából. 1968-69-ben másfél évig, a Szegedi Kórházban is dolgozott Dr. Takács tanár úr mellett, akitől nagyon sokat tanult. 1969-től 1973. november 15-ig ismét a Vásárhelyi Kórház röntgen osztályán tevékenykedett, ahol többek között bevezette a kontrasztos röntgen érvizsgálatokat. Kereken 120 beteget vizsgált, akiket néhai Dr. Kenyeres István barátja operált meg. Ezekben az években tudományos munkákat is végzett, cikkeket jegyzett a Magyar Radiológiában, előadásokat tartott, tudományos üléseken vett részt. Szakmai berkekben ismertsége egyre nagyobb lett és ennek köszönhetően 1973 nyarán meghívtak a Kaposvári Járási Kórház Röntgenosztályának osztályvezető főorvosi állására.

1971. szeptemberében vette feleségül Kovácsffy Ildikót, akivel 48 év óta élnek együtt. 1972. június 1-én Noémi, majd 1974. április 3-án Nóra leányuk született meg.

1974. április 1. óta körzeti (háziorvosi) orvosi tevékenységet folytat. Másfél évig Jászszentlászlón, kilenc évig Akasztón éltek a családjukkal. 1984. szeptember 1-től ismét szeretett szülővárosában dolgozik, Susánban, a Tornyai utcai rendelőben gyógyítja a pácienseit. 1998. december 31. óta feleségével nagyszülők lettek, ugyanis ekkor született Eleonóra, majd 2000. április 4-én Mátyás unokájuk.

Nagy István számára Hódmezővásárhely egyet jelent mindazon általa vallott elvekkel, amely a szorgos kitartást és alázatos szolgálatot jelenti a munkában. Polgári értékrendjében meghatározó lokálpatriotizmusa és Vásárhely iránti hűséges elkötelezettsége.