Soha nem tapasztalt akkora fejetlenséget egy hölgy, mint most a vásárhelyi városházán

Másfél hónapos kálvárián van túl a vásárhelyi Nyugdíjas Lakóparkban élő Markó Erzsébet, aki rendkívül felháborodott azon, amit a városházán tapasztalt. Az asszony hiába fordult a polgármesteri hivatalhoz, hatalmasat csalódott. Állítása szerint ilyet még nem látott, és azért fordult lapunkhoz, mert úgy gondolja, ezt nem lehet szó nélkül hagyni.

– Nagyon elszaporodtak a kóbor macskák a Nyugdíjas Lakóparkban. Az itt élők egy része tömegesen ideszoktatta ezeket az állatokat, azonban állatorvos nem látta őket, oltásokat sem kaptak, és ivartalanítva sincsenek, emellett összepiszkítják a kertet, a járdákat és az ablakpárkányokat. Ezért szerettem volna a lakópark tulajdonosától, az önkormányzattól segítséget kérni, hogy jogilag mit tehetünk az ügyben – vezette fel a történetet Markó Erzsébet.

Az idős hölgy a párjával ezért időpontot kért a városházán dr. Varga Ildikó jegyzőhöz, aki úgy volt, hogy június 18-án, kedden 10 órakor fogadja őket. – Az első megdöbbenés a hivatal bejáratánál ért. Egy férfi állt elém, hogy felírja a nevem, a személyi igazolványszámom és a lakcímem. Milyen alapon? Egy portásnak nincs joga ellenőrizni a polgárokat! – fakadt ki Erzsébet, aki szerint ezt a vásárhelyieknek nem szabadna eltűrni, mint ahogy azt sem, hogy csak kísérettel mehetnek be ügyintézésre.

A második csalódása az volt, hogy az egyeztetés ellenére Varga Ildikó nem volt bent a hivatalban. – Egy hölgy fogadott helyette, aki néhány sorban felírta a panaszom. Ezután egy hét telt el úgy, hogy nem kaptam választ, ezért betelefonáltam, hogy megkérdezzem, sikerült-e valamire jutni. Ekkor egy másik ügyintézővel sikerült beszéltem, de vele sem jutottam semmire. Amikor mérgemben azt mondtam, hogy akár képes vagyok perelni is az önkormányzatot, egyszerűen annyit válaszolt: tegyem azt, majd letette a kagylót –  emlékezett vissza az asszony, aki azóta sem tudta magát túltenni az eseményeken.

Erzsébet a 2000-res nyugdíjba vonulásáig Budapesten, a fővárosi önkormányzatnál dolgozott, ezért van rálátása a hivatalok működésére. – Ha mi így dolgoztunk volna, másnap a feletteseink a kezünkbe adták volna a munkakönyvünket. Ilyen hozzáállást soha életemben nem tapasztaltam. Ha nem tudják ellátni a feladataikat a torony alatt, akkor fel kell állni, le kell mondani. Csak dísznek vannak ott az emberek? – háborodott fel a hölgy.

A történetnek még nincs vége. Erzsébet ezt követően egy szerinte semmitmondó levelet kapott, amiben a lakópark igazgatójához és a HMSZ Zrt.-hez irányították. Ők később segítséget is nyújtottak, azonban még mindig nem szűnt meg a macskaprobléma, mivel néhány lakó ragaszkodik a cicákhoz.

– Ezzel csak az a baj, hogy én a jegyzővel szerettem volna beszélni, akinek kutya kötelessége lett volna fogadnia. Továbbá azt írták, a polgármester július 17-én vagy 18-án fórumot tart itt, de erre sem került sor – kommentálta az asszony, aki szerint a dolgoknak nem így kellene mennie a városban, mint most. Ugyanis nem a polgárok vannak a hivatalért, hanem a hivatal a polgárokért.

Erzsébet az ellen is kifejezte nemtetszését, hogy nem ezért fizetett és fizet jelentős összegeket a városnak, hogy a lakóparkban kóbor, akár a közegészségügyre veszélyes macskák között éljen, hanem azért, hogy szép környezetben, békében töltse a hátralévő éveit.

Fotók: vasarhely24.com