Lassan nyolcszáz éve épül folyamatosan a Budai Várnegyed

A varázslatos hangulatú Tóth Árpád sétány helyén például még keskeny, elsősorban hadicélokat szolgáló sikátor húzódott. Az a hely, ahová imádunk felmenni és sétálni, rengeteg ütközet szemtanúja volt. 1241-42-ben a rendkívül tragikus következményekkel járó tatárjárás idején a kővárak hatalmas jelentőséggel bírtak.

Már 1243-ban elindult a vár építése

IV. Béla király már 1243-ban elkezdte építeni a várat, az első két ostrom pedig a 14. század legelején, 1302-ben zajlott le, amikor Károly Róbert erői ostromolták sikertelenül a várat. A vár akkor még Csák Máté – a legnagyobb befolyással és hatalommal bíró tartományúr – kezében volt – hangzott el az M1 Itthon vagy! című műsorában.

A vár erőd jellege a déli csúcson a mai napig megfigyelhető. Itt még állnak a falak, a Buzogánytorony és a „kerek bástya”, a Rondella. A torony törzse a középkor óta állja az ostromot, csúcsa akárcsak a mellette álló bástya, a rekonstrukció alatt született. Az eredeti még Mátyás király ideje alatt épülhetett, és feltehetően

a védelem egyik legfontosabb pillére volt.

Később nem csak az erőd épült, de a polgárok házai is egyre sokasodtak, a budai lakosok lassan benépesítették a várhegyet. A házak több lépcsőben épültek. Az első komolyabb polgári házakat a 14. század környékén építették. A tatárjárás után kezdődött a várfal kiépítése, így lassan kialakult egy komolyabb városszerkezet. A várat ért ütközetekben az eredeti középkori házak elpusztultak, de egy-két jellegzetesség azért még felfedezhető.

Az egyik különleges gótikus emlék a Budapesti Történeti Múzeum alsó szintjén található korabeli királyi palota egyik helyreállított kápolnája. A kápolna kétszintes volt valamikor, de a török háborúk után teljesen lerombolódott. A II. világháború utáni régészeti ásatások során azonban felfedezték, hogy a kápolna alsó része megmaradt. Ez a kisebb kápolna egyszerűbb és szerényebb, de gótikus boltozatával, kőcsipke díszeivel, ablakaival így is nagyon szép.

Két részből állt a vár

A vár a kezdetektől két, egymástól jól elkülöníthető részből állt. Déli része a várhegy legjobban védhető, stratégiai jelentőségű pontja volt, ezért is lett a király székhelye. A polgárok pedig az északi területeket építették be. A budai királyi palotát feltehetően a 13. században kezdték építeni, Mátyás király korára azonban már fényűző épületről számoltak be a krónikások.

A 150 éves török uralomnak alig maradt mementója a várban. A törökök nem erőltették az építkezést sem magyar földön, sem a várban. A már meglévő épületeket alakították át, saját céljaiknak megfelelően. A várban álló keresztény templomok is hasonló sorsra jutottak.

A Mátyás-templomot, más nevén Nagyboldogasszony-templomot is dzsámiként, azaz muzulmán templomként használták.

A mecsetté alakított templomokat a hódítók távozása után aztán újra felszentelték, a minaretet lebontották. A Táncsics Mihály utca egyik kapubejárója azonban még őriz török korabeli emléket, a 24-es számú ház homlokzatán a mai napig látható egy turbános török fej.

A katonák pestist is hoztak magukkal, úgyhogy nemcsak az épületek tűntek el, de a lakosság nagy része is elhalálozott. Hogy megvédjék Buda várát a további járványoktól, Istenhez fordultak segítségért, és Szentháromság-oszlopot emeltek, a mai Szentháromság téren. A kihalt romos várba Ausztriából érkeztek új lakosok, akik magukkal hozták a szolid barokk stílust is. A törökök kiűzése után a romokban álló palotával is kezdeni kellett valamit. A palota Mária Terézia idején épült ujjá, és nagyjából ez a szerkezet látható ma is.

Megnyíltak az első fogadók

A török kiűzése után újjáépülő várban hemzsegtek az idegenek és az átutazók. Nem kellett sok idő hozzá, hogy a helyiek felismerjék a bennük rejlő üzleti lehetőségeket, így nyitotta meg kapuit a Vörös Sün fogadó. Az épület a mai napig áll, noha funkciója megváltozott, vendégeket már csak a teraszán fogad. Az „első fogadó” címért a legendás Szent György Fogadó is verseng, amely ma újra fénykorát éli.

Gyorsan fellendült a vendéglátóipar

A vendéglátóipar hamar fellendült a várban, egymás után nyíltak a kocsmák és bormérések. Ma már nehéz elhinni, de a várhegyen, mely ma az ország legdrágább négyzetméter áraival büszkélkedhet, a középkortól kezdve szőlőtőkék sorakoztak. A hajdani borospincék között akad olyan is, mely a mai napig ellátja nemes feladatát, mint például a Faust Borpince és Pálinkakóstoló. A pincében egy régi budavári hagyományt visznek tovább: különleges, kizárólag magyar borok kerülhetnek fel az itallapra.

forrás: hirado.hu, borítókép mti/Lakatos Péter