20 ismeretlen holttest Szegeden: egy nőről 1998 óta nem tudni, ki lehetett

Körözést nem csak bűnözők, vagy éppen lopott kocsik miatt ad ki a rendőrség, hanem az ismeretlen holttestek azonosításához is kérik a lakosság segítségét. A rendőrség honlapján jelenleg valamivel több mint 900 ismeretlen holttest, és testrész szerepel. Közülük húszat Szegeden találtak meg. – áll a Délmagyar cikkében.

Mint írják, a legkorábban, 1998. december 14-én egy nő személyleírása és ruházatának ismertetése került ki a honlapra. „Róla annyit lehet tudni, hogy a végtagjai hiányosak, porcelán fogpótlása volt, és egy világosbarna otthonkát viselt, amikor meghalt.”

A legutóbb, teszik hozzá, idén február 1-jén egy férfinak közölték a személyleírását, akit aznap gázolt halálra a vonat az egyik szegedi vasúti átjáróban. Iratok nem voltak nála, a vonatbaleset miatt pedig pontos adatokat sem tudtak közölni róla. „Annyit tudni, hogy 30 és 60 év közötti lehet, elhízott, ősz hajú és kék szemű.”

Az ismeretlen holttestekkel kapcsolatban szigorú protokoll van a rendőrségnél: a megtalált, azonosítatlan testek nyilvántartásba kerülnek, de előtte ujjlenyomatot vesznek, vizsgálják a tetem fogazatát, és egyedi azonosítókat keresnek rajtuk (ami lehet tetoválás, beépített protézis, vagy akár műtéti heg is). Utóbbiakat egybevetik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nyilvántartásával, és ha ez nem vezet eredményre, először a körözéseket nézik át.

Amennyiben valószínűsíthető, hogy a megkerült testnek köze lehet egy eltűnt emberhez, akkor szembesíteni hívják azt, aki az eltűnést bejelentette. A halottvizsgálatkor DNS-mintát is vesznek.

Menczőné Fekete Margit, a körözési nyilvántartónál dolgozó kormánytisztviselő korábban a Zsaru magazinnak elmondta, hogy nyáron a folyók, tavak, télen a fagyok szednek áldozatokat. Gyakoriak az erdőn, mezőn talált holttestek, de nem ritka a lakott területek kevésbé frekventált részein előkerült tetem sem.

Az ismeretlen holttestek között egyébként felülreprezentált a hajléktalanok csoportja. A perifériára szorult társadalmi csoportokban az is jellemző, hogy az eltűnt embert a családja és a környezetében élők sem keresik, nem tesznek bejelentést, sokszor azt gondolják, a régen látott ember börtönbüntetését tölti.

(Forrás: delmagyar.hu; Borítókép: illusztráció)