Szőnyi Kinga: egy nő a kisugárzásától válik igazán jó nővé

A Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke arra törekszik, hogy a női szempontok megjelenjenek a közgondolkodásban, és hogy erősödjön a nők közéleti szerepvállalása, miközben megmarad a két nem közötti szoros szövetség, együttműködés is.

A napokban Hódmezővásárhelyen járt a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke, Szőnyi Kinga, akivel a Szeretem Vásárhelyt Egyesület alapító tagja, Nagy Gyöngyi beszélgetett a Hagyomány és Modernitás – Női szerepek a 21. században című előadás-sorozat keretén belül.

Az Emlékpontban tartott eseményt megelőzően az 1980-as évek egyik legismertebb modellje és manökenje örömmel nyilatkozott a Promenad.hu-nak. Szőnyi Kingát a kifutókon egészen Moszkvától New Yorkig megismerték. Rendszeresen fotózták, mindemellett határon innen és túli divatbemutatókon és reklámfilmekben is szerepeltették.

Minek köszönhető, hogy öt évvel ezelőtt a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke lett?

Öt évvel ezelőtt Ékes Ilona alapító elnök javaslatára indultam a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnökválasztásán. Ezt követően összeállítottam egy programot, majd elmentem az adott közgyűlésre, ismertettem a terveimet, és gyakorlatilag megnyertem velük a tagokat, akik aztán százszázalékos választási aránnyal az Asszonyszövetség élére helyeztek. Magam sem hittem abban, hogy a pozíció és az általa elvégzendő feladatok ekkora örömet nyújtanak majd. Emiatt akkor még csak egy év távlatában gondolkodtam. Hamar kiderült, hogy számomra az Asszonyszövetség egyengetése sokkal több, mint egy pozíció és az azzal járó feladatok elvégzése. Számomra ez egy küldetés, amire meghívást kaptam, és amelyből a maximumot akarom kihozni. Célunk nem más, mint hogy összefogjuk a Kárpát-medence női szervezeteit, az elődöktől örökölt értékrendet pedig megtartsuk. Működésünk egyik kulcsfontosságú eleme a szemléletformálás. Arra törekszünk ugyanis, hogy a női szempontok megjelenjenek a közgondolkodásban, és hogy erősödjön a nők közéleti szerepvállalása. És azt gondolom, hogy az a fajta minimális változtatás, amelyet belevittem az Asszonyszövetség működésébe azzal, hogy a tagok immáron nemcsak és kizárólag nők, hanem akadnak közöttünk férfiak is, még hitelesebb egységet kovácsol a céljaink eléréséhez.

Mennyire tartja fontosnak azt, hogy a nők és a férfiak egységben működjenek együtt, legyen szó az élet bármely területéről?

Napjainkban, úgy vélem, az egyik legnagyobb problémát a férfi és a nő közötti szövetség megszakítása okozza. Én pedig ennek egyáltalán nem vagyok a híve. És mivel erősen hiszek a két nem között kialakítható, szilárd szövetségben, a programjainkat is igyekszem ehhez igazítani. Tehát rettenetesen fontosnak tartom azt, hogy a két nem bárhol, bármikor egységesen, együtt tudjon működni.

Mit tapasztal, mekkora jelentőséggel bír manapság a nők közéletben való tevékenykedése?

Amennyiben egy nőnek van arra lehetősége, hogy olyan munkát vállaljon, amivel a közéletben jelentős változások érhetőek el, azt gondolom, hogy ez igen nagy jelentőséggel bír. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy ez aztán lemondásokkal is jár. Ugyanis, ha az adott nő nem független és egyedülálló, akkor az erre a célra fordított időt kizárásos alapon a családjától kell „elvenni”. Nincs ez másként velem sem. Éppen ezért én rendkívül örülök, hogy a férjem és a gyermekeim is megértők és toleránsok. Illetve szeretném hangsúlyozni, hogy ha az Asszonyszövetség nem azokból a tagokból állna, akikből áll, nagyon nehéz lenne bármely célnak az elérése. Ezért nagyon fontosnak tartom azoknak az asszonyoknak a szerepét, akik ebben a közösségben valamilyen módon rendszeresen tevékenykednek. Természetesen a férfitagjainknak is ugyanekkora szerepük van. Feladatunk, hogy minden olyan területen megjelenjünk egy-egy programmal, előadással, bemutatóval, amellyel a nők jelentőségét tudjuk hangsúlyozni.

Mit gondol, mennyire nehéz a férfiaknak egy olyan egyéniséggel és karizmával bíró nő mellett érvényesülniük, mint amilyen ön is?

Természetesen erre a kérdésre csakis a saját példámból kiindulva tudok választ adni, és így azt kell mondanom, hogy igen nehéz egy férfinak érvényesülnie egy hasonlóan határozott nő mellett, mint amilyen én magam is vagyok. Viszont szerencsére kijelenthetem, hogy az én férjem is ugyanilyen eltökélt és határozott, és rengeteg olyan dologgal foglalkozik, amelyek őt magát, a tudását, a kreativitását és az idejét igénylik. Így aztán pontosan érti és érzi azt, hogy nekem a saját mozgásteremet illetően mennyire fontos, hogy mindenkor, minden időben helyt tudjak állni. Éppen ezért nem támasztunk egymás felé elvárásokat, és nem is kérdőjelezzük meg egymás tudását, teherbíró-képességét és értékeit sem.

A manöken múltjából adódóan nem tehetem meg, hogy ne kérdezzem meg: ma hogyan viszonyul a nőiességéhez?

A nyolcvanas években manökennek lenni kiváltság volt. Pályafutásomat igencsak fiús lányként kezdtem, ugyanis semmi fogalmam nem volt a divat felől, és még a nőiségem tudatával és annak jelentőségével is hadilábon álltam. Az adottságaim viszont mégis a sikeres felvételiig repítettek. Utólag visszagondolva érdekesen viszonyultam mindehhez. És azt hiszem, egy kis sorsszerűség is van abban, hogy az imént említett tények ellenére mégis a fél világot bejárhattam modellként, és sikereket érhettem el a hivatásomban. Ma már azt mondhatom, hogy teljesen tisztában vagyok önmagammal, a képességeimmel és az idő múlásával is, így aztán egyaránt egészségesen tudok viszonyulni önmagamhoz és a nőiségem kérdéséhez is. Tagadhatatlan, hogy számomra az egy óriási visszaigazolás, hogy még most is megkeresnek, felkérnek, és részt vehetek divattal kapcsolatos eseményeken, tanácsokat adhatok a jelenleg modellként tevékenykedő hölgyeknek és egyáltalán, örülök annak, hogy úgy értékelnek, ahogy vagyok. Én felvállalom a korom, a súlyom, a ráncaim és minden olyan változást, amit az időnek köszönhetek. Ha ezáltal tudok segíteni és a nőket arra ösztönözni, hogy a változás igen is jó, akkor azt megteszem.

Mit gondol, milyen a jó nő?

Azokat a külső adottságokat, amelyek engem személy szerint külsőleg jó nővé tettek, a szüleimnek és Istennek köszönhetem. Amikor ez megfogalmazódott bennem, erősen meg kellett határoznom azt is, hogy hogyan élek ezzel az adottsággal, és hogyan használom fel ezt helyesen. Bátran kijelenthetem, hogy minden alkalommal megtanultam a ruhát és nem pedig önmagamat eladni a színpadon, megtisztelve ezzel a tervezőt és az ő munkáját. Avagy, azt gondolom, hogy egy nő a kisugárzásából adódóan válik jó nővé. Ehhez viszont meg kell ismernie önmagát. És csak ekkor nem keresik benne azt, hogy vajon ő mitől jó. Mert ránéznek és látják és tudják, hogy az. Onnantól kezdve pedig már csak és kizárólag az fog számítani, amivel foglalkozik, és amiben tehetséges vagy kiemelkedő. Ehhez pedig csak hozzájárul az, ha mindez a különböző plasztikai beavatkozások nélkül jön létre.

Fotó: Gémes Sándor