Tizenháromszor költöztek, mégsem lett világutazó – Márki-Zayék amerikai titkainak nyomában

Van, akinek mindig van mire innia, ők pedig mindig találtak valami okot arra, hogy szülessen még egy gyermekük; eközben lelevelezett állásinterjú nélkül vágtak neki a nagyvilágnak… Avagy megdöbbentő részletek kerültek napvilágra arról, hogyan és miért kerekedett föl annak idején öt, hat, illetve hét gyermekkel a Márki-Zay házaspár, milyen elvek mentén és milyen háttérrel szelték át oda és vissza az óceánt, mi jelentett számukra motivációt a gyermekvállalásra, és hogyan sakkozgattak a hivatásválasztással.

„Világéletemben volt egy furcsa vívódás bennem: mindig szerettem volna Amerikába menni, és mindeközben mindig Magyarországon akartam élni” – így vallott a benne élő különös kettősségről Márki-Zay Péter a Kálmán Olgával közös könyvében.

Az Amerikáért rajongását öltözködésével is rendszeresen demonstráló Márki-Zay belső vívódása merész tervekkel párosult.

„Világutazó is akartam lenni. Ebből nem lett semmi, hiszen fontosabb a család, a gyerekek. Velük nem lehet folyton úton lenni, nekik haza, otthon kell” – mutatott rá a politikus. A jelenleg Vásárhelyen élő, és Vásárhely polgármestereként dolgozó Márki-Zay világutazói álmát ugyan nem valósította meg (hiszen a gyerekekkel mégsem lehet folyamatosan úton), de azért egy átlagos magyar családapához képest így is komoly lépéseket tett utóbbi a „karrierúton”. Elkottyantotta ugyanis: „Mi eddig tizenháromszor költöztünk összesen életünkben, és úgy, hogy az utóbbi nyolc évben egyszer sem. Hódmezővásárhelyen, Baján és Szentesen dolgoztam, hol ide, hol oda cuccoltunk.”

A költözés, vagyis az „ide-oda cuccolás” tehát részévé vált Márki-Zayék életének, mely nehezen tudott megmaradni egy helyen. A család 2004 és 2009 között több mint öt évet élt Kanadában és az Egyesült Államokban. Megdöbbentő részletek kerültek napvilágra arról, hogyan és miért kerekedett föl annak idején előbb öt, majd hat, illetve hét gyermekkel a vásárhelyi házaspár, milyen elvek mentén és milyen háttérrel szelték át oda és vissza az óceánt. Még Kálmán Olga is érezhetően nehezen tudott eligazodni Márki-Zay szándékain és gondolatmenetén, több mint fél tucat kérdésben próbálta megtudakolni, mi állhat annak hátterében, hogy egy felelős családapa egyszer csak úgy dönt, fogja a cókmókot, felpakolja a famíliát, az apróságokat, és nekivág a nagyvilágnak. Nem is egyszer tehát, hanem már-már rutinszerűen.

A könyvben Márki-Zay először úgy fogalmaz, ötgyermekes családapaként „részben kalandvágyból” költözött át az Újvilágba, de ezenkívül tanulni is. „Úgy gondoltam, hogy szakmailag rengeteg tapasztalatot fogok ott szerezni. Akkor már marketingesként dolgoztam Magyarországon egy cégnél, és egyébként hogyha valaki közgazdász, akkor az Egyesült Államokban nagyot sokat tud tanulni, ott professzionális szinten űzik ezt a szakmát.”

„Öt gyerekkel mégis minek a hatására dönt úgy egy apa, hogy ‘Ne menjünk ki Amerikába? Végül is marketinges vagyok, ott meg sokat lehet tanulni…’ Ez azért így szegényes indoknak tűnik” – csodálkozott rá Kálmán Olga is, mire föl hagyhat ott valaki csapot-papot.

A polgármester erre úgy reagált, a kilencvenes évek végén még az anyagiak miatt tervezgették a kiköltözést. „Aztán 2004-ben, amikor végül is kimentünk, akkor már jó körülmények között éltünk itthon, volt állásom, és részletre megengedhettünk volna magunknak egy házat vagy egy autót. Addigra megfordult a helyzet, nem azért mentünk ki, mert rászorultunk, hanem mert megtehettük.”

Vagyis a szülők vágytak a kalandra, és megtehették, ezért meg is tették. „De még mindig nem értem, hogy öt gyerekkel minek a hatására indul el az ember” – értetlenkedett rá Kálmán Olga, hozzáfűzve, mindezek alapján a legnagyobb motivációt a „Próbáljunk szerencsét!” jelenthette.

A könyvből ugyanakkor az is kiderül, a szerencsét próbáló, kalandvágyó, hobbi-világutazó Márki-Zayék az öt gyermekkel anélkül mentek ki az USA-ba, hogy állásuk vagy lelevelezett állásinterjújuk lett volna, ami legalábbis érdekes és sajátos.

„Lesz, ami lesz, pakoljuk össze az öt gyereket, és menjünk?” – döbbent meg Kálmán Olga.

„Igen, pontosan így. Öt hónap, kemény időszak következett az életünkben. Körülbelül három-négymillió forint spórolt pénzünk volt, ezzel az összeggel indultunk neki az új életnek. Kezdetben ebből éltünk, és mellette alkalmi munkákat vállaltam” – vázolta Márki-Zay, aki hónapokig mindent elvállalt, amiért fizettek. Ezzel együtt a helyzet kezdett kritikussá válni, mert minden tartalékukat felélték, ám szerencséjükre a férj az utolsó pillanatban egy autóalkatrész-kereskedő cégnél szerzett magának egy marketinges állást Kanadában.

A családfő elismeri, abban a tudatban vitte át a tengerentúlra a famíliát, hogy odakint leginkább a bizonytalanság a bizonyos. Számtalan lehetőséget felvázolt feleségének, például azt, hogy ha az egész egy kudarc lesz, és nem találnak állást, akkor a spórolt pénzünkből kihúzzák egy évig. De még az is felmerült benne, a kalandnak lehet olyan vége, hogy egyedül kullog haza, a családja pedig külhonban marad…

„A rémálmaimban az szerepelt, hogy a családom ott ragad, nekem pedig haza kell jönnöm, mert kint nem lesz majd munkám, és választanom kell a családom és a hazám között. Vagy lesz állásom, és akkor mindannyian kint maradunk örökre” – mondta erről.

No de nem így történt, hiszen végül az autóalkatrész-kereskedő cég marketinges állása megélhetést biztosított Márki-Zayéknak előbb Kanadában, majd az USA-ban. Így a család is bővülhetett, előbb egy rét, majd egy személyes próba okán. Nem tréfálunk!

„Mi mindig találtunk valamilyen indokot arra, hogy miért kellene még egy gyerek, és viszonylag széles volt az okok skálája, amelyekkel megindokolhattuk ezt. Van, akinek mindig van mire innia, mi pedig mindig találtunk valami okot arra, hogy szülessen még egy gyermekünk…” – mutatta be családtervezési modelljüket a férj.

„Kanadában nagyon szép helyre költöztünk, egy erdő mellett volt a házunk, a lejtős rét végében egy patakkal. Káprázatos vidék volt. Ott, abban a gyönyörű környezetben a feleségem eldöntötte, hogy egyszerűen kell oda még egy gyerek. Nézte a csodás rétet, és elképzelte, hogy milyen jó is lenne ezen a fantasztikus helyen egy babakocsit tologatni” – magyarázta a polgármester, miért vállaltak újabb gyereket, midőn éppen megkapaszkodni igyekeztek a tengerentúlon.

A hetedik gyermek esetében pedig – árulta el – nem egy újabb rét volt a motiváció, hanem az otthonszülés kipróbálása. A megtapasztalás vezette a feleségét, aki közben eldöntötte, korábbi szándékaival ellentétben nem apáca, nem fizikus, nem is lakberendező lesz, hanem szülésznő, dúla. Tanulmányait – mint már az országos sajtó nyomán megírtuk – havi szinten jelentős összegekkel támogatta a magyarországi bábaszövetség egyik vezetője, a fényevőként elhíresült Haas György. Márki-Zayné ennek fejében megígérte, miután végzett, és az amish szekta körében otthonszülési gyakorlatra tett szert, hazatér, és itthon folytatja pályafutását.

Az ígéret pedig, közismert, szép szó, vagyis Márki-Zayéknak 2009-ben – akkor már hét aprósággal – újra csomagolniuk kellett, hogy kiteljesedhessen az édesanya szülésznői-dúlai-otthonszülési karrierje Magyarországon (többek között Haas György és Geréb Ágnes bábáskodásával). Ez az újabb hatalmas változás a felnőtteknek sem könnyű, de a gyermekek még nehezebben viselték a kihívást – erről egy 2009-es Délmagyar-interjúban vallott a férj.

„Igaz, nem könnyű a beilleszkedés – ismerte el Péter. Bár ők kint is csak magyarul beszéltek gyermekeikkel, mégsem tökéletesen szólalnak meg anyanyelvükön. Az édesapa elárulta: pár hónapja vannak itthon, de a gyerekek egymás között még mindig szívesebben beszélnek angolul” – olvasható az akkor megjelent cikkben.

A Vásárhelyre nagycsaládjával visszacuccoló volt autóalkatrész-kereskedő-marketinges Márki-Zay Péter a feleségéhez hasonlóan a hivatáslehetőségek széles tárházát mérlegelte és ízlelgette, mielőtt politikusi pályára lépett volna. Nem lett tehát világutazó, sem szerzetes, így kizárásos alapon maradt a közélet. Megint nem tréfálunk – a könyvéből idézünk!

„– Jezsuita szerzetes is akartam lenni, de nem lettem, a világi életet választottam. Ez is kihúzva.
– Egy pipa maradt, ami még nem volt, de lehet?
– Igen. Politikus is akartam lenni. Ide került a pipa.”

Azóta pedig – megírtuk – éppen a könyvével, alig egy év polgármesterkedéssel a háta mögött már miniszterelnöknek is bejelentkezett…