A hét embere: Tóth-Nagy Szabina szerint anyának lenni a legszebb hivatás a világon

A hódmezővásárhelyi Tóth-Nagy Szabina három gyermek édesanyja. Legfőbb hivatása jelenleg nem más, mint édesanyának és feleségnek és vállalkozónak lenni. Ez az, ami ebben a sorrendben élteti, és a mindent jelenti számára.

A három gyermeket világra hozó Szabina viszonylag fiatalon megtalálta élete párját, aki hasonló gondolkodással és beállítottsággal bír mint ő. Így aztán nem volt kérdés, hogy szerelmük gyümölcse egy gyermek lesz. Ám az élet felülbírálta mindezt, és a hétéves Nórát, majd a hároméves Bendegúzt a most egyéves Marcell nevezetű tünemény követte.

A hódmezővásárhelyi anyukával az anyaságról, a gyermeknevelésről és a vállalkozásukról beszélgettünk, valamint arról is kifaggattuk, hogy hogyan lehet mindezt összeegyeztetni.

– Immár hét éve annak, hogy családi vállalkozásba fogtunk, ezen belül is a mezőgazdaság az, amivel foglalkozunk: olyan növényeket termesztünk, mint a kukorica, búza, repce, napraforgó és társai. A vállalkozásba és az abban való tevékenykedésbe a férjem megismerése révén csöppentem, ugyanis ők már hosszú évek óta családi szinten foglalkoznak mindezzel. Számomra pedig az odáig ez egy ismeretlen terület volt. Igyekeztem hát viszonylag gyorsan beletanulni, nőként felzárkózni, és megismerni mindent, amit a mezőgazdasággal kapcsolatban meg kell. Mára bátran állítom, hogy sikerült, és hogy szerves részét képezem úgy tervezésnek, mint a szervezésnek, a pénzügyeket pedig a férjem mellett magam is koordinálom. Egyébként tanulmányaim ezen irányra vezethetőek vissza, ugyanis pénzügy számvitel szakon végeztem

– kezdte gondolatait Tóth Nagy Szabina.

Szabina és párja tíz évvel ezelőtt szerettek egymásba, hét éve házasok, és kapcsolatuk azóta is töretlen és megszakíthatatlan. A vásárhelyi anyuka állítja, hogy a boldog házasság titka abban rejlik, hogy a felek a gyermeknevelésen és a munkán túl rendszerint időt szakítva egymásra ápolják a szövetséget, és még ha csak egy vacsora vagy mozi erejéig is, de alkalmat szánnak rá, s megteszik mindezt.

– Elvált szülők egyke gyermeke voltam, ebből kifolyólag a célom ugyan az volt, hogyha egyszer magam is anya leszek, a gyermekem egy egységes, férfiból és nőből, vagyis apából és anyából álló házasságba, családba szülessen, mert hiszen ez a normális és ez az egészséges. Azt viszont nem gondoltam, és nem is reméltem, hogy rövid időn belül három kis csoda édesanyja is lehetek, méghozzá ennyire fiatalon. Óriási érték és kiváltság az, hogy megadatott a számomra mindez. Azt gondolom, mindenféle közhely és máz nélkül, hogy a család az egyik legbiztonságosabb és legjobb közösség a világon. Éppen ezért igyekszünk a férjemmel mindent megteremteni annak érdekében, hogy ez a már-már jó értelemben vett zárt, bensőséges közösségi érzés áthassa a nevelésünk minden momentumát, és a későbbiekben hatást gyakoroljon a gyermekink életére, az ő személyiségük és tudásuk fejlődésére. Bátran állítom, hogy a gyermeknevelés egyik alapja az őszinte, érthető, gyermeknyelvezeten való, játékos kommunikáció. Illetve a megfelelő korban és közösségben való elhelyezés. Vagyis rendkívül fontos a gyermekek bölcsődébe való beiktatása, majd ezt követően az óvodai és természetesen az iskolai oktatás. Véleményem szerint a bölcsődék egy olyan keretet és rendszert, nem utolsósorban jó kis baráti társaságot biztosítanak, ami pótolhatatlan ebben a korban

– fejtette ki a három gyermekes anyuka.

Az igen aktív életet élő vásárhelyi nagycsalád célja, hogy élményekben és emlékekben gazdag életük legyen. Éppen ezért kihasználnak minden lehetőséget arra, hogy baráti társaságokban, kirándulásokon vagy éppen a meglévő, fejlesztés alatt álló tanyájukon hasznosan és jókedvűen töltsék el kevéske kis szabadidejüket.

– Három gyermekkel körülöttem hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű az élet, mert nem az. Óriási logisztikát igényel az, hogy mindegyikük jól, komfortosan és kényelmesen érezze magát minden nap. Szerencsére a férjemmel sikerült kiépítenünk egy olyan rendszert, amely jól és hatékonyan működik, így aztán általában mindig mindenhová odajutunk. Rendkívül fontosnak tartjuk, és örülünk is annak, hogy a csemetéink részeseivé váltak a bölcsődei nevelés mellett egy-egy olyan sport és művészeti alapokra épülő csoportnak, ahol szintén nagyon értékes dolgokat tanulhatnak. Nóri is és Bendegúz is néptáncol a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban, illetve mind a ketten lovagolnak is, a kishomoki Kiscsillag Lovastanyán. Ettől függetlenül persze a nap végén még van erejük az udvaron egy kicsit közösen, együtt a legkisebb testvérükkel is játszani. A napjaink általában reggel hétkor indulnak, eddig a férjem volt az, aki elvitte a gyermekeket a bölcsibe. Szeptembertől viszont a nagylányunk már iskolás, a nagyfiunk pedig óvodás, a legkisebb bölcsődés lesz, ami azt jelenti, hogy a már megszokott kis rendszer egy új felállást kíván. Egyelőre azon még nem gondolkodtunk, hogy mindezt hogyan kivitelezzük majd, de szerencsére a család minden tagja, gondolok itt a nagyszülőkre, keresztszülőkre és barátokra, készségesen segítenek nekünk mindenben

– mesélte a vállalkozó.

Elárulta, hogy úgy a vállalkozásukra, mint pedig a nagycsaládos mivoltukra való tekintettel, a magyar kormány által biztosított támogatások nagyban hozzásegítik őket a fejlődéshez és a biztonságos életkörülmények megteremtéséhez. Ismertette, hogy motivációjuk a már évek óta erős, családi vállalkozásuk további fenntartása és fejlesztése és a folyamatos, magasabb szintre való emelése.

És azt is megosztotta velünk, hogy természetesen, mint minden anyában benne is felmerülnek időről időre félelmek azzal kapcsolatban, hogy jó anya-e. A felelősség ugyanis óriási, hiszen egy életre kell megalapozni három apró kis lélek életét.

– Sokszor én magam is megijedek egy-egy helyzettől vagy döntéstől, ami a gyermekek nevelésével kapcsolatos, aztán az adott pillanatban mindig az ösztöneimre hallgatok, az élet pedig általában gyorsan visszaigazol, és jelzi, hogy jól döntöttem abban az adott helyzetben. Nekünk is, mint, ahogyan mindenki másnak egyetlen célunk van, erős, egészséges, magabiztos gyermekeket nevelni. És azt gondolom, hogy jogosan állítom, hogy az egyik legszebb hivatás a világon

– zárta gondolatait az édesanya.

Aki a beszélgetésünk végén arra a kérdésre, hogy hogyan lazít, egyáltalán jut-e ideje minderre, azt válaszolta, hogy nem igazán, de egyáltalán nem bánja, hiszen a gyermekek olyan áldásként szolgálnak, ami által gazdag ajándékokban lehet része úgy egy férfinak, mint a nőnek.

Fotó: Gémes Sándor