Sikeres volt az első hibrid műtéttel elvégzett műbillentyű beültetés az SZTE-n

A súlyos aortabillentyű-szűkület klasszikus műtéti megoldása a szívsebészeti billentyűcsere. Az idősebb, több súlyos társbetegséggel terhelt pácienseknél azonban a mellkasnyitással és a szívmotor ­– a szívet leállítják, és egy külső keringető motor látja el az oxigenizációt és vérforgatást a testben – alkalmazásával végzett sebészeti megoldás a magas műtéti kockázat miatt sokszor nem vállalható. Erre az esetre volt példa a mostani műtét is. – számol be a nem mindennapi műtétről a Szegedi Tudományegyetem a honlapján.

A 75 éves páciens alapbetegsége aortabillentyű-szűkület volt, melyhez szívelégtelenség társult. Korábban koszorúér betegsége volt, amit akkor sikeresen kezeltek fémháló beültetéssel. Tavaly decemberben akut szívelégtelenséggel került be a páciens a klinikára, később pedig nem lehetett szívsebészeti eljárással a billentyűcserét elvégezni, mert a szív balkamra funkciója rendkívül gyenge volt. Ezért a szívsebészeti osztály a katéteres beültetést javasolta, mert a beteg számára az kisebb megterhelést jelent.

A beteg nem volt alkalmas a leggyakrabban alkalmazott technikára, a billentyű számára 5 mm-es érút szükséges, míg neki az érkalibere kisebb volt, csak 3-3,8 mm-es, amin nem fért volna el a billentyű. A másik út a hónaljartéria felőli lett volna, de sajnos ezen a módon sem volt lehetőség erre a beavatkozásra.

Az orvoscsoport ekkor szembesült azzal a lehetőséggel, hogy hibrid megoldással, vagyis a szívsebészeti és az invazív transzkatéteres technikát együttesen alkalmazva lehetséges az aortaműbillentyű beültetése: ilyen műtétet eddig még nem végeztek a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Invazív Kardiológiai Részlegében.

Míg azonban az országban az ilyen beültetések leginkább szívsebészeti háttérrel, hibrid, speciális műtőben történnek – ami azt jelenti, hogy kombinált képalkotó és operációs helyiségben a beteg mozgatása és szállítása nélkül komplex, akár többféle eljárással megoldható beavatkozás lehetséges – addig a szegedi orvoscsoport tagjainak hibrid műtő hiányában, a logisztikai nehézségeket legyőzve kellett innovatív megoldást találniuk.

Dr. Szűcsborus Tamás, az Invazív Kardiológiai Részleg katéteres billentyűbeültetés program vezetője hangsúlyozta, ez egy kiváló alkalom volt arra, hogy a rugalmas, magas szintű szakmai együttműködés jegyében találjanak kompromisszumos megoldást: a szívsebész orvosok a megszokott biztonságú, speciálisan felszerelt szívsebészeti műtőből mentek át a másmilyen kialakítású, megfelelő gyorsaságú röntgen képalkotással rendelkező szívkatéteres műtőbe.

A legrosszabb esetre is felkészülve bekészítették a szívmotort is. Normál körülmények között mindenkinek adott a helye a műtőben, ez alkalommal viszont a pumpatechnikusoknak is tudniuk kellett, hogy hol álljanak, a nagy helyigénnyel rendelkező anesztéziának megfelelő gáz, és gyógyszer ellátás, vér- és infúziómelegítőre volt szüksége, a szívsebészek fejlámpával dolgoztak. Mindenkinek ki kellett lépnie a komfortzójánából: a beavatkozás alatt semmi sem volt “kéz alatt”, minden új helyre került, és mivel a műtét során gyorsan kell cselekedni, “minden mozdulatnak meg volt a tisztasága” – fogalmazott a katéteres program vezetője.

A műtét során a mellkasfalat részlegesen megnyitották, majd a szívsebészek feltárták a főverőeret, amelyen keresztül a transzkatéteres csapat felvezette az új billentyűt a szívhez. A sertésből készült, védőhüvelyes kapszulába csomagolt billentyűt, dobogó szívnél kell másfél méteres katéteres eszközzel 3-5 mm-es mélységbe megfelelő pozícióba elhelyezni. Ez a megoldás ritkának számít, eddig körülbelül 10 esetben alkalmazták az országban. Az Országos Kardiológiai Intézetben az elmúlt háromszáz esetben egyet sem végeztek ilyen módszerrel.

A szegedi beteg a műtét óta jól van, körülbelül egy hét múlva elhagyhatja a klinikát.

(Forrás: www.u-szeged.hu)