A bevándorlók befogadására és integrációjára nevelne Márki-Zay
A polgármester könyvében kifejti: a migrációt nem lehet megszüntetni, ezért ő az integráció támogatója. A magyar társadalmat az amerikaihoz vagy a kanadaihoz hasonlóan be- és elfogadóvá érzékenyítené, hogy egy generáció múlva a vegyes házasságból született gyerekek is lelkes hazafiakká váljanak. A katolikus egyházat pedig nem félti a muzulmánoktól.
Az öreg kontinensen tombol a kánikula, ám a pihenni vágyók egyre kevésbé találnak nyugalmat a nyugat-európai strandokon, fürdőhelyeken. A nemzetközi média jelentései szerint egyre súlyosabb a feszültség például Németországban, Svájcban vagy Franciaországban, ahol fiatal – mondjuk ki egyenesen: bevándorló hátterű – férfiak zaklatják, molesztálják a nőket és a vízimentőket. Több fürdőt le is kellett zárni a „kulturális különbözőségeknek” hazudott randalírozások miatt. Szép, új világ? Valóban ezt akarjuk?
Eközben egy, csak egy legény van talpon a (magyar) vidéken, már aki szerint nem kell megijedni az ilyen apró-cseprő beilleszkedési problémáktól, hiszen az elfogadás és az integráció mindenre gyógyír. Márki-Zay Péter – kitalálták, róla van szó – Kálmán Olgával közös könyvében élesen támadja az Orbán-kormány általa gyűlöletkampánynak minősített migránsellenes retorikáját. A vásárhelyi polgármesterről kiderül: (balliberálisnak minősíthető elvi és gyakorlati síkon) az el- és befogadó társadalom, pontosabban az integráció híve, az USA, Kanada és Ausztrália mintája alapján erre érzékenyítené és nevelné a magyar társadalmat. (Személyes példából indul ki, hiszen még arra is kitér, Kanadában családjával ő maga is részt vett különböző befogadóprogramokon.) Amellett érvel, hogy integrálható számú embertömeget szabad egyszerre egy helyen lehetőséghez juttatni, ugyanakkor azt is kiemeli egy amerikai eset alapján, hogy a nagyszámú, egy időben történő bevándorlás pozitív hatást gyakorolhat egy térség gazdasági fejlődésére.
A bevándorlásról szóló, legalább annyira tanulságos, mint izgalmas fejezetben Márki-Zay leszögezi: gyakorlati kérdés, miként állunk a migrációhoz, milyen módon tudjuk, akarjuk azt kezelni. Ennek kapcsán kifejti, elítéli a kormányzati „gyűlöletkampányt”, másrészről nem tudja értelmezni „az orbáni logika alapján megfogalmazott homogén magyarságot”.
„Meg akarunk-e maradni magyarnak a hazánkban? Persze hogy igen! De ez nem jelenti azt, hogy gyűlölnünk kellene mindazokat, akik a jövőben az ország területére akarnak lépni, más a bőrszínük, vagy a vallásuk” – vázolja a bevándorlással kapcsolatos alapvetéseit.
Más bőrszínű és vallású emberek – mint az utóbbi években tapasztalhattuk – bizony tömegével akarnak hazánkba jönni, erről szól a 2015 óta tartó migrációs válság, melyet az Orbán-kormánynak a jogi és a fizikai határzárral sikerült kezelnie. A városvezető viszont úgy érvel kötete lapjain, hogy Magyarország már csak azért sem tehet semmit a migráció ellen, mert az Európai Unió alapértéke a szabad mozgás, és „amíg Magyarország az Unió tagja, addig a kormány ezt nem tudja megakadályozni, különösen úgy nem tehet különbséget, hogy a fekete bőrű vagy a mohamedán vallású nem jöhet, a többi meg igen”.
Márki-Zay szerint tehát miközben az Orbán-kormány „olcsó, populista és gonosz módon” beszél a bevándorlásról, a migráció egy létező jelenség, egyik napról a másikra nem lehet megállítani, teljes mértékben megszüntetni pedig lehetetlen. Ezért aztán ő maga a be- és az elfogadás, illetve az integráció mellett tör lándzsát. Erre érzékenyítené és nevelné a továbbiakban a magyar társadalmat, példaként pedig az USA-t, Kanadát és Ausztráliát nevezi meg. Sőt, egy amerikai példa és kutatás alapján arra is felhívja a figyelmet: már csak azért sem kell tartani a bevándorlástól, mert a tudósok megállapítása szerint „összességében inkább pozitív, mint negatív hatást gyakorolt a nagyszámú, egy időben történő bevándorlás” egy adott térség gazdasági fejlődésére. A siker szerinte azon múlik, hogy „csak integrálható számú embertömeget szabad egyszerre egy helyen lehetőséghez juttatni”.
Nem kell tehát megijedni, jöhetnek a bevándorlók, a lényeg a tolerancia, a nyitottság, az együttéléshez szükséges elfogadás és megértés. De mégis, mennyi az annyi? – nemcsak az olvasó, még a szerzőtárs is erre kíváncsi.
„Van egy szám, egy százalékos érték, hogy az adott ország lakosságához képest mekkora tömeget lehet beengedni úgy, hogy az még irányítható legyen a beilleszkedést illetően?” – Kálmán Olga ezt a direkt kérdést szegezi a be- és elfogadásra érzékenyítő beszélgetőpartnerének. Márki-Zay nem mer konkrét számot mondani, úgy hárít: „A legfontosabb kérdés nem maga a bevándorlás, hanem az integráció. Ha sikeresen tudjuk integrálni ezeket az embereket úgy, ahogy egyébként Magyarország a kunoktól kezdve a besenyőkön át a németekig minden kisebbséget be tudott fogadni, akkor elkerülhetők a visszafordíthatatlan konfliktusok”.
Ha már a városvezető szóba hozta, nem lehet kivételt tenni a mohamedán vallásúakkal sem (lásd fentebb), Kálmán Olga arról is faggatja, nem tart-e a keresztény vallás háttérbe szorulásától – hiszen mégiscsak ez a kormányzat egyik – jegyezzük meg: felettébb jogosnak tűnő – érve a migránstömegek befogadásának elutasításakor. Az önmagát materialista keresztényként jellemző Márki-Zay különös módon úgy reagál: nem félti a katolikus egyházat a muzulmánoktól.
A „bevállalós” polgármester számára tehát a kulcskérdés: az integráció.
„Az integráción ebből a szempontból is óriási hangsúly van, hiszen ha egész generációk nőnek fel úgy, hogy harmadrendű állampolgárnak érzik magukat az új, választott hazájukban, akkor az sajnos előbb-utóbb ahhoz vezet, hogy lesznek közülük olyanok, akik erőszakkal lépnek fel a többségi társadalommal szemben” – ismeri el nyilvánvaló veszélyeket. Melyeket aligha tagadhatna, elég, ha csak az elmúlt bő négy esztendőben az öreg kontinensen elkövetett véres merényletekre, robbantásokra, gázolásos, késes terrortámadásokra gondolunk…
Ennek ellenére úgy fogalmaz, „több a jó példa, ami az integrációt illeti, csak hajlamosak vagyunk egy-egy szörnyű merénylet után azt gondolni, hogy a beilleszkedés napi szinten okoz megoldhatatlan problémákat, amelyek szükségszerűen tragédiához vezetnek”. Nos, bár nyugati-európai városok, sőt országok példájának sora bizonyítja, a bevándorlók beilleszkedése, a más kultúrájú és vallású migránsok, illetve az őslakosok együttélése Márki-Zay elmélete ellenére bizony napi szinte megoldhatatlan problémákat okoz, a polgármester nem tágít.
Szerinte Európa és Magyarország előtt is komoly feladatok állnak a be- és az elfogadás terén. „Európa sokat tesz azért, hogy az integráció kérdését megoldja, de valószínűleg nem eleget, és először a fejekben kellene rendet tenni, ez pedig leginkább magukon az európai embereken múlik. Amerikában és Kanadában azt éreztem, hogy sokkal befogadóbb, szeretetteljesebb a társadalom”.
A polgármester víziójában tehát ezt a fajta, amerikai és kanadai típusú kultúrát, szeretetet, elfogadást kellene megvalósítani Magyarországon is, „hogy legkésőbb egy generáció múlva sokkal befogadóbb legyen a társadalom, és a vegyes házasságból született gyerekek is lelkes hazafiakká váljanak”.
A Szeretemországban vázolt gondolatok alapján aligha marad bárkiben kétség, bevándorláspárti politikusnak tekinthető-e Márki-Zay Péter. Aki nem hiszi, nyugodtan járjon utána!
Előzmények:
Egyre kevésbé vállalja fel saját könyvét Márki-Zay?
Lustának jellemzi a vásárhelyi közmunkásokat Márki-Zay
Márki-Zay egészségügyi „víziója”: a gazdagoknak jobb ellátás jár
Nemzetközi körözést adatna ki Orbán Viktor ellen Márki-Zay
Tizenháromszor költöztek, mégsem lett világutazó – Márki-Zayék amerikai titkainak nyomában
