Elhunyt a legendás vásárhelyi kosaras, Budai Csaba

A szomorú hírt Baranyai Antal osztotta meg:

Kedves Csaba.

Tavaly átkéredzkedtél a levelező tagozatra. A nappaliból. Most meg már átkerültél az éjszakaiba. Te tudod miért. Legalábbis a nappali kurzusban mindig tudtad.

A gimiben úgy tűnt, tehetséged és a jó sors röpített. A tanárok kedvence voltál. és a mienk is. Bármihez fogtál, sikerült. Cikáztál a muzsika, a kosárlabda és a versírás között. Ezt követte az agrárvilág, meg a családalapítás. Mindenki irigyelt, azt hittük, hogy szabad előtted a pálya és magad ura vagy. Sugárzott belőled a könnyed elegancia. A környezet befolyását azonban nem kerülhetted el. Az álmoknak határt szabtak a valóság farkastörvényei, a kenyérharc, a család terhei, a puha kisváros erős vonzása, a közösség szokásai. Meg persze a test törvényei, aminek egy darabig a sport segítségével dacosan ellenszegültél.

Bevillan néhány régi emlék, amikor Kótpusztán trombitálsz az alkonyban, amikor zongorát hangolsz Szikáncson, amikor pénzkeresés miatt kacsát tömsz, amikor verssorokat idézel, amikor a férges dió ellenszerét magyarázod, amikor csapatkapitány vagy a kosárcsapatban, vagy amikor a vonalzó élével csapkodod a vállcsontom. Egyszerre voltál eminens és vagány. Hiteles személy és különös egyén voltál mindig és mindenütt. A találkozókon ott elnököltél az osztályteremben, közmegelégedettségre. Mindent tudtál rólunk és mi is ismertünk kívül-belül.

Az utóbbi években láttuk, hogy fogy az erőd. A Látókőre már nem másztál fel, futás helyett jött a séta, a biciklizés a telekre, majd a biciklitolás. A 60 éves találkozónkon meg már csak üldögéltél.

Csaba sokoldalú tehetségét jelzi a zene, a művészetek iránti széleskörű érdeklődése, melyből a sport és Balogh Imsi varázsára 1955-től a kosárlabda került ki győztesen, melyet a debreceni éveket kivéve mindvégig vásárhelyen űzött a 80-as évek közepéig. Az akkori Bethlen G gimnázium IV. B osztály csapata-melynek kapitánya volt – az ország 3. legjobb csapatának bizonyult. Az akkori csapattársakból tevődött össze haláláig szűkebb baráti társasági köre (Kenéz Imre, Szűcs Gyuri, Huszár Imre, Lehmann István, Török Feri stb.), 46 évig kártyapartija is.

Számukra is pótolhatatlan hiányt jelent. Az osztály zászlaját-melyet ez év májusában a 60. érettségi találkozón vele együtt avattak fel – Kelemen Béláné zászlóanya hajtja meg emléke előtt.

Sokoldalú tehetségét jelzi a zene, a művészetek iránti széleskörű érdeklődése, melyből a sport és Balogh Imsi varázsára 1955-től a kosárlabda került ki győztesen, melyet a debreceni éveket kivéve mindvégig vásárhelyen űzött a 80-as évek közepéig. Az akkori Bethlen G gimnázium IV. B osztály csapata-melynek kapitánya volt – az ország 3. legjobb csapatának bizonyult. Az akkori csapattársakból tevődött össze haláláig szűkebb baráti társasági köre (Kenéz Imre, Szűcs Gyuri, Huszár Imre, Lehmann István, Török Feri stb.), 46 évig kártyapartija is. Számukra is pótolhatatlan hiányt jelent. Az osztály zászlaját-melyet ez év májusában a 60. érettségi találkozón vele együtt avattak fel- Kelemen Béláné zászlóanya hajtja meg emléke előtt.

Végül elmentél csöndben.

Elmentél hát.

Vajon a barátság érzése is elmegy?

egykor osztálytársak, csapattársak nevében

Lehmann István

forrás: Baranyai Antal