Lázár János: a magyarság az erős nemzetállamokban érdekelt

Sokak szerint az idei lesz az első olyan európai parlamenti választás, mely valódi téttel bír mind Európa, mind Magyarország számára, hiszen hosszú távra határozhatja meg a kontinens sorsát. Egyetért ön ezzel?

Ez az első olyan európai parlamenti választás, amelynek van egy mindnyájunkat érintő, kiemelten fontos központi témája: a bevándorlás. Sorsdöntő időszak előtt állunk, hiszen a következő öt-tíz évben fog eldőlni, milyen irányban halad tovább az unió. Új, komoly kihívás, hogy Amerika és Kína között kereskedelmi háború tört ki, Európa pedig két malomkő között őrlődik. Az az érdekünk, hogy minél erősebb legyen a kontinens, de dilemmát okoz, hogyan lehet még sikeresebb a közös Európa-projekt.

Mi ennek a dilemmának a lényege?

Önmagában is izgalmas intellektuális vita az: hogyan lehet a gazdasági sikert úgy megalapozni, hogy közben nem adjuk föl a függetlenséget és a szuverenitást. Az sem kisebb kérdés, milyen jövő vár az átalakulóban lévő Európára demográfiai, társadalmi és gazdasági szempontból. Ez is érinti a függetlenséget, mert az egyik szála, hogy kik élnek az országokban, a másik, hogy kik őrzik a határokat, és milyen hatóságok döntik el, hogy kik léphetnek be az országba, és főleg azt, hogy az évszázadok óta ott élő közösség tagjainak kikkel kell hosszabb távon is megosztaniuk a hazájukat, a szülőföldjüket. Magyarország számára veszteséget jelentene ennek a jognak a központosítása, hiszen ez esetben előfordulhat, hogy nem magyar rendőrök szolgálnak a határokon, és nem a magyar hatóságok – végső soron a magyar nép – határoznak majd arról, kikkel kell együtt élnünk a településeinken. A bevándorlás kérdése így mutat rá a brüsszeli bürokrácia centralizációs törekvéseinek veszélyeire: ha nem mi döntünk arról, milyen országban, kikkel élünk együtt, akkor Magyarország épp úgy változik meg, épp úgy veszíti el korábbi identitását, mint az elmúlt évtizedekben Hollandia, Németország vagy Nagy-Britannia.

A migráció veszélyeire a választókerületben tartott fórumokon is rendre felhívta a figyelmet. Milyen érveket tudott felsorakoztatni a másik oldalon, az integráció mellett?

Annak idején elsősorban azért léptünk be az unióba, mert vonzó volt számunkra az európai közösség együttműködésének egyik legfőbb mozgatórugója, nevezetesen az, hogy ne legyen többé háborúskodás a kontinensen. Mi, magyarok két nagy háborút veszítettünk el a 20. században, tehát tisztában vagyunk vele, mindennek milyen következményei lehetnek. A 2004-es csatlakozásunkkor azt tűztük ki célul, hogy korrekt partnerséggel járulunk hozzá ahhoz, hogy a 21. század Európában a béke évszázada legyen. Mindenkit megbecsülünk, de elvárjuk, hogy mi is megkapjuk a teljesítményünk alapján nekünk járó tiszteletet. Az egyenlő felek egyenrangú együttműködésében hiszünk, és abból nem is engedünk.

Az európai közösség, az Európai Unió elhozta a békességet, de megteremtette-e a várt jólétet a kontinensen, illetve hazánkban?

Az a remény is élt bennünk 2004-ben, hogy az unió által jobban élhet a mi nemzedékünk, és különösen a gyermekeink meg az unokáink nemzedéke. Az EU-ban erről jelenleg vita folyik, sokan épp attól tartanak, hogy ez a folyamat megtorpan, és a visszájára fordul: Németország és Franciaország például ma már azzal szembesül, hogy a következő generációknak nem feltétlenül fog jobban menni, mint a szüleiknek és a nagyszüleiknek. Pedig a biztonsági siker feltételei adottak lennének, és eddig a gazdasági teljesítményre sem lehetett panasz, ugyanakkor egyre nagyobb kérdés, hogyan lehet a növekedést fenntartani. A mi szerepünk ebben, véleményem szerint teljesen egyértelmű: a Brexittől sújtott EU számára Közép-Európa lehet a fejlődés motorja, vagyis Közép-Európa nélkül nincs Európa és Európa-politika.

Pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott, egy pénzzel jól kitömött, politikusokból, újságírókból, elemzőkből álló „liberális maffia” dolgozik azon – részben politikai, részben gazdasági érdekektől vezérelve –, hogy elhitesse a világgal: a migráció ellen nincs mit tenni. Május 26-án pedig az dől el, mennyire sikerült a liberális agymosás. Ön szerint is ez lesz a fő üzenet?

A 2008-as világgazdasági válság óta kétféle válasz létezik. Az egyik álláspont szerint világkormányzásra van szükség ahhoz, hogy el lehessen kerülni egy következő krízist. A világkormányzás útjában pedig a nemzeti kormányok, az erős nemzetállamok állnak, ezért fel akarják hígítani, végső soron meg akarják szüntetni azokat. Remek eszköz erre, hogy megnyitják a kapukat, és beengedik Európába a bevándorlókat. Ha ugyanis sikerül bevándorlókkal hígítani a leértékelt nemzetállamokat, közelebb kerülünk a világkormányzáshoz: a nyelvi, kulturális, vallási identitás felszámolásával sokkal könnyebben lesz irányítható az így kapott massza. Ez az eszmerendszer alapvetően az amerikai baloldali bázisú liberális mainstream elithez kötődik.
A másik út, amit jómagam is vallok: erős Európa csak erős országokból, erős nemzetekből és erős gazdaságokból szerveződhet. Gyönge nemzetek és országok kevert társadalmaiból soha nem lesz versenyképes kontinens. Sietve teszem hozzá, ez a gondolat nem ellentétes Szent István intelmével, aki, mint ismeretes, az „egyszokású országtól” féltette Imre herceget. Államalapító királyunk ugyanis kemény feltételt szabott a befogadáshoz: az európai – keresztény – kultúra elfogadását, az írott és íratlan törvények, a közös kultúra megtartását. Az Európára ma nehezedő migrációs nyomással azonban egészen más a helyzet. A liberális elit ma olyan idegen kultúrájú és szokású migránsok tömegeit akarja kötelezően betelepíteni a kontinens országaiba, akik már nem akarnak európaivá, németté, franciává vagy épp magyarrá válni. Inkább párhuzamos társadalmakat hoznak létre, államokat az államon belül. Ők nem hasonulni akarnak Európához, hanem önmagukhoz, a saját világukhoz akarják hasonlóvá tenni ezt a kontinenst, a szülőföldünket.

Fotó: Gémes Sándor, promenad.hu

Az Európai Egyesült Államok és az erős nemzetállamok Európájáról szóló elképzelés között nem lehet közös nevezőt találni?

A multikulturalizmus kudarcai Németországban, Nagy-Britanniában vagy Franciaországban azt mutatják, hogy a két világ nem átjárható. Ne legyen illúziónk, a történet lényege a hatalom: a sorskérdésekről való döntés joga. Május 26-a legizgalmasabb kérdése, ébrednek-e azok az európai választók, akik nem akarják feladni nyelvüket, nemzeti kultúrájukat, a kontinens keresztény identitását, illetve mennyire mosta át az európaiak agyát a liberális véleményterror.

Mi ebben a harcban a magyarság érdeke?

A magyarság a nemzetállami kormányzásban érdekelt. Ha feloldódunk egy világkormányzásban, ha nem hagyják, hogy megálljunk a lábunkon, csak vesztesei lehetünk egy mélyebb politikai uniónak. Nyelvi és kulturális értelemben zárványt képezünk, nem tartozunk a szláv vagy a germán népekhez, nincsenek kulturális-nyelvi szövetségeseink. A liberális világdogma úgy akar uralkodni, hogy már ki is alakította saját, új értékrendjét, vallását és nyelvét, ami a nemzeti nyelvek helyett értelemszerűen az angol. Kizárólag akkor van jövőnk és esélyünk, ha egyre jobb idegennyelv-tudás mellett megőrizzük a saját nyelvünket és kultúránkat, mert ebben a küzdelemben a nemzetállami identitás a megmaradás föltétele; valóban „nyelvében él a nemzet”. Tudni kell tehát angolul, de nem szabad elfelejteni magyarul – magyarul gondolkodni és érezni. Maga a bevándorlás ennek az önazonossági harcnak egy kikristályosodási pontja, azért okoz ilyen heves, késhegyre menő vitákat. A bevándorlás megakadályozása vagy szervezése hosszú távon el fogja dönteni Európa jövőjét. Hiszek benne, Európa akkor marad Európa, ha továbbra is keresztény alapon, nemzeti közösségekbe szerveződve működik.

Az ellenzéki pártok eközben egymásra licitálva igyekeznek kisebbíteni a bevándorlás súlyát, jelentőségét. Angela Merkel német kancellár ezzel szemben a napokban arról beszélt a sajtónak, a következő évek fő kérdése továbbra is az, rá lehet-e venni, kényszeríteni a tagállamokat bevándorlók befogadására, vagyis a kötelező kvóta még mindig reális veszély. Mit gondol erről?

Ma kétféle politikus létezik: az egyik szolgálja, a másik kiszolgáltatja, árulja a hazáját, méghozzá a globális gazdasági és politikai érdekeknek. A bevándorlás e tekintetben egyrészt politikai érdek, amennyiben a nemzetállamok megtörésére irányul a világkormányzás érdekében. Másrészt gazdasági kérdés is, nem véletlen, hogy komoly multinacionális, globális cégek támogatják, mint a Google vagy a Facebook. A multik azzal operálnak, hogy a bevándorlási nyomással, több százezer bevándorló beengedésével, azaz az olcsó munkaerővel történő fenyegetéssel letörhetik az őslakosok munkabéreit. Így egészíti ki a politikai hatalmi szempontot a gazdasági hatalomért folytatott küzdelem. Hadd hozzak erre egy példát! 1972-ben 738 dollárt keresett egy amerikai munkás, ma 724-et, miközben négyszázszorosára nőtt az amerikai GDP. A felső húsz százalék élvezi a gazdasági eredményeket, a társadalom 80 százaléka nem, és a liberális körök a gazdasági teljesítmény további növelésének zálogát a bevándorlók beengedésében látják.

Miért éri meg a magyar ellenzéknek, hogy eljátssza a világkormányzás hazai szolgálóleányának szerepét?

Véleményem szerint az egész magyar ellenzék – függetlenül attól, milyen színűre van festve – azoknak a politikusoknak a sorába tartozik, akik feladják hazájukat, és a multinacionális érdekek kiszolgálójává válnak. Az ellenzéki pártok a liberális mainstream hálózat kis fióklerakatai: tele vannak kereskedelmi ügynökökkel, akik egy amerikai repülőjegyért vagy egy brüsszeli fizetésért házalnak, kereskednek a hazájukkal. Ezzel szemben mi, kereszténydemokrata, konzervatív fideszesek a nemzeti függetlenség és érdekérvényesítés mellett törünk lándzsát.

2015 óta a fizikai és jogi határzár nyújt biztonságot Magyarországnak, balliberális magyar politikusok ennek ellenére kerítésmentes Európával kampányolnak. Ezt hogyan értékeli?

Senki ne higgye el az ellenzéki pártok által terjesztett hazugságot, hogy megszűnt a bevándorlás. Azért nem jönnek nagy számban bevándorlók, mert áll a kerítés. Így is csak idén mintegy négyezren próbálkoztak már Röszkénél, és nincs olyan nap, hogy ne próbálna valaki bejönni Románia felől. Tehát szivárgás van, a tömeges illegális migrációt pedig a 3 méteres, áthatolhatatlan kerítés világos üzenete állítja meg. Ha ezt megszüntetjük, és megnyitjuk a határokat, Afrikából azonnal milliók, tízmilliók indulnak meg szervezetten.
Világosan kell látni, hogy vannak olyan szervezetek, amelyek rengeteg pénzzel és eszközzel támogatják ezt a folyamatot, mert a világkormányzásban hisznek. Az erre épülő új világvallás célja a hagyományos társadalmi tartópillérek felszámolása. Az új alapelvek és alapeszmék között az szerepel, hogy akárhol is születsz, bárhol élhetsz; illetve az egyén fontosabb, mint a közösség. A liberális világdogma a digitális technológiák segítségével a család és más közösségek feltörésére, játszik. Teszi ezt azért, hogy könnyen manipulálható individuumokra essenek szét a korábbi közösségi kötelékek. Az amerikai liberális mainstream, az Obama-kormányzat „történelmi érdemeket” szerzett magának ebben a globális küldetésben. Ők valóban úgy gondolják, hogy Amerikát csak úgy lehet megóvni egy következő gazdasági világválságtól, ha mindenkit beterelnek a világkormányzás rendszerébe.
Jelenleg is ez a komoly intellektuális vita határozza meg a nyugati civilizáció jövőjét. A liberális mainstream bevándorlók betelepítésével számolná fel az erős nemzeti, kulturális, vallási közösségeket. A 24. órában ébredeznek azok a polgárok, akik a nemzeti vagy függetlenségpárti erőket választják.

Fotó: Gémes Sándor, promenad.hu

A nemzeti erők megerősödése az euroszkepticizmus előretörését is jelenti, ami gyengítheti a közösséget?

Tudatos fals szembeállításról van szó, a kettő nem zárja ki egymást. Mi erős EU-t akarunk, európai uniós polgárok akarunk lenni, eszünk ágában sincs kilépni.

Nem véletlenül tettem fel az előző kérdést, hiszen külföldi és honi balliberális körökből folyamatosak a vádak a kormánnyal, a Fidesszel szemben, hogy ki akarják vezetni hazánkat az EU-ból, illetve Európa szétverésén munkálkodnak.

De Gaulle azt mondta: francia vagyok tehát európai. Ez a válasz erre: magyar vagyok, tehát európai, a kettő nem választható szét. Rendkívül fontos kérdésről van szó: tudomásul kell venni, hogy éppen az az erős európai álláspont, amit mi képviselünk. Ezzel szemben vegytiszta globalista megközelítés, amit sokan a föltétlen integrációról, az önfeladásról vallanak.

Mivel indokolja, hogy valamennyi mérvadó felmérés szerint a magyar társadalom az egyik leginkább uniópárti Európában?

Magyarország elveszítette a 20. századot: a két világháború és az 1956-os forradalom vérbe fojtása után a rendszerváltást sem sikerként élték meg az emberek. Ezek a traumák azt erősítik meg, hogy Szent Istvánhoz visszanyúlva ezer éve Európában van a helyünk, az Európai Unióban látjuk a garanciát a kontinens békéjére és arra, hogy más népekkel egyenrangú partnerségben sikeresek lehetünk. Ezért elkötelezetten Európa-párti a magyarság.

A Századvég friss felmérése ugyanakkor azt mutatja, hatból csupán egy uniós állampolgár elégedett az EU intézményeivel, egy másik, uniós kutatás szerint pedig számos tagállam lakosságának többsége el tudja képzelni, hogy tíz-húsz éven belül összeomlik a közösség. Ennek mi az oka?

A pesszimizmust értem, ha arra gondolok, hogy ma 40 ezer bürokrata érdekeit szolgálja 500 millió uniós polgár, vagyis Európa van Brüsszelért, és nem Brüsszel Európáért. A feje tetejéről a talpára kell állítani ezt a fölborult rendszert. Brüsszel ugyanis nem egyenlő Európával és az Európai Unióval, az európai együttműködéssel. A brüsszeli bürokrácia történelmi bűne, hogy rátelepedett Európára, miközben a nemzetállami elitekből hiányzott, sok helyütt ma is hiányzik a vezetői képesség. Ha Thacher, Kohl vagy Mitterand élne, és ők irányítanák Európát, nem lenne ilyen erős és meghatározó a brüsszeli bürokrácia. Azért tudott így túlterjeszkedni ez a vízfej, és azért uralja, manipulálja az egész kontinenst, illetve fenyegeti és zsarolja a tagországokat, mert nem akad egy olyan erős, karizmatikus vezető politikus, aki meg tudná mondani, milyen irányba haladjon Európa. Hiszek abban, hogy a brüsszeli bürokraták zsarnokságát csak olyan erős nemzetállami vezetők és az ő új szövetségük győzheti le, mint Orbán Viktor, a V4-ek vagy Salvini együttműködése.

Lát arra esélyt, hogy az idei EP-választás után kinőjön egy ilyen karizmatikus vezető? Timmermans vagy Weber csúcsjelöltek például betölthetik-e ezt a szerepet?

A két csúcsjelölt között nincs semmi különbség, ezért olyan kiábrándultak az európai szavazók. Az SPD és az EPP csúcsjelöltje ugyanabból a kottából énekel, és egyik hamisabban, mint a másik. Mindkettő halvány gyenge és alkalmatlan. Európának olyan komoly, karizmatikus vezető karakterre van szüksége, aki irányt szab a kontinensnek. Európa csak akkor tudja felvenni a versenyt Amerikával és Kínával, csak akkor tud egyenrangú partnerként tárgyalni Oroszországgal, ha vezetve van, ha világos vízióval rendelkezik.

Fotó: Gémes Sándor, promenad.hu

Ha már itt tartunk, a 2014–2019-es ciklus aligha kerül aranybetűkkel az EU történelemkönyvébe, hiszen a britek kilépnek, miközben a bevándorlók beözönlöttek. Hogyan tovább?

Ezt a bizottsági ciklust semmiképpen sem minősíthetjük sikeresnek még akkor sem, ha Juncker egyébként egy nagyon tapasztalt európai politikus, aki még a régi generációhoz tartozik. A régi brüsszeli elit bizonyítványa siralmas: kiengedték az unióból a briteket, Európa egyik legnagyobb gazdaságát, miközben beengedtek többmilliónyi migránst, amivel nem megoldották, hanem súlyosbították az unió helyzetét. A magam részéről hiszek benne, hogy a régi brüsszeli elitet leggyorsabban egy új összetételű Európai Parlamenttel lehet megállítani. Ez május 26-a tétje.

Mit tapasztal a választókerület lakosaival beszélgetve, hogyan készülnek a voksolásra?

A választóim nemzetben és erős nemzeti érdekérvényesítésben gondolkodnak. Azt akarják, hogy vége legyen a zsákutcás európai politikának, és erős nemzetállamokból szerveződjön erős közösség, ahol az erős Magyarország mindenki számára elismert és megbecsült partner.

Milyen részvételre számít, és milyen eredménnyel lenne elégedett május 26-án?

2014-ben alig 30 százalékos volt idehaza a részvétel az EP-választáson, ennél most többet várok, Európában pedig a bevándorlásellenes pártok szereplését kísérem kiemelt figyelemmel, ami döntő momentum lesz. Mindenkitől azt kérem, vegyen részt a voksoláson, hiszen három felelős döntést kell meghoznia a családjáért, nemzetéért, jövőjéért elkötelezett választópolgárnak. Nem elég települési vezetőt és országgyűlési képviselőt választani, olyan európai parlamenti képviselőket kell Brüsszelbe küldeni, akik határozottan képviselik a nemzeti érdekeket.

(Forrás: promenad.hu; Fotókat készítette: Gémes Sándor)