Szabó Szebasztián: egyértelmű volt, hogy magyar színekben akarok versenyezni, hisz magyar vagyok

A mindössze 23 éves, vajdasági származású, Szabó Szebasztián egy pillanat alatt robbant be a köztudatba, és kezdte el erősíteni a magyar úszóválogatottat, ezáltal a világ úszóklasszisainak sorát. Pályafutása már viszonylag korán, hétévesen kezdetét vette. Ekkor látogatott ugyanis először le a zentai uszodába. Minek köszönhetően ma Európa-bajnoki bronzérmes szerb-magyar úszóként emlegetjük.

Mikor és miért kezdett el úszni?

1996-ban, Frankfurtban születtem, és mindössze egyéves voltam, amikor a szüleimmel édesapám szülővárosába, Zentára költöztünk. Itt kezdtem el úszni. Hétévesen mentem le először az uszodába, kizárólag fürdőzés és barátkozás céljából. Ám a közeg, ami ott fogadott, egy az egyben magába szippantott. Ezt követően aztán rendszeresen részt vettem az úszóedzéseken, és egyre inkább azt éreztem, hogy ez az a sportág, amiben jó vagyok. Ez volt, ami először versenyzésre ösztönzött.

Mikor kristályosodott ki, hogy mindez nem csupán egyfajta hobbi lesz?

Tizennégy évesen felhagytam az úszással, és vízilabdázni kezdtem. Ám rövid időn belül kiderült, hogy mindez nem ad akkora örömet és sikerélményt, mint az úszás. Így aztán 18 évesen visszatértem ahhoz, és gyors ütemben azon dolgoztam, hogy mielőbb a tőlem telhető és a lehetőségekhez mért legmagasabb szintre jussak. Középiskolai tanulmányaim befejeztével Újvidékre költöztem, ahol két-három éven át a Vajdasági Úszóklubbot erősítettem. 2017-ben aztán megszületett a munkám első gyümölcse, ami egy ezüstérem volt az 50 méteres pillangóúszás versenyszámában a koppenhágai Európa-bajnokságon. Ezt követően pedig ugyanebben a versenyszámban a Open de France elnevezésű versenyen is hasonlóan jól teljesítettem. Az igazi áttörést mégis azt hiszem, hogy Győri Úszó Sportegyesülethez való leigazolás hozta meg, ezen év elején. Rengeteget köszönhetek ugyan a zentai úszóklubnak és az újvidékinek is, mégis a leggyorsabb és a legkiemelkedőbb fejlődést a Győrhöz való csatlakozás eredményezte. Talán ez volt, ami egyértelművé tette a számomra, hogy ez nem csupán csak egy hobbi. Ez kőkemény munka. Márpedig én ha valamibe belekezdek, akkor azt addig csinálom, még ki nem hozom belőle a maximumot.

Mit jelent önnek immár kettős állampolgárként Magyarországot képviselni, magyar színekben versenyezni?

Édesapám magyar, édesanyám horvát. A város, ahol felnőttem, 85 százalékban magyar ajkúakból tevődik össze, ennek apropójaként tehát a magyar nyelv soha sem okozott gondot. Ugyanannyira érzem magaménak, mint a szerbet. Sőt, igazából nem is volt kérdés, hogy egy napon majd magyar színekben úszok, és az anyaországot képviselem. Ugyanis a lehetőségeim ezen hivatásban Magyarországon sokkal szélesebb körűek, mintsem odahaza a Vajdaságban vagy Szerbiában. Ez az, ami motivál: a lehetőségek, a siker és az, hogy jó úszó váljon belőlem. Ehhez pedig esetemben minden adott. Van egy remek edzőm, akit Petrov Ivánnak hívnak, és egy csodás csapat áll a hátam mögött, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy elérjem a célom.

Milyen érzés a világklasszisok mellett a dobogón állni?

Őszintén? Szuper érzés! Viszont a medencében versenyezni ellenük talán egy kicsivel felemelőbb.

Mely eredményére a legbüszkébb, és milyen célok állnak ön előtt?

Azt hiszem, az idei év elején megrendezett debreceni magyar országos bajnokságon úszott 100 méter pillangómra vagyok a legbüszkébb, 51,34 másodperces idővel úsztam meg ott az olimpiai szintidőt. Ezen az időn egyébként még sokat lehet javítani, így aztán bátran sorolom ezt is a rövid távú céljaim közé, amellett, hogy a következő év nagyon fontos és meghatározó esztendő ehet az álmok megvalósítása szempontjából. Készülök ugyanis az Európa-bajnokságra, amelyet Budapesten rendeznek meg, illetve a tokiói olimpián is meg szeretném magam mérettetni. Emellett nagy öröm a számomra az is, hogy 50 méter pillangón 22.99-es idővel magyar csúcstartóvá váltam, illetve, hogy ugyanebben a számban Kvangdzsuban a vb-n néhány héttel ezelőtt megtartottam ezt a címet, 22.90-es idővel.

Mint, ahogyan arról az elmúlt héten mi is beszámoltunk, a kvangdzsui világbajnokságról az úszóvilág jelentős része a japán fővárosba utazott tovább, hogy megkezdje a három részből álló világkupa-sorozatot. Tokiót követően augusztus 8. és 10. között, a kínai Csinan városában, majd augusztus 15. és 17. között Szingapúrban rendeznek versenyt. A második szakasz október 4. és 6. között a budapesti Duna Arénában indul, öt nappal később pedig Berlinben folytatódik. A harmadik részben Kazany (november 1-3.) és Doha (november 7-9.) látja vendégül az úszókat. A jelenleg is zajló úszó világkupa-sorozat első állomásáról Szabó Szebasztián bronz- és ezüstérmekkel távozott.

Fotó: MTI