Utolsó “Ős-Cseresnyés” diák: a tanulás mellett foglalkozzanak egymással is a kollégisták!

A 88 éves egykori diák – akit mindenki csak Samunak hív – a II. világháború idején, 1942-ben költözött be a Cseresnyés Otthonba, és annak 1946-ig volt lakója, a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban végzett.

Samu bácsit diákkori élményeiről kérdeztük még a rendezvény kezdete előtt.

“Nagyon nagy lehetőség volt számomra, hogy a tanyák világából bekerülhettem egy úri környezetbe. Megismerkedhettem a kultúrával, és az a 4 év, amit a kollégiumban töltöttem, családias légkörben telt. Hajnalokig beszélgettünk a tanárainkkal, akik szelíden, észrevétlenül “irányítottak”, terelgettek bennünket” – emlékezett vissza.

Hozzátette, az a fajta nevelés, amely a paraszti világra jellemző – a nagyobb gyermek is neveli, terelgeti, tanítgatja a kisebbet – a kollégiumban is jellemző volt. Összetartó, bensőséges kapcsolat alakult ki tehát diák és diák, illetve tanár és diák között.

Samu bácsi, miután a Bethlenben végzett, tovább tanult, elektrotechnikusként végzett. Elmondása szerint már kisgyermek korában megmutatkozott műszaki beállítottsága. “A tanyasi gyerekek mindenből csinálni akarnak valamit, én már nagyon korán kistraktort készítettem és használtam fém alkatrészeket is” – mesélte.

Kis Sámuel a cseresnyés hagyományokat egész életében ápolta és őrizte, több cseresnyés összejövetelt is szervezett többek között, illetve nagyon sok fotót őriz a régmúltból mind a mai napig.

Arra a kérdésre, mit tanácsol a mostani fiataloknak, tanulóknak, ekképpen felelt: “A tanulás mellett foglalkozzanak egymással is! Figyeljenek egymásra, a másik dolgaira.”