500 nótát tud fejből Labozár Antal
Idén ünnepli 84. születésnapját a székkutasi prímás, Labozár Antal. Csaknem 2000 lakodalomban húzta a talpalávalót. 2500 nótát gyűjtött össze, amiből 500-at akkor is el tud énekelni vagy hegedülni, ha álmából költik fel – írja a délmagyar.
– A családunkban szinte mindenki zenélt. Édesapám cimbalmos volt, édesanyám énekelt. Rengeteg nótát ismert, sokat le is írt. Követtem a családi muzsikáló hagyományt, de belőlem hegedűs lett – mesélte Labozár Antal prímás, hogyan lett belőle muzsikus.
– Murgács Kálmán zeneszerző, nótaszerző büntetésből került Székkutasra. Nekünk azonban igazi ajándék volt az ő egy évtizedes száműzetése. Engem is ő indított el kisgyermekként a zenei pályán. Kiderült, hogy abszolút hallásom van. Eljátszotta egyszer nekem a darabot, én pedig utána játszottam, úgy, hogy nem is néztem a kottára.
Labozár Antal 15 éves korában már cigányzenekarral muzsikált. A 70-es évek elejétől pedig nemcsak hegedült, hanem énekelt is. – Nem főállásban voltam zenész. Mindig volt munkám. 25 éves koromig a paraszti gazdaságunkban dolgoztam, de 1960-ban elvették mindenünket. Szakmám nem volt. Bekerültem a téeszbe. Aztán sokféle munkát végeztem, a villanyszereléstől a raktárosságig. Közben hétvégenként zenéltem falusi bálokban, lakodalmakban.
Labozár Antal csaknem kétezer lakodalomban húzta a talpalávalót. Neves nótaénekeseket is kísért, több mint nyolcvanat – például Solti Károlyt, Vörös Sárit, Jákó Verát, Bojtor Imrét. – Solti Karcsi bácsi mindig azt mondta, ha Tóniék ott vannak, akkor nem kell zenekart vinnünk, majd ők kísérnek bennünket – mesélte az idős zenész, aki nótaszerzőkkel is tartotta a kapcsolatot.
Labozár Antal mutatott egy vaskos kötetet. Ebben gyűjtötte össze a nótákat, mintegy 2500-at. Vannak, amelyeknek csak a szövegüket írta le, de sokat le is kottázott a kézzel írt könyvben. Megállapítottuk, jó lenne közkinccsé tenni a könyvet, mert egyre kevesebben ismerik a nótákat.
– Pirossal jelöltem meg azokat, amelyek benne vannak a repertoáromban. Több mint 500-at tudok. Azokat akkor is elénekelném, ha álmomból keltenének fel… – mondta. Tóni bácsi a hallgatónótákat szereti legjobban. Saját nótái nincsenek, de versei igen. Azokat az Egy prímás vallomása – Dalok, versek, imádságok című kötetben adta ki.
– Ezeket a verseket nóták dallamára írtam. Bármelyiket el lehetne énekelni vagy hegedülni. Két éve magamra maradtam, meghalt a feleségem. Azóta az írás nem megy. A feleségem volt a múzsám. 51 évet éltünk együtt.
Tóni bácsi ma is aktív. Dolgozik a tanyán. Vannak jószágai, kutyák, macskák, kacsák, disznók, és természetesen zenélni is eljár. – Egymagamban nem szeretek zenélni, kellenek hozzá a társak. Hetente összejárunk ketten, hárman gyakorolni. Hétvégente pedig sokszor vannak rendezvények, ahová elhívnak bennünket. Hogy muzsikaszó nélkül tudnék-e élni? Úgy nem volna értelme az életemnek… Ha zenélek, kinyílok, mint a rózsa, olyankor elhagy a világ minden baja. A zene az én lételemem…
