Sziasztok, óvó nénik!

Vagány favonat az udvaron, hűst adó fák és egy folyamatosan használatba lévő trambulin. Csak néhány dolog, amin az embernek rögtön megakad a szeme, ha belép a mártélyi ovi udvarára. Persze a mindent betöltő gyerekzsivaj és a mosolygós óvó nénik is megkerülhetetlen részei az összképnek. Ráadásul az elmúlt hónapokban, hetekben két új mosolygós arc is csatlakozott az óvodapedagógusok közé. Borsodi Beatrix és Szender Ákosné Dezső Zita. Őket volt szerencsém megismerni.

Beatrix óvó néni, nem tréfa, április elsején kezdte meg a munkát. Középiskolai tanulmányait a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban kezdte meg, már akkor biztos volt, hogy ezt a szakmát választja magának, később pedig az ELTE Óvóképző Karán tanult. Nincsenek véletlenek, Beatrix édesanyja is óvónő volt, így talán nem is volt kérdés, hogy mi lesz a választott szakirány.

2001-ben kezdte meg a munkát, több vásárhelyi oviban, majd Szikáncson is dolgozott, egy kis szünet pedig akadt a munkában, amikor megszületett a kis trónörökös. Beatrixnek így a falusi ovik tekintetében is vannak tapasztalatai.

„Jobbnak gondolom a falusi óvodákat. Jobb a viszony a szülőkkel, de a természet közelsége miatt is igaz ez. A gyerekek itt közel kerülhetnek a természethez, nem úgy, mint egy városban. Mindennap tapasztalatszerzés a számukra, állatokat látnak, madarakat figyelhetnek, vagy éppen az ovi mellett a legelő teheneket. Nem olyan régen például a csoporttal az egyik családnál voltunk, ahol kis kecskéket, nyuszikat és mindenfelé baromfit láthattak gyerekek.”

Az elmúlt hetek pedig nem csak az ő számukra, hanem az óvónő számára is élményekkel és izgalmas tapasztalatokkal telt.

„Nagyon jól érzem itt magam. Úgy hiszem, hogy jó kapcsolatot sikerült kialakítani a kollégákkal és a szülőkkel. Úgy érzem elfogadtak. Szeretem ezt a családias hangulatot. A jövőben több közös programot is szeretnék emiatt a szülőkkel. Ez persze eddig is működött az oviban, de szeretnénk, ha a szülők belelátnának abba, amit csinálunk, hogy mivel is foglalkozunk. Az ovi nem csak arról szól, hogy játszunk, hanem komoly fejlesztési munka folyik nap, mint nap.” – teszi hozzá Borsodi Beatrix.

Az óvó nénik általában egy hétre előre megtervezik a hét napjait, amelyeken különböző foglalkozások vannak. A felkészülés több órát is igénybe vehet, a következi heti feladatok összetettségétől függően.  Beatrixtől meg tudtam, hogy a természet közelsége ezek a felkészülések azonban könnyebb, hiszen egy-egy téma akár egy séta alkalmával is „szembe jöhet” az ovisokkal.

A közösség legújabb tagja mindenképpen Szender Ákosné Dezső Zita óvónői, aki Hódmezővásárhelyen a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban végzett, majd a szarvasi Tessedik Sámuel Szakiskolában szerezte meg az óvodapedagógusi végzettséget.

Zita néni mondhatjuk tudatosan készült erre a szakmára. Gyerekként gyakran játszott óvó néniset a családi ház udvarán. A játékbabák alkották a csoportot, Zita pedig játszott velük és tanította őket. A gyerekkori álom pedig beteljesült, Zita óvó néni lett és igazi értékeket adhat a fiatalok számára.

Június első napján indult a mártélyi kaland a számára. Korábban Mindszenten dolgozott, ahol 11 évet töltött, majd a vásárhelyi Szeremlei Sámuel Református Óvodában folytatta, onnét került Mártélyra.

„Nagyon tetszik a mártélyi ovi. Szívesen és nagyon kedvesen fogadott mindenki. Nagyon szeretném, ha a közösségbe és a település életébe is be tudnék illeszkedni. A gyereknapon már részt vettem, ahol megismerkedtem a szülőkkel. Az első napom pedig rögtön egy kirándulással indult. A vadasparkba látogattunk el, ami nekem is nagy élmény volt.” – avat be minket a kezdetekbe Zita óvó néni.

A tervek szerint szeptembertől Erzsike óvó nénivel a nagy csoportosoknál lesz, ahol rengeteg tervvel is készülnek. Kirándulások, az előző évben is népszerű úszás, bábszínház és hatalmas séták a természetben, ha csak néhányat szeretnénk említeni az ötletek közül.

„Fontosnak tartom megfigyelni a dolgokat, hiszen az ilyen tapasztalatszerzések után még inkább elmélyül a gyerekek szerzett tudása. Megfigyelni például a természetet, az évszakok körforgását. Csodálatos helyi adottságok vannak itt, amiket ki kell használni.” – véli az óvónő.

Lelkesedésből tehát nincs hiány, sem az óvó nénik, sem pedig a gyerkőcök részéről. Ez a történet pedig pont így kerek és egész.

szcs