A hét embere: Szalai Alexa szerint a tánc az érzelmek és gondolatok viharának szenvedélyes kifejező eszköze

A hét embereként ma Szalai Alexa Rita táncművészt mutatjuk be. Alexa életében ideje korán egyértelművé vált, hogy a táncon belül is a balett lesz az, ami meghatározza az életét, ugyanis már óvodás éveit követően egyenes út vezette a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakgimnázium és Kollégium falai közé, ahol 12 évet töltött el.

A táncművészt életpályájáról, a balett jelentőségéről és a hódmezővásárhelyi VargaBalett Táncműhelyéről faggattuk.

– Már egészen fiatalon, óvodás koromban megismerkedtem a balett-tánc művészetével, mint minden kislány, én magam is egyből balerina szerettem volna lenni. Ez az álom aztán nagy örömömre be is teljesedett. Amiben nagy szerepet játszott az is, hogy Győrben születtem, mert így azon kiváltságos gyerekek közé tartozhattam, akik élőben csodálhatták a Győri Balett előadásait akkor, amikor csak akarták. A szüleimnek hála gyakran megfordulunk egy-egy ilyen előadáson, amelyeknek szünetében jó alaposan áttanulmányoztuk a színházban kiállított művészek fényképét, amelyek minden alkalommal magukkal ragadtak és ámulatba ejtettek. Így aztán evidens volt, hogy a Lepke utcai óvodába írattak, hiszen ott – tudomásom szerint mind a mai napig – a Győri Balett egy-egy művésze napi szinten foglalkozott egy adott csoport óvodásaival, annak reményében, hogy valamelyikükből egyszer táncművész válik. Ezt követően aztán egyenes út vezetett a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakgimnázium és Kollégium falai közé, ahol 12 évet töltöttem el

– kezdte gondolatait a művésznő.

Így vált hőn szeretett hobbijából hivatás, majd lépésről lépésre egy sikeres, jól felépített, elismerésekben gazdag karrier.

– A hosszú évek alatt befektetésre kerülő rengeteg munka és energia azt eredményezte, hogy végzős diákként Kijevben találtam magam egy ösztöndíjjal, ahol eltölthettem egy kis időt, majd a következő pillanatban már azt vettem észre, hogy ott állok a Szegedi Nemzeti Színház előtt, a kezemben egy aláírt szerződéssel. Azt hiszem, akkor tudatosult igazán bennem, hogy nekem továbbra is szívvel-lélekkel a tánccal kell foglalkoznom. Ugyanis 18 évesen, azzal az aláírt szerződéssel bizony kigurult az a felpakolt autó a szülői ház elől, egy csodákkal és sikerekkel teli pálya reményében. Így lett a hobbimból hivatás

– ismertette Szalai Alexa.

Véleménye szerint az, hogy egész életében azzal foglalkozhat, amit igazán szeret egy olyan kincs, amit semmi pénzért sem cserélne el.

– Úgy gondolom, hogy napjainkban a munkára való lehetőséget nagyon meg kell becsülni, és ha valaki azzal foglalkozhat hivatásszerűen, amit tényleg szeret csinálni, az egyenesen kész csoda. Köztudott, hogy éves szinten végeznek rendkívül tehetséges növendékek az ország több táncművészképző intézményében, ami által rendkívül telített a szakmai piac. És ha valaki ilyen értékes lehetőséghez jut, minden áron kapaszkodnia kell abba. Számomra már maga a színház világa is egy igen különleges világ. Mert, hiszen az emberek többsége el sem tudja képzelni azt, hogy mi minden történhet a színfalak mögött. Én őszintén, minden reggel örömmel megyek be a művészbejárón és kíváncsian várom az aznapi kihívásokat. Óriási élmény minden este átváltozni és ott állni a piros függöny mögött, és várni, hogy elkezdődjön a színpadon a varázslat, majd az előadás végén végignézni a nézők ámulattal és néha könnyektől áztatott szemét. Ez az, ami végtelenül boldoggá tesz, meghat és éltet

– mesélte a táncművész.

A tánc, a színház, a játék, a jelmezek, a mozgás és minden, ami a balettal jár, a művésznő számára a legkézenfekvőbb és kifejezőbb eszközévé vált az elmúlt évek során.

– Véleményem szerint a tánc nem más, mint a bennünk dúló érzelmek és gondolatok viharának szenvedélyes kifejező eszköze. És ugyan már táncnak tekinthetünk egyetlen egy karmozdulatot is, de az mindaddig csak egy mozdulat marad, amíg nem kerül bele a művész lelke. Mert hát kijelenthetjük, hogy a megfelelő pillanatban elindított mozdulattól kezdve az érkezés pillanatáig mindez képes egy teljes történetet is elmesélni akár, amely aztán tényleg katarzist okoz a nézőnek, és a táncosnak is egy örökre szóló, emlékezetes momentumot teremt. A tánc egyébként egy kemény, technikás fizikai munka, ami képes elmondani mindazt, ami bennünk van, sőt még azt is, amit még mi magunk sem vagyunk képesek szavakkal megfogalmazni. Avagy számomra a tánc az nem más, mint maga az élet

– fejtette ki a Szegedi Nemzeti Színház tagja.

Öt évvel ezelőtt hozta szóba először Varga József, a VargaBalett Táncműhely alapítója, elnöke és művészeti vezetője, -aki a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának vezetője, vagyis Alexa főnöke volt-, az oktatást.Mivel Alexa akkor a Magyar Táncművészeti Egyetem modern szakos táncos és próbavezetői tanszakán tanult, és a gyakorlat orientált tanórákat a legkülönbözőbb oktatási intézményekben alkalomszerűen végezte, a helyzet adott volt. Ezért Varga József felkérte az óvodás korosztály táncoktatására.

– Szegeden, Makón és Hódmezővásárhelyen is egyaránt megtalálható VargaBalett Táncműhely, amely kiváló lehetőséget biztosít a balett elsajátítására. Remek, tehetséges oktatók a kollégáim. Elmondhatom, hogy sok óvodás megfordul, hogy kipróbálja a balettet, akik viszont hamar szembesülnek azzal, hogy mindez valójában mennyire egy komoly művészeti ág. Gyakran előfordul, hogy az iskolarendszerű, metodikus oktatástól megrémülnek, de sajnos fegyelem nélkül nem sajátítható el mindennek a technikája. Szerencsére a szülők többségének azért szimpatikus az általunk képviselt nevelő jellegű, játékos formában átadott oktatás, így ők mindig maximálisan támogatják gyermekeiket a kitartásban. Mire az ovisokból iskolások lesznek, a szülők is és a gyerekek is felismerik a tánc művészi értékeit, és így már sokkal könnyebb felmutatható eredményeket produkálni

– osztotta meg lapunkkal az oktató.

Elmondása szerint nála egy szabály van, mégpedig csak akkor vegyen részt a gyermek a foglalkozáson, ha azt önként, örömmel teszi.

– Nálam egyetlen egy szabály létezik, mégpedig a gyermek csak akkor jöjjön be a foglalkozásaimra, ha azt önként, örömmel teszi. Ez érvényes a kisebbekre és a nagyobbakra is. Természetesen ehhez át kell adni mind a tánc iránti szeretetet, mind a benne rejlő varázslatot. Bár a kisgyermekeknél még nem beszélhetünk konkrétan a tánc iránti szeretetről az oktatás kezdeti szakaszában, inkább csak a pedagógus és a gyermek között létrejövő személyes kötődésről. Mindez az oktató megjelenésével kezdődik, és nem mindegy, hogy a gyermek kit lát maga előtt; egy melegítőben ácsorgó tornatanárt vagy egy kontyba fésült hajú, balettdresszben megjelent táncművészt. A gyermekek az általunk mutatott kép után fognak cselekedni, és jó esetben táncművészként akarnak majd belépni a balett-terembe. Az óráimon éppen ezért külön hangsúlyt fektetek a gyerekekkel való, közös beszélgetésre, amivel nemcsak megismerjük egymást és csapattá kovácsolódunk, hanem személyes bizalmat is építünk. Nem utolsósorban pedig mindig beszélgetünk azért arról is, hogy az adott gyakorlatban, koreográfiában mi miért is fontos. Kiemelkedően ügyelek arra, hogy szellemileg is fejlesztve legyenek. Majd csak ezt követi a fizikai rész

– mesélte Szalai Alexa.

Idővel rájött, hogy az élet csodái előtte növekednek. Legfőbb motiváló ereje a fiataloktól kapott szereteten kívül a felelősség. Olyan alapokkal rendelkező táncosokat akar kiengedni kezei közül, akikre évekkel később felnézvén büszkén mondhatja, hogy Ő táncművész lett.