Olvasói levél: A vásárhelyi Jobbik a sunyiság mintapéldája

A vásárhelyi Jobbik a sunyiság mintapéldája

Azt valószínűleg még Szabó Gábor, a Jobbik kampányguruja sem gondolta, hogy hódmezővásárhelyi patronáltja cirka másfél év alatt saját pártjában örvend majd utálatnak. Hiába: ha valaki minden ellenzéki formáció felett érzőnek gondolja magát és karmesteri pálcát ragadva akar vezényelni számukra, miközben a sok hakni miatt a polgármesteri irodát csak iránytűvel találja meg – ott tényleg baj van. Most éppen Amerikában könyörög pénzért a pártkasszának, ezért könnyen lehet, hogy el sem jut hozzá: a Jobbik elég magas szinten küldte el a sunyiba.

Az a Jobbik, melynek vásárhelyi elnöke sokáig térden állva könyörgött Márki-Zay Péternek: ugyan induljon már független álarcban, de a párt által kitalált és felépített figuraként Hódmezővásárhely polgármesteri címéért. Azért kíváncsi lennék most Dombi-Kiss László arcára. Vajon mit szól ahhoz, hogy Varga-Damm Andrea, a Jobbik országgyűlési képviselője, aki még tavaly február 24-én lelkesítő posztban támogatta Márki-Zayt, most elzavarja a rákba.

Pontosítva: Dombi-Kiss László kiáll-e saját párttársa véleménye mellett, vagy a városházától kapott havi (köz)pénz elnyomja a Jobbik iránti hűségét? Netán a lapulást vállalja, mint általában szokta?

Lássunk tisztán!

„Utoljára mondom el, hogy mindenki értse: soha nem fogok bízni olyan emberben, akiről nem tudom, miért ment el külföldre, nem tudom, hogy ott mit csinált, s nem tudom, miért jött haza. Egyúttal mi nem azért vagyunk, hogy másoknak színpadot ácsoljunk ahelyett, hogy az illető végezné azt a munkát, amivel a választók megbízták.”

Ezt írta ki Varga-Damm Andrea, a Jobbik parlamenti képviselője a Facebook-ra nem sokkal azután, hogy Márki-Zay páros lábbal szállt bele – szinte árulással vádolta – Mesterházy Attilába, az MSZP korábbi elnökébe, aki gyakorlatilag finoman elmondta: még csak nem is ismeri a vásárhelyi polgármestert. Márki-Zay ugyanis „Az a gyanús, aki nem gyanús”- mondatot követve mindenkibe belerúg, aki nem azt az elvet vallja, amit ő.

Éppen ezért elvárható lenne, hogy Dombi-Kiss László jobbikos hódmezővásárhelyi elnök álljon oda saját pártjának parlamenti képviselője mellé és kérdezze meg Márki-Zayt: vajon miért nem foglalkozik a helyi ügyekkel, ahogyan azt Varga-Damm Andrea is leírta? Ellenzéki politikusként ez lenne a dolga, sőt erre kellene figyelmeztetnie Molnár Lászlóné jobbikos önkormányzati képviselőt is.

Nem fog megtörténni. Az eddigiekhez hasonlóan a sunyiságot fogják választani. Dombi-Kiss és Molnárné szembe fog menni a Jobbik országgyűlési képviselőjével, azaz saját pártjával. Az ok világos: az egyiknek a városházi fizetés, a másiknak a képviselői tiszteletdíj sokkal fontosabb, mint a Jobbik. Egyébként pedig egy ilyen kiálláshoz szükségesek lennének elvek is. De csak nyelvek vannak.

Kelemen V. László