Major Istvánné Edit: nekem a pünkösd egyet jelent az élettel

A pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, ahol a keresztények a Szentlélek kiáradását ünneplik. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ezt nevezik kiáradásnak. Minek kapcsán és révén lapunk a hódmezővásárhelyi református lelkésznőt, Major Istvánné Editet kérdezte.

Ön szerint 2019-ben milyen üzenettel bír a pünkösd ünnepe a magyarság számára?

A magyarság számára a pünkösd nemcsak az idei évben, hanem szinte folyamatosan azt üzeni, hogy a mi kis magyar népünket Isten gondviselése tartotta meg a történelem során, hiszen népek sokaságai tűntek el vagy olvadtak be dominánsabb nemzetekbe. Sok történelmi vihart, veszedelmet éltünk meg már egész korán. Eközben viszont őseink közül többen keresztyén hitre tértek, amit hiszem, hogy a Szentlélek Isten végezett el bennük, mert őszintén vágytak a vele való közösségre, és keresték Őt. És Isten Szentlelkének munkája a mi hitünk is az őseinken keresztül. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink – és így mehetnénk vissza az időben akár egészen a kezdetekig – hittel és krisztusi szeretettel imádkoztak, és az Istentől ajándékba kapott hittel nevelték gyermekeiket. Határozottan úgy vélem, hogy ezt az ajándékot nem dobhatjuk oda prédaként egy világot végigszáguldó megsemmisülésbe tartó eszmének, a liberalizmusnak. Bátran szólni kell, hirdetni az Ő evangéliumát, és folytatni szüleink életét. Istenhitre nevelni, ezáltal pedig lelki biztonságot adni gyermekeinknek.

Napjainkban milyen értékkel és jelentőséggel bír mindez a keresztény ünnepek említésekor?Tényleg az egyik legnagyobb ünnepként viszonyulnak hozzá az emberi tettek és cselekedetek?

Igazából ez egy belső, személyes hiten alapuló ünnep. A többi ünnep azért tűnik „nagynak” mert sok a felhajtás körülötte. Valójában a lelkükben a karácsonyt és húsvétot is ugyanannyian élik meg igazi ünnepként, mint a pünkösdöt. Ám mivel az emberek lelkében nem látunk be, nem láthatjuk azt sem, hogy mit éreznek. A tettekre és cselekedetekre gyakorolt hatása a pünkösdnek viszont igenis szemmel jól látszik. Méghozzá az igazán Istenben hívő emberek mindennapjaiban. Mert már ahogy szólnak a másikhoz, ahogy csendben segítenek egymásnak, megértik és vigasztalják a másikat, mind-mind a pünkösd megélésének mindennapi jeleit tükrözik, ezért véleményem szerint ők a mindennapok hithősei között vannak nyilvántartva.

Mit tehetnek ma az egyházak annak érdekében, hogy egyáltalán beépüljön mindez az emberek életébe?

A hit Isten ajándéka. Én nem tudok addig hinni, amíg nem kaptam meg előre tőle mindezt. Ám bár tény, hogy szabadon választhatunk, ugyanis Isten nem bábként irányít bennünket. Amikor megteremtett minket erre a Földre, akkor adott képességet nekünk arra is, hogy eldöntsük őt válasszuk, vagy pedig nélküle élünk. Ezt mi döntjük el. Ennek ellenére persze Ő már előre tudja, hogy ki az, aki szabad akaratából majd őt választja és elébe megy azzal, hogy adja neki a hit ajándékát. Az egyházak pedig csak egyet tehetnek, mégpedig azt, hogy a benne szolgáló lelkészek és az egyház részét képező egyének, valóban hitelesen hirdetik az evangéliumot. Úgy, ahogyan azt a bennük levő Szentlélek mutatja. Mert Isten Lelke a józanság és az erő lelke. Akik pedig ezek nyomán hitre jutnak, úgyis csak azt teszik, amit Jézus mond és szeret. És ezt a szeretetet teszik hozzá a saját közösségükhöz, a családjukhoz, és a munkahelyük, lakókörnyezetük, városuk közösségéhez egyaránt.

Az ön számára személyesen mit jelent maga a pünkösd?

Számomra a pünkösd egy személyes, a bensőmben megélt ünnep. Ami bizonyára egy igen különleges dologként hangzik, hiszen az ünnepeket általában mindig a külsőségekben éljük meg. Nekem a pünkösd szó egyet jelent az életemmel. Azzal az élettel, amit nap mint nap megélek. Ahogy felkelek, ahogy végzem a dolgom, ahogy az emberekkel együtt élek, tudom és érzem, hogy minden pillanatba jelen van az, amit pünkösdkor ünneplünk, avagy maga a Szentlélek. Ezt nevezzük békességnek. Nem pedig a tökéletességet, amikor nincs semmi baj. Hanem a biztonságot, amikor tudom, hogy nem vagyok egyedül, van vezetés és segítség. Akik közöttünk nyitott, érdeklődő szívvel olvassák, vagy hallgatják az örömhírt, az evangéliumot ajándékba kapják Istentől a hitet, úgy, hogy nem is igazán veszik észre azt, hogy melyik pillanatban, de betölti őket Isten Szentlelke és már bentről vezeti őket tovább a helyes úton. Minek után teljesen megújítja őket, átalakítja a gondolkodásukat, ezt követően pedig az adott egyének észrevesznek és látnak olyan dolgokat, igazságokat amiket eddig nem láttak. Kinyílik számukra a világ. Ezek az emberek közösséget alkotva már a keresztyén egyház tagjait képezve válnak eggyé. Persze vannak, akik ezekben az egyházi közösségekben mindezeket a lelkükben nem élték meg vagy nem őszintén élték meg, keresve Istent. Ők azok, akik nem értik a pünkösd lényegét. Jézus Krisztus személyesen értünk halt meg és támadt fel, a Szentlélek Isten pedig személyesen vezet bennünket. Már a fogantatásunk pillanatában megkapjuk a lelkünket. A Biblia szerint az emberi test és lélek egységének pillanatától ember az ember. Ugyanis az édesanya méhében nemcsak a magzat fejlődik, hanem ebben az egységben az egész emberi lény is. A magzat lelke kötődik az édesanya lelkéhez. Szoros, behatárolhatatlan kapcsolat alakul ki közöttük, ez az anya-gyerek kapcsolat. (Ezért borzalmas dolog az abortusz.) A lelkünk tehát a láthatatlan részünk, amelyben kialakul az én tudatunk és érzünk, ami által a lélek kötődésre vágyik. Éppen ezért minden ember lelke mélyén keresi a szeretet és a békességet, mert az megnyugtat és biztonságot ad. Avagy keresi az őt teremtő Istent.

Fotó: Gémes Sándor