Ellentmondó vallomásokat tett Szegeden a terrorizmus finanszírozásával vádolt kurd házaspár

A vádirat szerint a férfi 2009-ben csatlakozott önkéntesen az Európai Unió által terrorszervezetnek tekintett PKK-hoz. Katonai kiképzést kapott Irakban, majd 2014-ig fegyveres szolgálatot teljesített, de harcokban nem vett részt, logisztikai feladatokat látott el. 2014-ben áthelyezték Szíriába, ahol már az YPG (Kurd Népvédelmi Egységek, Yekiyen Parastina Gel) tagjaként hasonló munkát végzett.

Az Iránban kurd nemzetiségűként született nőt 2010-ben, 15 évesen szervezte be a PKK, majd menekültnek álcázva átvitték Irakba, ahol katonai kiképzésben részesült, de fegyvere nem volt, harcokban nem vett részt, a feladata a harcoló csapatok női katonáinak fogadása és szállítsa volt. 2014-ben szintén áthelyezték Szíriába, ahol az YPG egyenruháját viselve végzett logisztikai feladatokat.

A vádlottak Szíriában ismerkedtek meg és kerültek szoros kapcsolatba. 2015 augusztusában elhatározták, hogy nem szolgálnak tovább, új életet kezdenek és összeházasodnak. Annak ellenére, hogy a PKK retorzióval fenyegette a távozókat, ők elszöktek és Irakba mentek, ahol összeházasodtak, majd embercsempészek segítségével eljutottak a magyar határhoz, ahol 2017. december 6-án a tranzitzónában menedékjogot kértek.

A vádlottakat tavaly március 7-én vették őrizetbe.

A menekültügyi hatóság előtt a férfi – a Szegedi Törvényszéken kedden ismertetett vallomása szerint – arról beszélt, hogy nem sokkal a születése előtt török katonák gyilkolták meg a nagyapját. Tizenkilenc éves volt, amikor a PKK toborzói megkeresték, és ő önként csatlakozott a párthoz.

Felesége menedékkérelmének beadásakor azt mondta, hogy unokatestvére a PKK tagja volt, ezért Iránban börtönbe zárták. A PKK toborzói otthonában beszélték rá a csatlakozásra, azt állítva, hogy ezzel segíthet a rokonán. Hozzátette: egy másik unokatestvére is a szervezet tagja.

A bíróság előtt korábban és a keddi tárgyaláson is mindketten azt vallották, hogy nem önszántukból kerültek a szervezet hegyek közötti katonai táborába. Megszökni esélyük sem volt, a családjukkal nem tarthattak kapcsolatot, a dezertálás pedig akár halálbüntetéssel is járhatott volna.

A bíróság meghallgatta a házaspárt megvizsgáló pszichológus szakértőt, aki megállapította, mindkettőjüket súlyos traumák érték, elsősorban az alatt a három év alatt, amíg a PKK táborában voltak. Csak fokozatosan ébredtek rá arra, hogy nem távozhatnak, a szökésre csak akkor nyílt lehetőségük, amikor Szíriába kerültek.

(Borítókép: korábbi fotó, forrása: delmagyar.hu)