Samu bácsi, az utolsó “Ős-Cseresnyés” diák felidézte a múltat a kollégium falai között

Kis Sámuel 77 éve költözött be az akkori Cseresnyés Otthonba. Ennek apropóján szerveztek múltidézést és kötetlen beszélgetést a kollégiumban.

Hódmezővásárhelyen 1938-ban jött létre a Tanyai Tanulók Otthona, amely a maga idejében az egyetlen ilyen jellegű intézmény volt Magyarországon. A sok támogató közül ki kell emelni Németh László írót, aki az 1939-ben írt Cseresnyés című drámájának a teljes bevételét felajánlotta az intézmény számára, ezért 1942-ben a Tanyai Tanulók Otthona felvette a Cseresnyés Otthon nevet. A Cseresnyés Kollégium ma is létezik Hódmezővásárhelyen.

Már csak egyetlen Ős-Cseresnyés „diák” él Kis Sámuel személyében, aki a II. világháború idején, 1942-ben költözött be a Cseresnyés Otthonba, és annak 1946-ig volt lakója.

A 88 évet betöltött, egykori diák egész életében őrizte és ápolta a Cseresnyés hagyományt, fantasztikus memóriával és elképesztő dokumentum gyűjteménnyel rendelkezik.

A vele készített riportban elmondta, hatalmas lehetőség volt számára, hogy a tanyasi világból egy kifinomult, úri környezetbe kerülhetett be. Rengetegek beszélgettek tanáraikkal és diáktársaikkal, és megismerkedett a kultúrával, amely különleges élményt nyújtott számára. Samu bácsi -mert mindenki így szólítja – úgy fogalmazott, hogy remek és egyfajta bensőséges kapcsolat alakult ki a tanítványok és az oktatók között.

Elektrotechnikusként végzett a Bethlenben, mivel már gyerek korábban is érdekelték a technika vívmányai, szívesen szerelt és készített például egy kis traktort. Mindig is szeretett fényképeket és videókat készíteni, melyekből többet is megőrzött az utókornak.

Az eseményen számos diák, és kedves ismerős vett részt, akik mind csodálattal hallgatták Samu bácsi csodálatos visszaemlékezéseit.