Élet-világok Svájcból, Portugáliából és Magyarországról

Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutató-muzeológusát már gyermekkora óta érdekelték a régi fényképek, s egy évtizede kötelezte el magát a vizuális etnográfia iránt. A vásárhelyi múzeum szakembere az elmúlt hónapokban Svájc és Portugália közgyűjteményeiben a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával folytatott kutatásainak első eredményeiről számolt be az Alföldi Galériában.

– A bemutatott képek közül, például az 1935-ből származó, magyar, svájci és portugál, azonos élethelyzetet ábrázoló fotókról a háttér ismerete nélkül nehéz megmondani, melyik országban készült, hiszen az adott korszakban az európai nők hasonlóan éltek, hasonló feladatokat láttak el és sok esetben még az öltözékük is hasonlatos volt – fogalmazta meg a szakember, hozzátéve, hogy a képeken a helyi sajátosságok jegyei is kimutathatók.

A Párhuzamos élet-világok. Európai nők a 20. század eleji fotókon a Tiszántúltól az Atlanti-óceán partjáig című előadás Terendi Viktória eddigi hazai, valamint a svájci Bázel Kultúrák Múzeumában, valamint a Lisszabonban található portugál nemzeti levéltárban folytatott kutatásaiból mutatott be érdekességeket, felvázolva, hogyan változott a nők helyzete a századfordulótól a harmincas évekig. Munkavállalásra sokáig inkább csak a szegény családok nőtagjai és az özvegyek kényszerültek a megélhetés biztosítás miatt, az I. világháború azonban szükségessé tette a nők tömeges munkába állását a fronton lévő férfiak pótlására a hátországban.

– A nők választójogot Magyarországon 1919-ben nyertek, Portugáliában 1931-ben, míg Svájcban csak 1971 óta élhetnek a nők általános szavazójoggal – közölte az előadó, akinek kutatásai szerint a vizsgált időszakban mindhárom országban a nők jelentős többsége a hagyományos életstílust követte. Már az emancipációs törekvések is éreztették hatásukat, bár ekkor még csak kevesen választották magukénak az új, függetlenségre törekvő életstílust.

A fényképezés elterjedésének hőskorában még sokan tartottak a fekete posztó alá bújó fotósoktól, néhány évtized alatt mégis be tudott épülni a fotográfia az európai kultúrába. azonban még csak esküvőjük alkalmával tudták vállalni a fényképezéssel járó anyagi terheket, akkor viszont fontosnak tartották, hogy a pillanat megmaradhasson az örökkévalóságnak.

Az illusztrációként vetített fotókon egymás mellett láthatta a közönség a magyar, a svájci és portugál nőkről és családokról készült felvételeket, a profi fényképészek, az amatőr fotósok képei mellett az antropológus kutatók szakmai céllal készített felvételeit a munkavégzésről, a közlekedésről és a szórakozás pillanatairól. S a három országban készült fényképekről az is megállapítható a fotókon megjelenők testtartása és öltözete alapján, hogy a társadalomban milyen helyet foglaltak el.

Arany-Tóth Attila

közönségkapcsolati munkatárs

Emlékpont