Az ellenzéki honatyánál is kiverte a biztosítékot Márki-Zay gyermekfenyítése

Szabó Szabolcs független, ellenzéki országgyűlési képviselő közösségi oldalán kelt ki a vásárhelyi polgármester nagy port kavaró gyermeknevelési tanácsai ellen.

Nemcsak az ellenzéki, balliberális sajtó és számos, a gyermekekkel foglalkozó szakember bírálja élesen Márki-Zay Pétert, hanem immár egy a Parlamentben jelenleg függetlenként dolgozó, ellenzéki képviselő is beállt a sorba. Mint arról beszámoltunk, a vásárhelyi polgármester újabb zavaros ügyben kénytelen magyarázkodni, miután egy rádióműsorban azt fejtegette, a gyermekverés, gyermeknevelés területén a magyar szabályozással szemben a kanadait helyesebbnek tartja, az ugyanis nem utasítja el a testi fenyítést.

„… a gyermeket semmilyen külsérelmi nyom nem érheti, nem lehet a fején ütni, nem maradhat nyoma, csak nyitott kézfejjel, satöbbi, hogy nagyon pontosan, korrekten le van szabályozva, hogyan lehet fenyíteni a gyereket. És én azt gondolom, ez a helyes út, és ezt be is tartatják” – mondta Márki-Zay, aki azt is hozzátette: „arról szó van igen, hogy egy adott esetben az ember például az utcán egy kézszorítással is jelzi a gyereknek, ha valami nem oké, ha valami nem elfogadható. És nem érdekli, ha sír, sőt.”

Az ismert ellenzéki politikus, Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő, a Parlament Kulturális Bizottságának tagja – Budapest 17-es választókerület, Csepel és Soroksár 2014-ben és 2018-ban is megválasztott egyéni képviselője – a közösségi oldalán hívta fel a figyelmet: súlyos felelőtlenség és hatalmas hiba egy politikus részéről, ha a gyermekek verését, bántalmazását népszerűsíti, állítja példaként a magyar társadalom elé.

„Nem tudom nem kiírni magamból, hogy határozott meggyőződésem szerint gyereket semmiféle indokkal nem verünk, nem bántalmazunk, fizikailag nem fenyítünk. Egy politikustól meg aztán végképp elfogadhatatlan, ha ezzel ellentétesen nyilatkozik (tehát már az elméleti síkú megközelítés is botrány, és most hagyjuk a napi gyakorlatot). Miért gondolom ezt? Szerencsére engem sem a szüleim, sem a tanáraim nem bántalmaztak rendszeresen fizikailag. Arra a nagyon kevés kivételes esetre viszont ami megtörtént, a mai napig pontosan emlékszem. És nem azért mert rosszat tettem, és akkor megtanultam a leckét. Az ember a megalázottság érzésére emlékszik rettentően pontosan. Mert amikor egy felnőtt fizikai fájdalmat okoz egy gyereknek, akkor simán megalázza. Visszaél az erőfölényével, kihasználja a gyerek tehetetlenségét. Természetesen nem ítélek el egy szülőt sem azért, ha egyszer hirtelen felindulásból ilyet tesz. Azt viszont tanulja meg a szülő ilyenkor, hogy ez nem vezet sehova. Beszélje meg a gyerekével, és mondja azt minden lehetséges alkalommal minden ismerősének, hogy gyereket nem bántalmazunk. Azt meg vésse eszébe minden politikus (is), hogy nőt és gyereket sosem verünk. Elméletben sem. Nyitott tenyérrel sem.”

Szabó Szabolcs a posztjához írt kommentjeiben arra is kitér: elfogadhatatlan számára Márki-Zay gyermekfenyítésről alkotott hitvallása – például annak üdvözítése, hogy „nyitott kézfejjel engedi verni a gyereket a korrekt kanadai szabályozás…”, és „csak azért nem fogom ez elnézni, mert ő is ellenzéki. Ha ezt egy fideszes politikus mondta volna, akkor is pont ugyan ezt írtam volna.”

Végezetül leszögezi, ha az ember butaságokat beszél, nem az a megoldás, ha ő maga vagy hívei a végtelenségig védelmezik és mosdatják, sokkal szerencsésebb és célravezetőbb, ha az elkövetett hibával szembesítik, és azt elismeri, elismerik.