A hét embere: Brizik-Bodrogi István vásárhelyi futballtehetség útja a Puskás Akadémiától a Szász Bútorig

Ma a hét embereként a hódmezővásárhelyi Brizik-Bodrogi Istvánt, a Szász Bútor Kft. asztalosát mutatjuk be.

A mindössze 24 éves helybéli fiatalember neve azonban már biztosan sokak fülében ismerősen cseng, ugyanis néhány évvel ezelőtt még kék-sárga színekben, a felcsúti Puskás Ferenc Akadémia játékosaként rúgta a bőrt. Kimagasló tehetsége viszont nem tudta legyőzni a sérülések sorozatát, így aztán pályafutása ideje korán véget ért.

– Viszonylag későn, tizenegy évesen kezdtem el futballozni Hódmezővásárhelyen, ahonnan pedig ideje korán, tizenhárom évesen a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára kerültem, ahol úgy a nevelők, mint az edzők arra buzdítottak bennünket, fiatal, tehetséges focistákat, hogy a lehetőségeinkhez, képességeinkhez és a tudásunkhoz mérten a labdarúgás mellett mindenképp tanuljunk tovább. Tapasztalt szakemberek révén jól tudták, hogy a sportban való tevékenykedés és lét nem feltétlenül hoz majd mindenkinek elsöprő sikert és azt is, hogyha igen, ez nem biztos, hogy egy egész életen át tart majd. És lásd, esetemben teljes mértékben igazuk lett, ugyanis az éveken át tartó és jól működő futball karrieremnek pillanatok alatt sérülések sorozata vetett véget. Hadd emeljem itt ki Mácsodi Ferenc, kiváló nevelőt, aki mindvégig lelkiismeretesen terelgette az Akadémián az útjainkat. Majd gimnáziumi éveim után, szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen, a Kalmár Zsigmond Szakgimnáziumban és Szakközépiskolában asztalosnak kezdtem tanulni

– fejtette ki gondolatait Brizik-Bodrogi István.

Oktatói közül Gránicz Pétert, Kiss Károlyt és Horga Pétert emelte ki, akik az asztalos szakma alapjának elsajátítása és csínja-bínja mellett olyan elemekkel gazdagították tudásukat, amelyekkel ez az egyébként viszonylag régimódi hivatás moderné és szerethetővé vált számukra.

– Élhettem volna a Puskás Ferenc Akadémia által kínált lehetőséggel, ami a székesfehérvári Mol Vidi FC-ben való játékot biztosította volna, viszont úgy döntöttem, hogy itthon maradok. 2017-et írtunk, amikor a családalapítás és a szakmunka végzése mellett döntöttem a futball helyett. Ennek ugyan még csak mindössze két éve, mégis bátran állítom, hogy egyáltalán nem bánom

– jelentette ki a futballtehetség.

István a hódmezővásárhelyi Szász Bútor Kft.-nél másfél éve dolgozik, ahol nagyon élvezi a kreativitást igénylő munkát.

– Miután szakmunkás képesítést szereztem, szinte azonnal munkába is álltam a Szász Bútor Kft.-nél, ami egyéni elképzelések alapján egyedi bútorok, konyhabútorok, üzletberendezések, óvodai bútorok, rendelők, irodabútorok és étkezők gyártásával és beszerelésével foglalkozik. Kijelenthetem, hogy sem itt a gyárban, sem pedig a helyszínen történő munkálatok nem egyszerűek, logisztikát és türelmet igényelnek, mégis élvezhetőek és örömet okoznak. Ugyanis a készre gyártásuk után a munkánk eredménye egyértelmű és kézzel fogható. És nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindez pont ugyanolyan remek élményt nyújt, mint egy-egy jó meccs

– osztotta meg az asztalos.

Akinek napjai a munka mellett jórészt a játszótéren telnek, ugyanis van egy másfél éves kisfia.

– A legnagyobb örömet jelenleg a párom és a kisfiam szerzik, ők azok, akik éltetnek és akikkel a munkát követő legtöbb időt töltöm. És persze a focit sem hagytam abba teljesen. Ugyanis az asztalos kollégáimmal egyetemben alapítottam egy Csíki FC néven futó csapatot, amelyet a Csiki Sör Gyár támogat. Minek köszönhetően hetente többször összegyűlünk rúgni a bőrt, sőt rendszerint részt veszünk különböző kispályás mérkőzéseken is. És azt gondolom, hogy ez is egy kiváló példája annak, hogy a foci által barátságokra, ismeretségekre, kikapcsolódásra és boldog pillanatokra tehet szert az ember, még akkor is, ha nem feltétlenül versenyszerűen, világot látva űzi azt. Mindemellett kiemelném, hogy elvégeztem egy C-licenc edzőképzést, ami által óvodásokat taníthattam futballozni. Óriási öröm és élmény volt a velük való munka. Véleményem szerint fontos, hogy erre egyre nagyobb hangsúlyt fektessünk, ugyanis a környezetünkben messze nincs annyi tehetség szem előtt, mint, amennyi ténylegesen szem előtt kellene, hogy legyen

– ismertette véleményét a futballista.

Elmondása szerint nem csak a sportban, de a szakmunkás létben is nagyon fontos az alázatosság és a rugalmasság. Fontos, hogy képesek legyünk határozott döntéseket hozni és a szívünkre hallgatni. Nem utolsó sorban pedig rendkívül lényeges a kitartás és azt, hogy hallgassunk a mentorainkra. Neki ugyanis ezek az emberek határozták meg az életét! A sikerélmény pedig a legapróbb dolgokban rejlik.

Fotó: Gémes Sándor