Svájc és Portugália múzeumaiban kutatott a vásárhelyi muzeológus

Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutató-muzeológusa a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával három hónapos kutatóúton vett részt – osztotta meg lapunkkal Arany-Tóth Attila, közönségkapcsolati munkatárs.

A fiatal kutatókat külföldi tudományos munkára ösztönző pályázat lehetővé tette, hogy a vásárhelyi közgyűjtemény munkatársa egy nagyobb ívű, összehasonlító vizuálisetnográfiai kutatást kezdjen meg, amelyben az európai nők életének változásait vizsgálja huszadik századi fényképeken keresztül.

A kutatás ötletét az a gazdag anyag adta, amellyel a Tornyai János Múzeum néprajzi- és helytörténeti gyűjteményei rendelkeznek. Plohn, Till és más hivatásos, illetve amatőr fényképészek műveinek tanulmányozása közben fogalmazódott meg a kérdés, miszerint ezek a képek, amelyek vásárhelyi parasztasszonyokat, polgárnőket vagy épp iskoláslányokat ábrázolnak a tanyán, a városi ház udvarán és a műterem díszes hátterei előtt pózolva, valójában mit is mutatnak meg az adott korról, s mennyiben hasonlítanak, vagy térnek el azoktól a képektől, amelyek Európa más részein készültek ugyanabban az időpillanatban.

A vizsgálat első lépéseként az „öreg kontinens” három, földrajzilag egymástól távol eső, történeti, társadalmi és kulturális tekintetben is jelentősen különböző országában: Magyarországon, Svájcban és Portugáliában végzett mintavételt közgyűjtemények fotótáraiban. Az első külföldi kutató állomás, a Svájc észak-nyugati csücskében elhelyezkedő Bázel volt. Hat hetet töltött a Rajna-parti város főterén álló Museum der Kulturen-ben (Kultúrák Múzeuma) vendég-kutatóként, majd a Lisszabonban található portugál nemzeti levéltárban, az Arquivó Nacional Torre do Tombo-ban folytatta munkáját.

A több ezer fotóból álló kutatási anyag feldolgozása, elemzése még folyamatban van, de első eredményeiről július 24-én délután 5 órától az Alföldi Galériában tart Párhuzamos élet-világok. Európai nők a 20. század eleji fotókon a Tiszántúltól az Atlanti-óceán partjáig címmel beszámolót az érdeklő közönség számára.

Ez az út azonban nemcsak kutató-, de tanulmányút is volt egyben, mely során húsznál több múzeumba látogatott el, hogy a nyugat-európai muzeológusok látásmódját, módszereit és technikáit megismerve „hazahozza” a legjobb gyakorlatokat.