Keserű felismerés, és búcsú a Hableánytól

2018 nyarán jártam Budapesten, amikor is volt szerencsém megtapasztalni, hogy a BKK egyik jegyével adott ideig szinte bármilyen közlekedési eszközt, akár az erre a célra szerződtetett hajót is igénybe lehet venni. Már magától az ötlettől is el voltam ragadtatva, mivel egy jeggyel rengeteg járművet tettek elérhetővé, ami remek megoldás. Mondanom sem kell, éltem is a lehetőséggel, hiszen ritkán adatik meg, hogy hajón utazzak.

Soha nem fogom elfelejteni azt az élményt: a Dunáról teljesen másképp festett a Parlament, a Gellért-hegy, a hidak alatt pedig elhajózni fenomenális volt. A legénység végig kedves volt velünk, a kapitány mosolyogva figyelte az utasokat, akik – hozzám hasonlóan – lelkesen fotózgattak. Miután az utam véget ért, készítettem egy képet a hajóról is, arról a járműről, ami ezt a csodás élményt adta nekem.

A fotókat nemrég visszanézve rá kellett jönnöm, hogy ez a Hableány volt, ami időnként a budapesti tömegközlekedésben is szerepet kapott. Az a Hableány, ami most a kiemelésre várva, hullámsírban nyugszik. Torokszorító érzés, hiszen egy éve még a fedélzetén állhattam, és olyan élményt adott, amit azóta is örömmel meséltem másoknak.

Sajnos a Sors úgy hozta, hogy ez az írás nem csak a feledhetetlen emlékekről szól.

A Hableány 2019. május 29-én, 21 óra után végzetes balesetet szenvedett, aminek következtében, 35 emberrel a fedélzetén elsüllyedt. Az ilyen, és ehhez hasonló történetek ilyenkor minket, újságírókat is megrendítenek, amikor pedig személyes kötődésünk is van az esethez, még inkább belevésődik az elménkbe.

Ezek a tragédiák számomra arra is rávilágítanak, hogy mennyire mulandó minden, és hogy egy pillanat alatt véget érhet valami, amiről azt hittük, örökké tart. Minden, a balesetben érintett családnak, rokonnak, barátnak, ismerősnek őszinte részvétemet szeretném kifejezni. Csak imádkozhatunk azért, hogy a fájdalmuk enyhüljön.

Ugyanakkor búcsúzom Tőled, Hableány.