Kocsis Máté: éleslövészet van, célkeresztben a jövőnk!

Nincsen felesleges szavazat május 26-án, hiszen óriásit téved, aki azt hiszi, hogy Orbán Viktornak már kellő felhatalmazása van az európai vitákban. A bevándorlás kérdésében csak egyszer dönthetünk, a tét pedig kultúránk, identitásunk, gyermekeink és unokáink jövője. Minden távolmaradás ezért súlyos felelőtlenség – üzeni Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, akivel makói fóruma előtt készített interjút a Promenad és a Makó Híradó.
Valamennyi felmérés azt mutatja, a Fidesz–KDNP toronymagasan vezeti a népszerűségi listát a vasárnapi EP-választás előtt, persze ahogy mondani szokás, nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Orbán Viktor miniszterelnök is arra hívta fel a figyelmet az utóbbi napokban, senkinek sem szabad hátradőlnie, mindenkinek az urnákhoz kell járulnia május 26-án, mert a baloldali gőzerővel mozgósít szerte Európában, és a bevándorláspártiak mind ott lesznek. Túlzott óvatosságról vagy kellő körültekintésről van szó?
Az esélyesség nem egyenlő a győzelemmel! Kétségtelen, hogy a Fidesz és a KDNP pártszövetsége az EP-választás esélyese, de ezt győzelemre kell váltani. Márpedig erre nem a politikusok, hanem a választók képesek, ezért is biztatunk mindenkit, menjen el szavazni május 26-án, és támogassa a Fidesz–KDNP listáját. Ha nem is állítom, hogy ezzel pontot tehetünk egy vita végére – hisz meggyőződésem szerint a neheze még csak ezután jön, a nagy európai viták még előttünk állnak –, de újra megmutathatjuk a kontinensnek, hogy milyen szilárd állásponttal rendelkeznek a magyarok, ami ráadásul nem csupán politikusi nyilatkozatokban ölt testet, hanem markáns választói akaratot is tükröz.
Akadnak, akik úgy gondolkodnak, Brüsszel távol van tőlünk, az ottani döntéseket nem feltétlenül érezzük a saját bőrünkön – legutóbb, 2014-ben nem is érte el a részvétel a 30 százalékot idehaza. Sokak szerint ugyanakkor az az első olyan európai parlamenti választás, mely valódi téttel bír Európa és Magyarország számára. Ön szerint miről döntünk most vasárnap?
Brüsszel városa távolinak tűnhet, de a brüsszeli döntések itt vannak a ház tövében, mindenkit érintenek Magyarországon. Ráadásul ezek már nemcsak gazdasági, adópolitikai vagy pénzügyi jellegűek, de a jövőnkről szóló döntést is meg akarják hozni. Azzal, 2004-ben az Európai Unió tagjai lettünk, egy olyan közösséghez csatlakoztunk, mely főleg az elmúlt években egyre nagyobb hatásköröket követelt magának a mi életünk fölött is. Tekintettel arra, hogy mi szuverenisták vagyunk, és nem föderalisták, azt állítom, hogy a magyar emberek tudnak kellő súllyal üzenni Brüsszelnek. Hangsúlyozom, a velünk szemben álló brüsszeli elit föderalista törekvéseivel szemben csak a magyar választók tudják az országot megvédeni.
Kicsit furcsán hangzik, hogy az uniós tagállamnak Brüsszeltől kell megvédenie magát. Mire gondol?
Eljött az idő, hogy hangosan és határozottan kimondjuk: ez a nemzet nem kívánja feladni szuverenitását, hiszen nem szolgának és alárendeltnek, hanem partnernek lépett be az unióba. Nem vagyunk a brüsszeli bürokrácia, „arisztokrácia”, elit alávetettjei, büszke partnernek vagyunk önálló akarattal! Éppen ezért akadnak döntések, melyeket kizárólag mi akarunk meghozni, például hogy kivel akarunk együtt élni. Erről szóltak az elmúlt három esztendő politikai csatái, hogy ezt a döntést ki hozhatja meg. A Fidesz–KDNP kitart amellett, hogy a saját jövőnkről mi akarunk dönteni, és csak mi dönthetünk – ennek megerősítését várjuk május 26-án a magyar választóktól. A társadalmi berendezkedésünk, keresztény kultúránk védelméről szól az EP-választás no meg arról, megőrzi-e identitását a magyarság.
Az ön által említett politikai viták és csaták kikristályosodási pontja valóban a bevándorlás kérdése. Orbán Viktor szerint most minden azon múlik, sikerül-e a bevándorlást támogató európai vezetők helyébe bevándorlásellenes vezetőket választani, akik megfékezik, nem pedig „Brüsszelből központi parancsra szervezik” a migrációt. A balliberális ellenzék szerint viszont a bevándorlás ügye zseniális kommunikációs trükk, és tulajdonképpen egyfajta párhuzam vonható a csekély számú, már-már „nem is létező” migránsok és az ufók között. Hol az igazság?
Az ebben a térségben élőknek talán nem kell elmagyarázni, mit jelent az ellenőrizetlen és határvédelem nélküli tömeges bevándorlás. A 2015-ös migrációs krízis Dél-Bácsban és Dél-Csongrádban megmutatta, hogyan érintheti a magyar társadalmat a migráció a mindennapokban, ráadásul akkor még nem is együttélésről beszéltünk, hanem átvonulásról. Néhány nap is elég intő jel volt. Képzeljék el, ha ez tartóssá válik, és egy életre szól!
Éppen ezért Makón – ahol gyermekkorom jelentős részét töltöttem, lévén apai ágon a nagymamám hódmezővásárhelyi, nagypapám makói volt – talán nem kell hangsúlyozni: nincsen felesleges szavazat május 26-án. Óriásit téved, aki azt hiszi, a magyar álláspont már kellő súlyt kapott, Orbán Viktornak kellő felhatalmazása van az európai vitákban! Mindenki vésse jól a fejébe, hogy erről a kérdésről csak egyszer dönthetünk! Bármely adópolitikai kérdést meg lehet változtatni: ha a társasági adót egy kormány megemeli a duplájára, az emberek leválthatják, és választanak egy másikat, ami visszaállítja. Ez a bevándorlás vonatkozásában nem igaz. Nyugat-Európában már egészen durva jelei vannak ennek a folyamatnak: Németországban az első osztályba beiratkozottak közel fele bevándorló hátterű, de ugyanígy például Frankfurt város lakóinak a fele is migráns hátterű. Joggal merül fel a kérdés: akarunk-e egy olyan világban, országban, városban élni, ahol nem mi dönthettük el, kikkel lakunk együtt? Ez a probléma a szabadságunkat és a szuverenitásunkat érinti: szerintünk senkinek sincs joga, hogy elvegye tőlünk a döntést – Brüsszel márpedig erre törekszik. Politikai erőszakra, hogy akaratunk ellenére megváltoztassa a jövőnket. Május 26-án megüzenhetjük, hogy nem fogjuk hagyni!
Számos európai választás azt mutatta az elmúlt időszakban, hogy miközben gombamód szaporodnak a kontinensen a mecsetek, és az észak-, illetve nyugat-európai iskolákat elárasztják a muszlim származású elsősök, egyre jelentősebb bevándorlásellenes közösségek ébrednek rá, hogy invázióval áll szemben Európa, melynek komoly következményei lehetnek. Ebben az élesedő küzdelemben milyen szerepe lesz a mostani EP-választásnak?
Téved, aki azt gondolja, hogy lefutott meccsről van szó, mint említettem, álláspontom szerint a viták legnehezebb része majd csak most következik. Nincs elég társadalmi felhatalmazásunk ahhoz, hogy ezt a vitát eldöntöttnek tekintsük, ezért minden távolmaradás sokkal súlyosabb felelőtlenség lehet, mint egy más típusú választáson. A korábbi EP-választásokon valóban nem igazán értettük és éreztük át a tétet, most azonban éleslövészet van. A célkeresztben pedig a keresztény kultúránk és társadalmi berendezkedésünk áll, vagyis a jövőnk áll – azt kell most megvédenünk. Nem bánnánk, ha több szövetségesünk lenne az unióban, és az egész kontinens identitását, jövőjét is meg tudnánk óvni. Kérem, akinek gyermeke, unokája van, gondolja meg, milyen jövő vár rá! Mindenki jobban tesz, ha most vasárnap annak érdekében szavaz, hogy olyan kulturális, vallási és identitásbeli környezetben nőhessenek fel gyermekeink, amilyenben mi magunk felnőhettünk.
Éleslövészet van, ahogy ön fogalmazott, másképpen szólva soron kívüli vadászidény. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság néppárti elnöke már bevette a célzóvizet, szerinte „az ostoba nacionalisták bele vannak szerelmesedve a saját országaikba”, Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje és Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke pedig azzal kampányol, hogy meg kell állítani azokat az erőket, amelyek Európa tönkretételére, megosztására és gyengítésére törekednek. Ön szerint ki veszélyezteti Európa jövőjét, a szuverenista nemzetállamok hívei vagy a bevándorláspárti föderalisták?
Európa attól lett erős, hogy erős nemzetállamok alkották. Ezen különböző gyökerű, de erős nemzetek együttműködése tette naggyá az elmúlt évtizedekben az uniót is. Aki fel akarja ezt számolni, azt kockáztatja, hogy gyengévé és törékennyé válik, társadalmában és identitásában szétzilálódik a közösség. Mi, fideszesek és kereszténydemokraták egyenként és politikai közösségként is abban hiszünk, hogy az erős nemzetállamok megőrzése az erős unió jövőjének záloga. Akik ezzel szemben állnak, azokat elsősorban bevándorláspártinak hívnám. A föderalisták kontra szuverenisták lehet egy legitim vita, de felülírja az a folyamat, mely jelenleg is zajlik, és melynek a végén már teljesen mindegy, hogy a föderalistáknak vagy a szuverenistáknak lett igazuk, mert a tőlünk különböző kultúrájú és identitású népcsoportok átveszik a létszámbeli fölényt Európában.
Egyszerű matematikával kiszámolható, mennyi időre van szükség ahhoz, hogy létszámtöbbletben legyenek a bevándorló hátterű emberek az európai országokban, illetve nagyvárosokban. Nem valamiféle megfoghatatlanul távoli időpontról beszélünk, ha nem állítjuk meg a folyamatot, 2050-re már bevándorló hátterű emberek irányítása, politikai vezetése alá kerülhet számos európai nagyváros. Ezért bár jómagam is rendkívül fontosnak tartom a föderalista kontra szuverenista vitát, végső soron nem gondolom, hogy ezt most, ebben a helyzetben kell lefolytatni. Jelenleg az a legfontosabb hogy EU olyan vezetőket válasszon, akik nem szervezni akarják a bevándorlást, hanem megfékezni, megállítani, akik nem akarnak több migrációt. Így is elég migrációs sokkhatást érte Európát, aki ezt tovább akarja fokozni, valóban azzal játszik hogy visszafordíthatatlan jövő elé állítja a kontinenst.
Orbán Viktor nemrég úgy fogalmazott, létezik egy liberális világmaffia, mely azt akarja elhitetni, Európa demográfiai és gazdasági bajaira egyedül a tömeges bevándorlás jelenthet gyógyírt. Lehet ezzel szemben minta, ha tetszik: orvosság a magyar családpolitika, a magyar családtámogatási rendszer?
Mi azt reméljük, hogy lehet és sok helyen lesz is minta, nem véletlen, hogy elismerően nyilatkoztak róla az olasz belügyminiszter és számos európai politikus, a V4-es országok vezetői, de még USA illetékes diplomatái is. Nem tagadjuk, létező probléma, és tűri a vitát, hogy Európa népesedési válságban van, mivel kevesebb ember születik, mint ahányan meghalnak. A magyar modell ennek kezelésére azt állította középpontba, hogy több gyermeket kell vállalni, ezért az államnak minden lehetséges támogatást meg kell adnia azoknak, akik gyermekeket akarnak. A másik felfogás valóban az, hogy nem kell bíbelődni a gyermekvállalással, ne erre költsön az állam, hanem a gyorsan betelepíthető, bár nem olyan hatékonysággal hasznosítható bevándorlótömegekből állítsanak elő a tagállamok munkaerőt. Mi nem ebben, hanem a gyermekvállalásban hiszünk. Egy közösség, egy nemzet ugyanis úgy őrizheti meg identitását, ha saját gyermekeit neveli és tanítja, nem pedig idegenekét, ami egyébként a nyelvi és kulturális problémákon túl számos társadalmi feszültség is magában hordoz.
A tűzzel játszanak a bevándorláspárt döntéshozók! Ne feledjük, csak az elmúlt években több mint harminc súlyos merényletet, terrortámadást követtek el bevándorló hátterű emberek az unió területén, melyek több száz halálos áldozatot követeltek, s melyekben több ezren sérültek meg. Vajon a jövőben ki vállalja majd a politikai felelősséget a halottakért és sebesültekért, ha nem állítjuk meg a migrációt? Mi mindezekből a megfontolásokból a magyar családok támogatása mellett köteleztük el magunkat, amit hitünk szerint legitim és védhető módon tudunk szembeállítani a bevándorláspártiak állításaival.
Lát-e rá esélyt, hogy Európának a következő ciklusban olyan erős, karizmatikus vezetője legyen, aki irányt szab a kontinensnek, kihúzza szekerét a politikai gazdasági kátyúból, és nem csak arról marad emlékezetes a regnálása, hogy Nagy-Britannia elhagyja az európai közösséget, a migránsok pedig elárasztják azt?
Ha pár száz év múlva még létezik történelem és történelemtanítás, szomorú, de Juncker úrról valóban csak annyit találnak majd a diákok a könyvekben, hogy elnökösködése idején a britek kimentek, a migránsok pedig bejöttek. Ami a két csúcsjelöltet, Timmermans és Weber urakat illeti, nem látom, hogy bármelyikük is elkötelezte volna magát a bevándorlás megállítása mellett. Éppen azért szerintem nem személyekben kell gondolkodnunk, hanem olyan új politikai szövetségekben, melyek kellő súlyt képviselnek az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságban, hogy helyes irányba befolyásolják az európai döntéseket. Új típusú politikusokra, szövetségekre, a bevándorlást megfékezni akaró politika pártokra van szükség az EU-ban, ezért aztán szurkolunk nekik – jobb- vagy baloldaliságuktól függetlenül, hiszen mindkét térfélen találni olyan formációkat, melyek kritikusak a tömeges bevándorlással kapcsolatban –, hogy olyan erőt képviseljenek az EP-választást követően, aminek révén érvényesíteni lehet majd az akaratukat.
A bevándorláspárti magyar balliberális ellenzéki pártok EP-kampányából sajátos módon Hódmezővásárhely polgármestere is kiveszi a részét. Márki-Zay Péter nemrég az Egyesült Államokban járt, és – vicces utóéletű – haknikörútján többek között kinyilatkoztatta, az amerikai külügyminisztériumban azt kérdezték tőle, tud-e garanciát vállalni Orbán Viktorért. Attól függetlenül, hogy lebukott, és kénytelen volt elismerni, nem is az amerikai külügy hívta meg őt, hogyan értékeli a politikai mozgását?
Mint említettem, magam is erről a környékről származom, földi vagyok, sok rokonom él Hódmezővásárhelyen. Szűk körben már tavaly is azt mondtam, a polgármesterré választott Márki-Zay Péter ugyanolyan baloldali politikus, mint az összes többi. Nem szabad elhinni neki az álságos jobboldali maszlagot. Habitusát, identitását, politikai szövetségkötéseit tekintve úgy baloldali, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: vagyis akként kell rá tekinteni, és egyértelműen akként is indította el nagypolitikai építkezését. De ha már itt tartunk, a vásárhelyiek számára különösen bicskanyitogató lehet, hogy a polgármesterük nem a város ügyes-bajos dolgaival van elfoglalva nap mint nap, hanem országos politikai karrierjét építgeti. Azt állítom, Hódmezővásárhely mindezek tükrében sokkal jobbat érdemel Márki-Zaynál.
Fotók: Gémes Sándor